Intraokuláris nyomás mérése: Tonometria

A tonometria (szinonima: intraokuláris nyomásmérés) a szemészet diagnosztikai eljárása az intraokuláris nyomás (intraokuláris nyomás) mérésére, amely manapság nem invazív módon (a szemgolyóig nem hatolva) végezhető el különféle technikák alkalmazásával. Felnőtteknél a normális intraokuláris nyomás 10 és 21 Hgmm között van. A csilló által kialakított vizes humor folyamatos áramlása okozza hámszövet (a sugarak szaruhártyájának epitéliuma; a mediális szemmembrán egy része) és a hátsó kamrába juttatják. Itt mossa körül a a szem lencséje és átáramlik a tanítvány kb. 2 µl / perc átlagos sebességgel az elülső kamrába. A kamra szögében a vizes humor nagy része elhagyja a szemet, és a trabekuláris hálón (csomószerű szerkezet) átjut Schlemm csatornájába, végül a vénás érrendszerbe (trabekuláris kiáramlás). A vizes humor kis része (kb. 15%) a ciliáris izomon és a choroidalison keresztül folyik le hajók (uveosclerális kiáramlás). A egyensúly A vizes humor képződése és a kiáramlás között kritikus jelentőségű a megfelelő vizes humor funkcióinak fenntartása, ideértve az állandó intraokuláris nyomás fenntartását. Az intraokuláris nyomás viszont fontos a szemgolyó alakjának vagy a szaruhártya görbületének fenntartásához, így a szem fénytörése (fénytörése az éles látáshoz) változatlan marad. Különböző betegségek vezet az intraokuláris nyomás növekedéséhez, amely hosszú távon veszélyes változásokhoz vezet a látóideg és korlátozások a látómezőben (tipikus jelek a glaukóma). Glaukóma az egyik leggyakoribb oka vakság világszerte. Ezért az intraokuláris nyomás szabályozása nagy jelentőséggel bír.

Jelzések (alkalmazási területek)

A tonometriát megemelkedett intraokuláris nyomás gyanúja esetén vagy szűrővizsgálatként végezzük a korai észlelés érdekében glaukóma. A megnövekedett intraokuláris nyomás oka a vizes humor növekedése, amire alapvetően két lehetőség van:

  1. A vizes humor túltermelése
  2. A vizes humor kiáramlásának akadályozása (a glaukóma okozója).

A glaukóma különböző formái vannak, amelyeket a vizes humor kiáramlási akadályának oka szerint osztályoznak:

Elsődleges glaukóma (spontán előfordulás).

  • Elsődleges nyitott szögű glaukóma (POAG): az idősek lassan előrehaladó szembetegsége, amely általában mindkét szemet érinti, és tipikus látótér-vesztéssel jár. Bár a kamra szöge nyitva marad, a vizes humor nem ürülhet ki a hialin anyag lerakódása miatt (plakett lerakódások) a trabekuláris hálóban, így az intraokuláris nyomás emelkedik.
  • Elsődleges sarokzáró glaukóma (PWG): az ok egy okklúzió a kamra szögének a írisz alap (az írisz alapja), különösen veleszületetten keskeny kamraszög vagy megnagyobbodott kristályos lencse (korlencse) esetén. Az akut lezárás vészhelyzet (akut glaukóma roham), amelyet azonnal gyógyszeres kezeléssel és perifériás iridectomiával (a írisz lézerrel vagy műtéttel). A krónikus sarokzáró glaukómát a goniosynechiák (a kamra szögének tapadásai) okozzák, amelyek általában időben nem kezelt akut glaukóma esetek következményei.
  • Elsődleges veleszületett glaukóma (csecsemő és kisgyermek veleszületett glaukóma): a veleszületett glaukóma a kamrai szög fejlődési rendellenességeiből fakad, és általában az élet első évében nyilvánul meg. A gyermekek észrevehetők a túl nagy szaruhártyával, valamint a fotofóbiával, szemhéj görcsök és könnyek.

Másodlagos glaukóma (más szembetegségek következménye).

  • Neovaszkularizációs glaukóma: cukorbetegség mellitus vagy központi retina ér okklúzió tud vezet retina ischaemia (károsodott vér a retinába áramlik). Válaszként a retina vaszkuláris endoteliális növekedési faktorokat (VEGF) termel, amelyek a vizes humoron keresztül jutnak az elülső kamrába. Itt ezek a tényezők vezet a neovaszkularizációig (új hajók) a írisz vagy a kamra szögében úgy, hogy szűkül és elmozdul. Következésképpen a vizes humor már nem tud lemerülni, és az intraokuláris nyomás emelkedik.
  • Pigment diszperziós glaukóma: Amikor az írisz megereszkedik, hátával a zónás rostokhoz dörzsölődik (a a szem lencséje), amely pigment szemcsék hámlik. Ezeket a vizes humorral együtt szállítják az elülső kamrába, és akadályozzák a kamra szögét.
  • Pszeudoexfoliatív glaukóma: Finom fibrilláris anyag (más néven pseudoexfoliatív anyag), amelyet túlnyomórészt a csilló képez hámszövet, a kamra szögében rakódik le. A glaukóma ezen formájában az intraokuláris nyomásértékek gyakran nagy ingadozásoknak vannak kitéve. Hasznos lehet a napi nyomásgörbe mérése.
  • Kortizon glaukóma: igazgatás of szemcsepp kortikoszteroidokkal blokkolhatja a trabekuláris hálót a mukopoliszacharidok felhalmozódásával. A kamra szöge nyitva marad. A recept szemcsepp tartalmazó kortikoszteroidok mindig rendszeres szemészeti ellenőrzést igényelnek.
  • Phacolytic glaukóma: fehérjék a kristályos lencse behatolhat a lencsekapszulába, és hiperérettségben elzárhatja a trabekuláris hálót vízesés („Túlérett” szürkehályog; idős korban a lencse átlátszatlansága).
  • Gyulladásos glaukóma: a gyulladás a trabecularis sejtek ödémáját (duzzanatát) vagy gyulladásos állapotot okozhat fehérjék előállíthatók, amelyek viszont akadályozzák a trabekuláris hálót.
  • Traumatikus glaukóma: Sérülést okozhat vér hogy a kamra szögét akadályozza, és az üvegtest belülről is nyomhatja a szöget. A trabekuláris háló könnyei nyomó (összehúzódó) hegesedést okozhatnak. Burns vezethet Schlemm csatornájának megsemmisítéséhez.
  • Glaukóma fejlődési rendellenességekben és rendellenességekben: Leggyakrabban a kötet az koroid vagy sclera (pl. hemangioma), így ipsilaterális (egyoldalú) glaukóma alakul ki ben gyermekkor.

Ellenjavallatok

A szaruhártya közvetlen érintkezését igénylő intraokuláris nyomásmérés ellenjavallt fertőző szaruhártya-betegségben, a csíra terjedésének veszélye miatt.

A vizsgálat előtt

A szaruhártya közvetlen érintkezését igénylő tonometriai technikákhoz előzetesen lokális módszer szükséges érzéstelenítés (zsibbadás) a szaruhártya szemcsepp.

Az eljárás

Az intraokuláris nyomás mérésére számos módszer létezik, amelyek műszaki megvalósításukban, pontosságukban és alkalmazhatóságukban különböznek egymástól:

  • kitapintás
    • Az izzó (szemgolyó) tapintásával (tapintásával) megbecsülhető az intraokuláris nyomás.
    • A tapasztaltak számára szemész, ez a módszer durva útmutató lehet az erősen megnövekedett nyomás (pl. akut glaukóma) diagnosztizálására egymás mellett történő összehasonlításban.
    • A módszert különösen akkor jelzik, ha az eszköz mérése nem lehetséges (pl. Súlyos betegekben fertőző szaruhártya fekély).
    • Végrehajtásakor a beteg csukott szemmel néz le, és az orvos a mutatóujj hegyével tapintja meg a szemgolyót. Ennek általában ingadozóan lenyomhatónak kell lennie (tensio 20 Hgmm alatt). Ha azonban az izzó nem engedi meg (kőkemény szemgolyó), akkor a nyomás körülbelül 60-70 Hgmm.
  • Applanációs tonometria
    • Ez a módszer a legpontosabb, és rutinszerűen egy ülő betegnél hajtják végre a réslámpánál, Goldmann applanációs tonométer segítségével.
    • Egy nyomástestet olyannyira benyomnak a szaruhártyába, hogy kb. 3 mm átmérőjű terület applanálódik (ellapul). Az erre alkalmazott erő (érintkezési nyomás) egy skálán leolvasható, és megfelel az intraokuláris nyomásnak.
    • Kézi applanációs tonométerek (pl. Perkins tonométer) használhatók fekvő betegen történő mérésekhez.
  • Impressziós tonometria Schiötz szerint
    • Ennek a módszernek az alapja egy toll, amely az intraokuláris nyomástól függően különböző mélységekbe süllyed a szaruhártyába. Minél alacsonyabb a nyomás, annál mélyebben süllyed a toll, és annál nagyobb a mutató elhajlása a készüléken.
    • Ez a módszer azonban elavult, és csak erősen heges szaruhártyáknál alkalmazzák, amikor az applanációs tonometria nem lehetséges.
    • Különösen a rövidlátó (rövidlátó) szemben magas ennek a módszernek a hibaaránya. A mérőtű a sclera (sclera) alacsonyabb megfelelősége miatt már a normálisnál mélyebb miatt süllyed.
  • Légfúvás nélküli érintés nélküli tonometria
    • A technika nem igényel közvetlen szaruhártya-érintkezést. A szaruhártya ellapításához és a megváltozott reflexkép méréséhez légrobbantást alkalmaznak.
    • Előnyök: Mivel nincs szükség közvetlen kapcsolatra, nincs szükség a helyi érzéstelenítő (helyi érzéstelenítés), és nem áll fenn a csírafertőzés veszélye.
    • Hátrányok: A pontosság alacsonyabb, mint az applanációs tonometria, különösen nagy nyomáson. A mérést szubjektíven kényelmetlennek tartják, és az eszköz kalibrálása problémás lehet.
  • Tono-Pen
    • Ez egy kicsi, toll alakú, akkumulátorral működő eszköz, amelyet a kézben tartanak, és a toll hegyén található jeladót (kommunikációs rendszert) tartalmaz, amely az erőt méri. Egy mikroprocesszor elemzi az olvasmányokat és kiszámítja az intraokuláris nyomást. A mérési módszer legfőbb előnye a szabálytalan szaruhártya-felszín, a szaruhártyaödéma és az egyenletes (terápiás) alkalmazás lehetősége is. kontaktlencse.
  • Transpalpebralis tonométer
    • Ezek a tonométerek a szemhéjon keresztül mérik az intraokuláris nyomást, és néhányuk még fejlesztés alatt áll. A tono-tollhoz hasonlóan toll alakúak, és kis méretük a beteg kényelmes otthoni használatát is lehetővé teszi.

A napi nyomásgörbe mérése

Egyetlen intraokuláris nyomás mérése mindig csak „pillanatfelvételt” jelent, és gyakran nem képes rögzíteni a nyomásingadozásokat. Szintén fiziológiailag az intraokuláris nyomás kis ingadozásoknak van kitéve, de nem haladhatja meg a 4-6 Hgmm-t. A csúcsérték gyakran éjszaka vagy kora reggel van. Glaukóma gyanúban szenvedő betegeknél a napi ingadozás görbéjének mérése indikálható a nagyobb ingadozások 24 órán belüli kimutatására. Ez manapság otthoni körülmények között maga a beteg vagy egy partnere által is lehetséges.

  • Ön-tonometria: az ön-tonométer az applanációs tonometria elvének megfelelően működik, amelynek során a beteg a tonométert a homlokához rögzíti, és egy világos folt segítségével a megfelelő helyzetbe hozza. Tonométer fej automatikusan a szaruhártyára lép, és méri a nyomást. A fő előny, hogy a beteg tetszőleges számú mérést végezhet a szokásos környezeti és életkörülményei között.
  • Partner tonometria: általában hordozható légrobbantásos tonométerrel hajtják végre. A kézben tartható a beteg szeme előtt, és lehetővé teszi a vizsgálattól független és ezért megbízható mérést.

Lehetséges szövődmények

Kisebb szaruhártya (szaruhártya) sérülések lehetségesek a szaruhártya közvetlen érintkezésével járó módszerekkel. Baktériumok betegről betegre is terjedhet későbbi fertőző kötőhártya-gyulladás (kötőhártya-gyulladás) vagy keratitis (szaruhártya-gyulladás), pl. keratoconjunctivitis epidemica (fertőző kötőhártya-gyulladás adenovírusok okozzák).