GABA
A glutamát aminosavat a legtöbb ember élelmiszer-adalékként és ízfokozóként ismeri különféle készételeknél. A glutamát azonban sokkal fontosabb számunkra, mint a legfontosabb gerjesztő neurotranszmitter miénkben idegrendszer. Bizonyos értelemben a glutamát tehát a GABA antagonistája.
A két hírvivő anyag azonban abban is nagyon közel áll, hogy a test glutamátból állítja elő a GABA-t (y-amino-vajsavat). A tudás jelenlegi állása szerint a glutamát fontos szerepet játszik, különösen a mozgás, a mi emlékezet, tanulás folyamatok és szenzoros érzékelés. Ugyanakkor egy kapcsolat a álmatlanság és egy zavart glutamát háztartás gyanúja merül fel, valamint a hírvivő anyag kapcsolata az epilepsziás rohamok kialakulásával.
A dopamin
A dopamin talán az egyik legismertebb neurotranszmitter. Ennek oka elsősorban a Parkinson-kór kialakulásához való kapcsolódása. Ebben a betegségben a középagyban a substantia nigra (latin „fekete anyagból”) neuronjai keletkeznek, amelyek dopamin a motoros rendszer részeként fokozatosan meghal.
Ez a mozgáshiány, a végtagok merevsége és a pihenés tipikus tüneteit eredményezi remegés. A későbbi szakaszokban egyéb neurológiai és pszichológiai tünetek, mint pl depresszió és a demencia hozzáadódnak. Ebből már ki lehet következtetni, hogy milyen fontos szerepe van dopamin játszik többek között a motoros funkciók során.
A dopamin elengedhetetlen a figyelmünk megfelelő működéséhez és tanulás képesség. Ezenkívül a dopamin alapvetően részt vesz a jutalmazási rendszer működésében agy és ezáltal a motivációnk is. Ez többek között a drogok hatásában is megfigyelhető, legyen szó alkoholról, cigarettáról vagy illegális drogokról, például marihuánáról vagy kokain, amelynek pszichológiai függősége a jutalom rendszerében a dopamin fokozott felszabadulásán alapul.
Ugyanakkor a mindennapos tevékenységek, például az evés vagy a szex, szintén pontosan erre a rendszerre hatnak. A dopamint a szervezetben norepinefrin szintetizálására is használják, amely kapcsolatban áll az adrenalinnal, és részt vesz az érzelmek, az éberség és a motiváció ellenőrzésében. Depresszió nagyon elterjedt mentális rendellenesség, amely elsősorban negatív gondolatokkal és hangulatokkal, valamint az öröm, az érdeklődés, a lendület és az önértékelés elvesztésével nyilvánul meg.
Így depresszió az egyik úgynevezett affektív rendellenesség. Egészséges emberek is átmenetileg szenvedhetnek ilyen tünetektől, esetükben azonban enyhített formában és ritkábban fordulnak elő. A nőket körülbelül kétszer olyan gyakran érinti a depresszió, mint a férfiakat.
A depresszió a magas jövedelmű országokban is gyakoribb. A depressziós rendellenességek mögött meghúzódó mechanizmusok összetettségük miatt még mindig csak részben értendők. A depresszió okának leggyakoribb elmélete azonban egy multifaktoriális fejlődési modellen alapszik.
Többek között genetikai, gyógyszeres, hormonális, neurobiológiai és fejlődési kockázati tényezőket alkalmaznak a depresszió előfordulásának magyarázataként. Biztosnak tartják, hogy a neurotranszmitterek jelátvitelének szintjén vannak rendellenességek. Úgy tűnik, hogy ez számos különféle jelrendszert érint.
Azonban a szerotonin, a noradrenalin és a dopamin rendszerek különleges szerepet játszanak. Úgy tűnik, hogy mindhárom neurotranszmitter túl kicsi mennyiségben szabadul fel, de minden egyes beteg esetében változó mértékben. Ezeket az ismereteket a a depresszió terápiája.
Az antidepresszánsok több csoportja kifejezetten beavatkozik a noradrenalinba, szerotonin és a dopamin rendszer agy ezen neurotranszmitterek újrafelvételének gátlásával. Ez ellensúlyozza a létezőt neurotranszmitter hiány, így a tünetek enyhülnek. Időközben különféle gyógyszercsoportok állnak rendelkezésre erre a célra. A triciklikus antidepresszánsokat azonban ritkán alkalmazzák manapság, néha súlyos mellékhatásaik miatt, míg a csoport szerotonin újrafelvétel gátlók (SSRI) és a noradrenalin visszavétel gátlói (SNRI-k) jó hatásokkal és enyhébb mellékhatásokkal jár.
