Pajzsmirigy eltávolítása
A műtét csak bizonyos megállapítások vagy a megállapítások bizonyos kombinációi esetén szükséges. Különbségek vannak a művelet végrehajtásának módjában is. Vagy eltávolíthatja a pajzsmirigy (= lobectomia) vagy a teljes pajzsmirigy (= thyreoidectomia).
A fül, orr és a torokorvos gyakran felelős ezért, mivel ő rendelkezik a legtöbb tapasztalattal a nyak terület. A műtét általában két-három napos kórházi tartózkodáshoz kapcsolódik. A legtöbb esetben a betegek csomópontjai vannak a pajzsmirigy akiket meg kell műteni.
Az úgynevezett „hideg” csomókat szinte mindig el kell távolítani, mivel ezeket szükségszerűen mikroszkóp alatt kell megvizsgálni, mert rosszindulatúak lehetnek, bár ez ritkán fordul elő. Ha azonban a gyanú beigazolódik, akkor a pajzsmirigy jelzett, mivel csak így garantálható a daganat teljes eltávolítása és a kiújulás (= újbóli megjelenés) kockázatának a lehető legnagyobb mértékű csökkentése. A „meleg” vagy „forró” csomókat általában akkor távolítják el, ha azok károsítják a pajzsmirigy működését, és a pajzsmirigy működését már nem lehet gyógyszerekkel ellenőrizni.
Még akkor is, ha a megnagyobbodás kellemetlenséget okoz nyelés közben, vagy ha a szomszédos szervekre, például a légcső, fontolóra kell venni az eltávolítást. Kényszer a kitisztításra a torok vagy az idegen test állandó érzése a torokban is gyakran oka annak, hogy a betegek műtét mellett döntenek. A műtét fontos alternatívája radiojód-kezelés.
Itt a pajzsmirigy lelassul egy radioaktív kapszula lenyelésével jód, amely főleg az igen aktívan termelő sejteket károsítja, mivel ezek elnyelik a radioaktív anyag nagy részét. Akár műtét, radiojód-kezelés vagy akár az egyedüli gyógyszeres kezelés is figyelembe vehető, az egyedi esettől függ, és azt minden beteg esetében egyedileg kell eldönteni. A pajzsmirigy-műtét, különösen a teljes eltávolítás legsúlyosabb következménye a funkciójának elvesztése. Mivel a hormonok a pajzsmirigy létfontosságúak, ezeket tabletta formájában kell kicserélni.
Ha túl kis mennyiségben cserélik ki őket, akkor testi fejlődésünk és teljesítményünk, valamint egész szellemi jólétünk károsodik. A hormonok az élet végéig a megfelelő dózisban kell bevenni, ami rendszeres ellenőrzéseket igényel vér minták. Hangszál a bénulástól is nagyon tartják, mert a hangszalagokért felelős ideg (lat.
: gége recurrens ideg), amely ellenőrzi őket, közvetlenül a műtéti területen halad végig a pajzsmirigy mentén. Noha az ideg nagyon gondosan védett és szoros figyelemmel kíséri a műtét során, nem zárható ki olyan károsodás, amely a hangszálak átmeneti vagy tartós bénulását eredményezné. Az érintett személy számára ez állandóan rekedtes hangot és az ének képességének elvesztését jelenti.
Nagyon súlyos esetekben, amikor mindkettő idegek jobb és bal oldala nyak) érint, lélegző a következmények lehetnek a nehézségek, mert a vokális redők a bénulás miatt már nem tud kinyílni. A laryngoscopia ezután tisztázhatja a megállapításokat. A mellékpajzsmirigyek szintén olyan struktúrák, amelyeket gondosan meg kell figyelni a műtét során.
Ez a 4 kis testecske a pajzsmirigyben ül, csak egy vékony szövetréteg választja el őket. Termelik az úgynevezett mellékpajzsmirigy-hormont, amely befolyásolja a kálium testünk anyagcseréje. Ha a művelet során eltávolítják őket, a kalcium egyensúly teljesen zavart és izom görcsök vagy bizsergés jelentkezhet a karokban vagy a lábakban.
Hasonló a pajzsmirigyhez hormonokazonban a mellékpajzsmirigy hormon tabletta formájában is bevehető. Duzzanat nyak, fájdalom a pajzsmirigy területén és fájdalom, ha nyomást gyakorolnak rá, bőrpír és túlmelegedés: mindezek jelei lehetnek pajzsmirigy-gyulladás (= lat.:pajzsmirigy-gyulladás; a -itis utótag a gyulladást írja le).
A pajzsmirigy gyulladása egyike a ritka a pajzsmirigy betegségei. Azonban nem minden gyulladás egyforma, különböző formái is vannak. Az osztályozás különféle kritériumokon alapszik.
A betegség időrendi lefolyása alapján különbséget tesznek akut, szubakut vagy krónikus között pajzsmirigy-gyulladás. Az akut gyulladás nagyon hirtelen kezdődik. Általában fertőző kórokozók okozzák, mint pl baktériumok vagy gombák, amelyek a jól perfúziós pajzsmirigyben a véráramba sodródnak és gyulladáshoz vezetnek.
A legtöbb esetben az érintettek korábbi fertőzésről számolnak be, mint pl mandulagyulladás, majd növekvő duzzanat és fájdalom a pajzsmirigyben. A nyak érintett területei megpirulnak, és a betegek nyelési nehézségről panaszkodnak, láz és a betegség érzése. A tumorterápia részeként végzett besugárzás vagy bizonyos gyógyszerek is vezetnek a pajzsmirigy gyulladása.
A kevésbé hirtelen formát (szubakut pajzsmirigy-gyulladás) valószínűleg az okozza vírusok mint például a mumpsz or kanyaró vírus. A betegség lefolyása változó és változhat a tünetek hiányától az akut forma mértékéig. A nagyítást általában a határok között tartják.
Általában legfeljebb két héttel a fertőzés után kezdődik, és a betegek fáradtságról és kimerültségről panaszkodnak. A hosszan tartó krónikus formát általában autoimmun betegségek váltják ki, vagyis a szervezet már nem ismeri fel a pajzsmirigyet önmagának részeként, és markerekkel (ún. antitestek). A antitestek jelölje meg a látszólag idegen szövetet és a különféle testsejtek, ezek küldetésüknek megfelelően elpusztítják ezeket az idegenként megjelölt struktúrákat.
Ezen autoimmun betegségek közül a legismertebb a Hashimoto-féle pajzsmirigy-gyulladás. A gyulladás nagyon lassan halad előre, és az érintett személyek gyakran csak a fokozódó hormonhiány miatt tudják meg betegségüket. Nagyon ritkán a HIV-betegség is a krónikus gyulladásos reakció oka.
A sorozat összes cikke:
