Prognózis
Különösen a fiatal, sportos betegeket sújtják gyakran a kiújulások. Akár 60% -uk szenved traumatikus diszlokáció után további szokásos diszlokációkat. A műtét után a kimozdult vállak ritkán (5%) jelentkeznek újra.
Bizonyos körülmények között a váll elmozdulása a kapszula, az ínszalagok és inak az vállízület. Gyakran az ízület glenoid pereme is sérült, ezt Bankart elváltozásnak nevezik. Az esetek több mint 50% -ában megismétlődések, azaz kisebb sérülések vagy mindennapi mozdulatok esetén is megismétlődnek a váll diszlokációi. Itt műtétre lehet szükség. A váll diszlokációja növeli az osteoarthritis kockázatát a vállízület, amely főleg az idősebb betegeket érinti. A váll elmozdulását orvosilag és fizioterápiásan kell kezelni a tartós mozgáskorlátozások elkerülése érdekében.
Kivált váll a gyermekben
A váll diszlokációjában szenvedő gyermekeknél különbséget kell tenni traumatikus vagy poszttraumás és megszokott okok között. A szokást olyan elmozdulások leírására használják, amelyeket nem előzött meg trauma vagy baleset. A gyerekek egyszerű mindennapi mozdulatokkal elmozdíthatják a vállukat.
Ebben az esetben műtéti rögzítés ajánlott a hosszú távú károsodások megelőzése érdekében. Olyan elmozdulások esetén, amelyek traumát követően ismétlődnek, vagy amelyek károsodást hagytak maguk után porcogó, artroszkópos műtét ajánlott a váll hasi (elülső) rögzítéséhez. Itt azonban a még mindig nyitott növekedés miatt kerülni kell a csontműtéteket ízületek. Ezután megfelelő fizioterápiát kell biztosítani a vállizmok megerősítésére.
Anatómiai alapismeretek
A glenohumeralis ízületet a fej az felkarcsont (ízületi fej), amely a glenoid üregben fekszik (a. része) lapockacsont). A vállízület főleg az izmok és az ínszalagok biztosítják. Az izmok rotátorköpeny itt különösen meghatározó szerepe van. Mivel azonban a közös fej háromszor nagyobb, mint a glenoid üreg, és nincs csontos vezetése a vállízületnek, elősegíti a váll elmozdulását. Ugyanakkor ez az alapja a vállízület nagy mozgástartományának.
