IV. Osztály antiaritmiás szerek: Kalciumcsatorna-blokkoló
Az antiaritmiás szerek ezen osztálya szívritmus zavar) blokkoló anyagok kalcium csatornák (lassú, feszültségfüggő L típusú csatornák). Ez megnehezíti a gerjesztés kiváltását a sinusban és AV csomópont és a gerjesztés átadására. Használattól függenek, és csak akkor blokkolják a csatornákat, ha nyitottak vagy inaktívak. Ezeket a pitvarból eredő ritmuszavarokra használják (supraventrikuláris tachycardia). Példák verapamil, gallopamil és diltiazem.
Az antiarritmikumok további támadási pontjai
- Az autonóm paraszimpatikus részének stimulálása idegrendszer: Az anyagok digoxin és a digitális toxin használt. Ezek úgynevezett szívglikozidok. A hatást a vagus ideg, a paraszimpatikus fő effektora idegrendszer, amelynek magjai a agy.
Mivel a paraszimpatikus ideg a szív csak az pitvarok területén hat, használatát az pitvarokból (supraventricularis) származó szívritmuszavarok (szívritmuszavarok) tachycardia, pitvarfibrilláció). A szívglikozidokat nem szabad a kamrákból eredő rendellenességek (kamrai aritmiák) esetén beadni, mivel ezek kiválthatják a kamrai fibrillációt.
- Az adenozin receptor stimulálása: Ez megnyitja a specifikus kálium csatornán található sinus csomópont. A cella hosszabb ideig nem használható.
Ezen kívül, kalcium csatornák blokkolva vannak, ami befolyásolja a AV csomópont. Az anyag a pitvarból (paroxizmális supraventrikuláris tachycardia). Az anyagot nem szabad beadni egy AV blokk.
- Magnézium gátolja a gerjesztés átadását nagy dózisokban.
- HCN csatorna blokád: A sejtek a sinus csomópont van egy további csatornája, amely lehetővé teszi az ionok bejutását kálium és a nátrium hogy áthaladjon. Az ivabradin gátlót akkor alkalmazzák, amikor béta-blokkolók nem adhatók betegeknél angina pectoris.
Mellékhatások
A mellékhatások közé tartozik az izgatottság, a szorongás, a tachyarrhythmia veszélye.
