II. Osztályú antiaritmiás szerek: béta-blokkolók | Szívritmuszavarok elleni gyógyszerek

II. Osztályú antiaritmiás szerek: béta-blokkolók

Az antiarrhythmiás gyógyszerek ezen osztályának fő célpontjai az izgató- és vezetési rendszer béta-receptorai, elsősorban a sinuscsomók és az AV-csomók. A sinus csomópont a pitvarok területén található, és ez az a hely, ahol az elektromos aktivitás a szív általában bekövetkezik. A jelet ezután továbbítja a AV csomópont.

Ez egyfajta szűrőként működik, és biztosítja a gerjesztés rendezett átadását a szív kamrák. A béta-blokkolók gátolják a sinus csomópont és megerősíti a AV csomópont.Minnél gyorsabb a szív ütemek, annál hangsúlyosabb a béta blokád. Általában jól tolerálhatók és különösen alkalmasak az pitvarokból (sinus tachycardia, supraventrikuláris tachycardia), valamint az alapritmuson kívül bekövetkező és a kamrából eredő szívdobbanásokra (kamrai extrasystolák).

III. Osztályú antiaritmiás szerek: Káliumcsatorna-blokkolók

Az antiaritmiás szerek ezen osztálya szívritmus zavar) blokkoló anyagok kálium csatornákat. Kálium fontos az elektromos aktivitás csökkentése szempontjából. Amikor ezek kálium csatornák blokkolva vannak, az ion már nem tud olyan könnyen kifolyni a cellából.

A sejtek hosszabb ideig gerjesztettek maradnak (az abszolút refrakter fázis meghosszabbodik), és jobban védettek a túl korán jelentkező új gerjesztések ellen. A káliumcsatorna-blokkolók kevésbé proarhythmogének, mint az I. osztályú antiaritmiák. Súlyos, terápiában refrakter ritmuszavarok esetén alkalmazzák őket.

Szívelégtelenség esetén is alkalmazhatók. Egyre gyakrabban használják őket pitvarfibrilláció. Ebbe az osztályba tartozó vezető anyag a amiodaron (Cordarex).

Blokkol nátrium, kálium és kalcium csatornák, így csökkentve a szívfrekvencia és védekezés a túl korán fellépő vagy az alapritmussal szinkronon kívül eső gerjesztés ellen. Használatakor a amiodaron lebontása esetén figyelembe kell venni (az eliminációs felezési idő legfeljebb 100 nap), mert az anyag felhalmozódik a szövetben. A terápia ezért nagy dózisok nyolc-tíz napos bevitelével kezdődik (600 - 1000 mg naponta).

Naponta 100 - 200 mg fenntartó adag következik. Öt nap elteltével két napos szünetet kell tartani. Ehhez az érintett személytől magas szintű együttműködésre van szükség. Ezen felül a jód atomokban található atomok amiodaron kiválthatja a pajzsmirigy diszfunkcióját.