Mely gyakorlatok segíthetnek a váll stabilizálásában?
A traumás elmozdulás után vállízület vagy általános instabilitás esetén stabilizációs gyakorlatok elvégzése szükséges és hasznos az új sérülés kockázatának csökkentése érdekében. Ebben az esetben fontos biztosítani, hogy a gyakorlatokat orvos vagy gyógytornász felügyelete mellett helyesen végezzék. Közvetlenül a baleset után nem szabad súlyokat használni, később használhatja AIDS mint például a Therabands, a Pezzi labda vagy a súlyok.
Általában a vállízület minden mozgásirányban meg kell erősíteni az ún rotátorköpeny és kezdetben csak könnyű súlyokat szabad használni. A gyakorlatok például a súlyzópréselés fekvő és ülő helyzetben, oldalra emelés, súlyzó evezés, forgási gyakorlatok a kábelgörgőn vagy a Theraband, vagy a vállig érő kartámasz a lábak megkönnyebbülésével egy Pezzi-golyóval. Az erősítő gyakorlatok mellett nyújtás gyakorlatok tól jóga a gyakorlat is erősítheti a vállöv és megakadályozza a sérüléseket. Mindezeket a gyakorlatokat képzett gyógytornász, edző vagy orvos irányításával kell végrehajtani, és intenzitásukat csak lassan kell növelni.
A kimozdult váll időtartama és gyógyulása
Sok esetben még egyetlen traumás válldiszlokáció is állandó instabilitást eredményez a vállízület. A váll elmozdulása után fontos, hogy több hétig vállkötést viseljünk. A kezelés típusától és a kezelés utáni tervtől függően ez 10 nap és 6 hét között tarthat.
Konzervatív kezeléssel gyakran csak 2-3 hét, nyílt műtét esetén akár 6 hét is lehet. A vállkötést sürgősen éjszaka is viselni kell az első 4-6 hét alatt. Fontos, hogy ebben az időszakban önállóan ne végezzen aktív vállízületet. A mozgósítás konzultációt követően, vagy gyógytornásszal együtt történik.
Mindenek felett, emberrablás (elrablás) és a külső rotációs mozgásokat, valamint a test mögötti kar mozgását nem szabad aktívan végrehajtani, mivel itt megnő a megújuló diszlokáció kockázata, vagy károsodhat a műtét eredménye. Kb. 6 hétig óvatos konzervatív kezeléssel megkezdhető az aktív mozgás.
Mindenekelőtt azonban kerülni kell a súlyok használatát és viselését! Alapvetően a 10 kg-nál nagyobb súlyokat nem szabad emelni ezzel a karral, még hosszú távon sem, mert fennáll az elmozdulás veszélye. Egy műtét után, az eljárás típusától függően, az aktív mozgások csak a 7. - 12. héttől indulhatnak el.
Ezen idő előtt csak passzív és aktív, segítő képzés lehetséges. Az 5 kg feletti súlyokat kerülni kell. Gyógyítani gyakran csak egy művelet révén lehet.
A műtét utáni 3. hónaptól kezdve súlyzós edzés ismét engedélyezett. Ha a váll diszlokációját konzervatív módon, azaz nem műtéti úton kezelik, akkor egy ideig mozgásképtelenné kell tenni, és fizioterápiásan kell kezelni. Különösen fizikai munka esetén az orvos több hétre betegszabadságra helyezheti a beteget.
A váll elmozdulása krónikus instabilitáshoz vezethet, ezért eleinte kerülni kell a túlzott stresszt. Az ajánlások 6 hétre szólnak, amely alatt nem szabad 2-3 kg-nál nagyobb súlyt cipelni. A vállműtét megköveteli a hevederrel történő rögzítést körülbelül három hétig.
Itt is gyógytorna, erősítés és összehangolás a gyakorlatokat következetesen kell végrehajtani. A következő hetekben ezután a hangsúly a szabad mozgékonyság visszaszerzésére és a vállizmok megerősítésére kerül. Mivel a gyógyulási folyamat minden beteg számára más és más folyamatot vehet igénybe, a kúrát egyedileg kell megfigyelni az orvossal és a gyógytornásszal.
Súlyzós edzés és a felső sportot az első 6 hónapban kerülni kell. Ideális esetben a váll fél év után szinte teljesen használható. Ennek ellenére oda kell figyelni fájdalom vagy kellemetlen érzékelés a váll területén a váll megerőltető tevékenysége során, mivel ezek a túlzott megterhelés jelei vagy akár egy esetleges megújult diszlokáció jelei lehetnek.
A friss vállelváltozás nagyon fájdalmas eljárás a betegek túlnyomó többsége számára. A vállat az érintettek könnyebb helyzetben tartják. Ha a kificamodott váll nem először fordul elő, de ismételten előfordul, és a beteg maga képes lehet a vállát áthelyezni, néhány beteg már nem tapasztal ilyen súlyos fájdalom.
A. Menete fájdalom a diszlokáció súlyosságától függ. Ha csak enyhe nyújtás az ínszalagok közül a fájdalom 3-4 hét után nagymértékben csökken. Ha viszont sérülések vannak porcogó or inak szalagok esetén a fájdalom több hónapig is eltarthat.
A műtét után a betegek gyakran 5-7 napig rendelkeznek fájdalomkatéterrel, amely enyhíti a fájdalmat a műtét után. A műtét utáni időszak következő heteiben a fájdalom ideális esetben hétről hétre csökken. Itt tipikus fájdalomcsillapítók mint például paracetamol, ibuprofen, A Voltaren® és szintén Novalgin® segíthet.
Mindezekkel fájdalomcsillapítók, a bevitelt meg kell beszélni az orvossal. Ha a fájdalom még akkor sem csökken fájdalomcsillapítók és lelkiismeretes gyógytorna, újra ellenőrizhető, hogy van-e további károsodás vagy történt-e. Általánosságban elmondható, hogy az első hetekben a gyógytornász mozgásképtelensége és mozdulata a kulcs a gyógyulási folyamat előrehaladásához.
A hosszú távú károsodások kockázata nagyobb és ismétlődő luxusokkal jár. Ebben az esetben az omarthrosis (arthrosis a váll) felgyorsulhat, ami fájdalmat és mozgáskorlátozást eredményezhet. Nem műtéti kezelés esetén a kificamodott váll, a vállízületet úgynevezett Gilchrist kötéssel kell rögzíteni.
A legtöbb esetben körülbelül két hétig viselik. Ebben az esetben be kell tartania az orvos utasításait. Körülbelül 6 hétig kerülnie kell külső forgás és a visszaváltozás (olyan mozdulatsorozat, mint egy kézilabda átvetése a vállán), és ne vigye a 2 kg-nál nagyobb súlyokat. Kapcsolattartó sportok, például foci vagy kézilabda és súlyzós edzés a sérülés megújult kockázata miatt csak 3 hónap elteltével szabad folytatni. A mobilizálási és stabilizációs gyakorlatokat azonban már az elején gyógytornász felügyelete alatt kell végrehajtani a váll megerősítése és az állandó mozgáskorlátozások megakadályozása érdekében.
