Hangráncok

Szinonimák

Hangráncok, plicae vocales Néha helytelenül hívott hangszalagok, amelyek valójában csak a vokális redők egy részét képviselik.

Általános információk

A hangráncok két szövetszerkezet a gége amelyeket nyálkahártya borít. Közöttük van a glottis, amely a hangképző készülék fontos része, és felelős a hangunk (hangzás) előállításáért.

Szerkezet

A hangráncok párosított szervek. Három rétegből állnak: A belső részén található a vokalis izom: ez az izom lehetővé teszi, hogy a hangráncok feszültségében és vastagságában megváltozzanak, ami a különböző hangok létrehozásához szükséges. Közvetlenül érintkezik a cricothyroid izommal is, amelynek hossza és feszültsége is változhat, ami egy nagyon differenciált készüléket hoz létre, amely a hang hangmagasságát és hangerejét egyaránt szabályozza.

A hangizom külső oldalán fekszik az úgynevezett lamina propria, amely tovább osztható: ez egy réteg kötőszöveti, amely ebben az esetben sok rugalmas szálból áll.

  • Egy mélybe,
  • Egy középső és egy felső szakasz.

A pajzsmirigyből porcogó (Cartilago thyroidea) az arytaenoid porchoz (Cartilago arytaenoidea), ez kötőszöveti a közepe felé sáv alakú struktúrát képez, amelyet hangszalagnak nevezünk. A felülete nyálkahártyaréteget képez (nyálkahártya).

A hangráncok területén ez a réteg nem egy csillóból áll hámszövet mint a többi gége, de egy többrétegű, nem kornifikált laphám. Ezek között hámszövet és az izomzat, pontosabban a lamina propria felső rétegében van egy keskeny tér, a „Reinke-tér”. Ez a tér biztosítja, hogy a kötőszöveti és a hámszövet elmozdulhatnak egymás ellen (marginális éleltolás). Ha folyadék halmozódik fel ebben a térben, Reinke ödémának hívják.

A glottisok

A glottis (Rima glottidis) a két hanghajtás között helyezkedik el. A hanghajtások helyzetétől függően ez a nyílás tipikusan háromszög alakú vagy rés alakú, vagy olyan jó, mint zárt. A glottis a legszélesebb lélegző, mivel csak a levegő áramolhat rajta.

A hangok kialakulása során a hangráncokat az irányítás különböző pozíciókba hozhatja egymáshoz viszonyítva porcogó majd a hangizom által különböző mértékben összehúzódott, így lehetséges a különböző hangmagasságok és hangerők kialakulása. Beszéd közben a hangráncok többször találkoznak középen. Különösen magas hangok esetén az énekráncok másodpercenként több mint ezerszer képesek kinyílni és bezáródni.