Szinonimák
Gyulladáscsökkentők, gyulladáscsökkentők Az antiphlogisztikák különböző gyógyszerek, amelyek közös jellemzője a gyulladás elleni hatásuk. Mivel a gyulladás az emberi test számára nagyon összetett folyamat, amelyet jól tanulmányoztak, a gyógyszerek között különféle megközelítések léteznek, amelyek mind elnyomják vagy csökkentik a gyulladást. A különböző támadási pontok miatt nagy különbségek vannak, amikor melyik gyulladáscsökkentő gyógyszer a megfelelő.
A gyulladás a test egységes reakciója különböző kiváltókra, például kórokozókra, toxinokra vagy idegen testekre. A gyulladást egyrészt maga a szövet okozza, az úgynevezett szövet felszabadításával hormonok riasztásként és így riasztva a immunrendszer, másrészt az immunrendszer aktiválásával a szervezetben eloszló különféle immunsejtek, a megkötő sejtek (= makrofágok), a bőr dendritikus sejtjei vagy a limfociták (fehér vér sejtek), amelyek idegen anyagok után rejtőznek, és ezek által aktiválódnak, majd teljes mértékben fejlesztik működésüket. A test saját védelmi rendszerének riasztására szolgáló hírvivő anyagok kibocsátása sok más immunsejt felhalmozódásához vezet a véráramban, amelyek azután a cselekvés helyén felhalmozódnak, és a látható gyulladások hatására feloldódnak, eltávolítják az idegen testet, és megölik az idegen testet. baktériumok amelyek az idegen testtel léptek be.
Amikor ezek a védekező sejtek elpusztulnak, az élő és az elhalt sejtek keveréke, valamint a genny és kialakul az idegen test körüli gyulladás. Ezen védekező mechanizmus révén a test újra ki akarja dolgozni az idegen testet a testből. A gyulladás klasszikus jelei: Ha a gyulladás súlyos, az itt leírt lokalizált expanzió a véráramon keresztül is átterjedhet az egész testbe, és életveszélyes szepszist okozhat.
- Pirosság (= lat: rubor)
- Duzzanat (= lat: tumor)
- Túlmelegedés (= lat: kalória)
- A funkcionalitás korlátozása (= functio laesa). Különbséget tesznek az úgynevezett szteroid és nem szteroid gyulladáscsökkentők (= antiphlogistics) között, ezeket viszont megkülönböztetik a növényi szerektől. A szteroidok kiemelkedő szerepet játszanak testünkben.
Testünk különféle szteroidokat képezhet, amelyek végül a nemhez rendelhetők hormonok (például tesztoszteron), A glükokortikoidok (pl. kortizol) vagy a mineralokortikoidok (pl. aldoszteron).
A kortizol gyulladáscsökkentő hatású. Mindannyiukban közös az alapvető kémiai szerkezetük, amelyet a molekulák elrendeződése miatt szteroidnak neveznek. A szervezet legismertebb szteroidmolekulája koleszterin, amelyből ezek a szteroidok képződnek a mellékvese testünk, többek között.
A probléma itt a szteroid hatás túlzott szélessége a testben. A glükokortikoidok mint például a kortizolt általában testünk stresszhormonjának nevezik. A gyulladás gátlása, az energiatartalékok mozgósítása és a test energiával való ellátása mellett elnyomja a immunrendszer és javítja a hangulatot.
Mindegyik szteroid kémiailag utánozható és tabletta formájában beadható a testbe, de a választott gyógyszer mindig a teljes rendszerre gyakorolja a hatást, nem pedig a kívánt hatást egyetlen ilyen rendszerre. A hatások széles skálája miatt alkalmazható allergiák, asztma, hörghurut, sclerosis multiplex, reuma, májgyulladás, bőrkiütések transzplantáció után, vese betegség vagy autoimmun betegségek. Ha a kortizolt gyulladáscsökkentőként alkalmazzák, mindig figyelembe kell venni az összes többi rendszerre gyakorolt hatást.
A nemkívánatos hatások a test törzsén található zsírlerakódásoktól származnak az energia-újraelosztás következtében, csontritkulás, izomsorvadás, a bőr megváltozik, gyomor és bélfekélyek magas vérnyomás. A nem szteroid gyulladáscsökkentőket antireumatikus gyógyszereknek is nevezik. Ide tartoznak a nagyon jól ismert acetilszalicilsav hatóanyagok (pl
Aszpirin®, ASS®), ibuprofen (pl. Nurofen®, Neuralgin®) naproxen (pl. Dolormin®) és diclofenac (pl. Voltaren®).
Nem szteroid, mert nem rendelkeznek a szteroidok kémiai felépítésével, vagyis nem rendelkeznek a szteroidok tipikus megjelenésével. Ahogy az antireumás gyógyszerek neve is sugallja, kezelésre használják őket reuma és más gyulladásos ízületi betegségek, például reumatoid arthritis, spondylitis ankylopoetica or köszvény. Diclofenac a leggyakrabban használt gyógyszer ezekben az esetekben.
A nem szteroid gyulladáscsökkentők a hormonok amelyek sérülés esetén felszabadulnak, hogy riasztják a immunrendszer, a prosztaglandinok. A képződésben szerepet játszó enzimet ciklooxigenáznak nevezik. Mivel prosztaglandinok is szerepet játszik láz és a fájdalom, ezek a gyógyszerek kiválóan befolyásolják a lázat és a fájdalmat is.
A mellékhatások a ciklooxigenázoknak a test egyéb folyamataiban játszott szerepéből adódnak, különösen a gyomor nyálkájának kialakulásában. Normális esetben van egy egyensúly különböző folyadékok a gyomor bélés. Egyrészt van agresszív gyomor sav, amely sósavból áll, és amelynek a szervezetnek meg kell emésztenie az ételt, hogy aztán a szervezet emészthesse a belekben.
Mivel a gyomorsav megemésztené a saját gyomorfalját is, a savat viszont a védő gyomorfolyadékok állítják szemben, amelyek állítólag megakadályozzák ezt az önemésztést. Mivel a savakat lúgos folyadékkal lehet semlegesíteni, ez sok bikarbonáttartalmú folyadékból, lúgból áll. Ez egyensúly lehetővé teszi az élelmiszer-összetevők megfelelő emésztését, ugyanakkor védi a gyomrot nyálkahártya a gyomor belső oldalán.
És pontosan itt van a ciklooxigenáz és prosztaglandinok meghatározó szerepet játszanak a gyomor védő hidrogén-karbonát filmjének előállításában nyálkahártya. Ha ezt a képződést most gátolják a nem szteroid gyulladáscsökkentők, akkor ez egyensúly ideges, és arányosan sokkal több gyomorsav képződik, mint a hidrogén-karbonát, és a gyomorsav megtámadhatja a gyomor falát. A betegek gyakran panaszkodnak emésztési zavarokról, hányinger or gyomorfájdalom.
Ha a folyamat előrehalad, gyomor vagy nyombél fekély alakul ki, ami szélsőséges esetekben életveszélyes gyomorperforációhoz vezethet. A nem szteroid gyulladáscsökkentőknek ez a fő mellékhatása csak néhány adag beadása után jelentkezhet. Éppen ezért a veszélyeztetett betegeknek mindig emellett úgynevezett gyomorvédőt, pl. Protonpumpa-gátlót kell szedniük.
Azok a betegek, akik acetilszalicilsavat szednek, különösen veszélyeztetettek, mert ez megváltoztatja a mi tulajdonságainkat is vér vérlemezkék hogy ne tudják már összetapadni. Az acetil-szalicilsav ezért óriási mértékben növeli a vérzés kockázatát. Egy további mellékhatás, amelyet nem szabad elhanyagolni, ha hosszabb ideig veszi, az a káros hatása szív és a vesék.
Azok a betegek, akiknek ezen szervek valamelyikében problémái és betegségei vannak, nem szteroid gyulladáscsökkentőket csak orvosával folytatott konzultáció után vagy az orvos utasítására szedhetnek. Ez vonatkozik a tüdő betegség, mivel a ciklooxigenáz gátlása szintén a túlsúly egyéb anyagok, amelyek megváltoztatják a tüdő alveolusok és így készítsd el lélegző nehezebb és szélsőséges esetekben asztmás rohamot válthat ki az asztmásoknál. A növényi gyulladáscsökkentők gyakran nagyon jó alternatívát jelentenek a vegyileg előállított tablettákkal szemben, nem utolsósorban akkor, ha a gyulladás csak nagyon enyhe.
Hatékonyságuk a kémiai készítményekhez hasonló mechanizmusokon alapul. Nem ritkán a kémiai készítmények még a növényvilágból is származnak, pl. Az acetilszalicilsav fűzfa kéreg kivonat. A növényvilágból az ördög tücsök, hamu, rózsa csípő, nyárfa és szúrós csalán bebizonyították értéküket.
Kurkuma, oregano, rozmaring, a gyömbér és a zöld tea szintén gyulladáscsökkentő hatású, és beépíthető a diéta a gyulladás javítására. Gyulladáscsökkentő szerek sokféle formában kaphatók sokoldalú felhasználásuk miatt. Mindenekelőtt a klasszikus tabletta vagy kapszula forma.
Ez ideális a legtöbb beteg számára. Kivételt képeznek itt a gyomor-bélrendszeri megbetegedések, mivel a bélből történő felszívódás zavart okozhat. A tabletták alternatívája a pezsgőtabletta oldásra vagy cseppentésre.
A kúpok hatékonynak bizonyultak a gyermekek számára is. A bőrbetegségeknél van egy másik optimális forma: krémek, gélek vagy kenőcsök. Ezzel elkerülhetők azok a mellékhatások, amelyeket minden gyógyszer elkerülhetetlenül magával hoz, és a gyulladáscsökkentőket közvetlenül a hatás helyére, a bőrre alkalmazzák.
Ismert alkalmazások a gélek, pl diclofenac (Voltaren®), amelyeket rendszeresen használnak sport sérülések. Továbbá, a normál bőrbetegségek, mint pl pattanás, ekcéma or leégés, amelyek mindegyike gyulladással jár, könnyen kezelhetők a szervezet mellékhatásai nélkül. Súlyos gyulladás esetén, mint például a rendkívül fájdalmas reumás roham, a legtöbb készítmény injekciós oldatként is kapható, közvetlenül az izomba vagy a ér. Ez az adagolási forma nagyobb mennyiségeket enged be a szervezetbe, és a hatás sokkal gyorsabb.
