A frusztráció kifejezés egy kellemetlen és ezért kellemetlen állapot, averzív színezetű állapot leírására szolgál feltétel hogy leggyakrabban konfliktusok és kudarcok eredményeként következik be.
Mi a frusztráció?
A frusztráció olyan érzelmi állapot, amely akkor keletkezik, amikor az ember vágyai vagy elvárásai nem teljesülnek, vagy a kitűzött célokat nem, vagy nem elég gyorsan érik el. A kifejezés a latin nyelvre vezet vissza, a „frusta” jelentése: „hiába”. Egy másik latin kifejezés a „frustratio”, amelyet „elvárás megtévesztésének” fordítanak. A frusztráció a legtöbb emberben akkor merül fel, amikor a kitűzött cél és az ezzel elvárt elégedettség és érzés nem valósul meg. Ez a motivációk, hajtóerők és szükségletek kielégítésének elmulasztása, amelyet általában külső körülmények szabnak meg. A csalódottsági állapotok azonban saját magatartásból is fakadhatnak, amely eltér a társadalmi környezet elvárásaitól, és ennek megfelelően szankcionálják. A frusztráció-agresszió hipotézis szerint az agresszió leggyakrabban a frusztráció állapotainak eredményeként következik be.
Funkció és feladat
A frusztráció olyan érzelmi állapot, amely akkor keletkezik, amikor az ember vágyai vagy elvárásai nem teljesülnek, vagy a kitűzött célokat nem, vagy nem elég gyorsan érik el. Ha egy személy nem éri el azokat a célokat, amelyeket kitűzött, és amelyekhez társítja a siker bizonyos elvárásait, akkor ezt a kudarcot gyakran kudarcként értelmezik. Az érintett személy tévesen értékelhette önmagát és képességeit. Lehet, hogy rosszul értékelte társadalmi környezetét és embertársait is, és hamis elvárásokat fűzött hozzájuk, amelyek nem teljesülnek. Vannak, akik elkövetik azt a hibát, hogy túl sokat várnak el maguktól, és olyan célokat tűznek ki maguk elé, amelyek kezdettől fogva túl magasak, és amelyeket nehéz vagy lehetetlen elérni. A frusztráció-agresszió hipotézis szoros oksági összefüggést feltételez a frusztráció és az agresszió között, amely szerint a frusztráció állapota rendszeresen agresszív viselkedést eredményezhet (nem kötelező). Ezzel szemben az agresszióállapotokat a frusztráció állapotának tulajdonítják. Ezen a hipotézistől eltekintve a „frusztráció” kifejezés nem határozható meg végérvényesen, mert minden ember másképp éli meg a frusztráció állapotát. A frusztrációtűrés személyes jellemvonás, amely meghatározza, hogy az ember milyen gyorsan csalódott vagy sem bizonyos negatívnak vélt tapasztalatok miatt. Attól függően, hogy ez a küszöb mekkora vagy alacsony, a csalódott emberek dühösen, keserűen, csalódottan vagy agresszíven reagálnak. Demotiváltak, depressziósak vagy depressziósak. A frusztráció két állapotra oszlik, a belső és a külső frusztrációra. A külső frusztráció mindig akkor fordul elő, amikor egy személy a külső világ csillagképeit, amelyek magukban foglalják a közvetlen társadalmi környezetet, nem találják megfelelőnek és nem kielégítőnek. Erős eltérés történik a saját felfogásától. A belső frusztrációt a tudatalatti irányítja. Az érintett személy különböző összefüggéseket épít ki az ok és okozat között. Trializálja a helyzetet (impunitív frusztrációs reakció), önmagát okának tekinti (intropunitív frusztrációs reakció), vagy társadalmi környezetét okolja (extrapunitív frusztrációs reakció).
Betegségek és panaszok
Ha egy személy rendszeresen vagy gyakran szenved vélt vagy tényleges hátrányokat, ha a sikerélmények nem valósulnak meg, vagy ha az elvárások nem teljesülnek, akkor az ebben beállt csalódottsági állapotok vezet kiégni és depresszió hosszú távon. Az érintett emberek gyorsan fáradtak, kimerültek és kedvetlenek, nincs motivációjuk arra, hogy újra saját kezükbe vegyék életüket, és szembenézhessenek az előttük álló kihívásokkal és feladatokkal. Pszichoszomatikus panaszok, amelyek lehetnek gyomor, fej és a szív panaszok is előfordulhatnak. A frusztrált étkezés frusztráció szindróma is lehet. A kezelőorvosnak először ellenőriznie kell, hogy lehet-e fizikai oka. Ha ez kizárt, pszichoterápia hasznos, hogy az érintett megtudja csalódottságának okait és ellensúlyozhassa azokat. A pszichofiziológia az alapvető fizikai funkciók és a pszichológiai folyamatok közötti összefüggésekkel foglalkozik. A csalódási állapotok gyakran szoros kapcsolatban állnak a viselkedéssel, a tudat és az érzelmek változásával, egyrészt keringés, agy aktivitás, légzés, szív aktivitás, hormon felszabadulás és motoros aktivitás. Ha egy személy valódi vagy vélt igazságtalansággal találkozik, akkor ez a helyzet társul feszültség és sajátos védekező reakciót vált ki. A szív gyorsabban ver, vér a nyomás emelkedik, és a testet jobban ellátják oxigén. Az észlelt düh miatt a hírvivő anyag adrenalin felszabadul. Az izmok megfeszülnek, mert ebben az állapotban jobban reagálhatnak a stresszes helyzetre. Ezt a tudattalan testi folyamatot a szimpatikus irányítja idegrendszer. A paraszimpatikus idegrendszer megfelelőjeként működik, aktívvá válik pozitívan érzékelt helyzetekben, amikor az illető békében van önmagával és környezetével. Olyan fontos testi folyamatokat szabályoz, mint az alvás, az emésztés, valamint a szervek és a psziché rendezett működése. Ideális esetben a frusztráló helyzet csak rövid ideig tart, így a paraszimpatikus idegrendszer újra megnyugtathatja a testet a feszültség szenzáció. A nagy frusztrációtűrés megakadályozza az objektív tényezők torz észlelését és feszültségkapcsolatos élettani panaszok a pszichológiai és fizikai feszültség ellenére. Annak érdekében, hogy jobban elviselhessék ezt a kellemetlen érzelmi állapotot, a pszichológusok azt tanácsolják pácienseiknek, hogy a kudarcukból is nyerjenek valami pozitívumot, és így szabaduljanak meg a frusztrációtól és a haragtól. Továbbá csak azoknak a céloknak a kitűzését javasolják, amelyek reálisan tekintve valóban elérhetőek, és ne az elérhetetlen kívánságokra összpontosítsanak. Pozitív irányba terelik a pácienseiket azzal, hogy rámutatnak, hogy ez a nemkívánatos állapot motivációs eszköz lehet arra is, hogy új lehetőségeket és utakat keressenek végül is pozitív eredmény elérésére, vagy esetleg egy teljesen új irányba nézzenek.
