Elektromos kardioverzió

Az elektromos kardioverzió (szinonimák: elektrokardioverzió; DC kardioverzió) terápiás kardiológia eljárás a sinus ritmus helyreállítására (rendszeres szív ritmus) fennálló ritmuszavarra. Defibrillátorokat használnak a helyes megállapításához szív ritmus a betegben elektrokardioverzió segítségével. A Defibrillátor elektromos áram alkalmazására szolgál a szív régiójának meghatározott pontjain szegycsont (mellcsont) annak érdekében, hogy befolyásolják az impulzusok vezetését a szívben. A kardioverziók többségét azért végzik pitvarfibrilláció. Elvileg két kezelési lehetőség áll rendelkezésre a pitvarfibrilláció. Egyrészt lehetőség van rátaszabályozás végrehajtására az elkerülés céljából tachycardia (tartósan gyorsított pulzus,> 100 ütés / perc). Másrészt azonban a sinus ritmus helyreállítását célzó ritmusszabályozás terápiás lehetőségként is elérhető. Figyelembe véve a kezelés sikereit mindkettő jelenlétében pitvari csapkodás és a pitvarfibrilláció, arra a következtetésre lehet jutni, hogy a pitvarfibrillációval és lepattanással járó betegek elektromos kardioverzióval történő sinus ritmusának helyreállítása jelenti a legnagyobb esélyt a sikerre, és ezáltal a arany szabvány (első választási eljárás). Megjegyzés: Egy tanulmány szerint azonnali kardioverzióra nincs szükség feltétlenül azoknál a betegeknél, akik tüneti pitvarfibrilláció miatt jelentkeznek a kórház sürgősségi osztályán. Kimutatták, hogy a várakozás és látás („Várj és lásd” stratégia) és a gyógyszerfrekvencia-kontroll ugyanolyan jó eredményt hozott: 48 óra elteltével 150 beteg közül 218 (69%) a „Várj és lásd” csoportban sinus ritmusa volt; 4 hét után 193 beteg közül 212-nak (91%) a „Várj és lásd” csoportban, szemben a korai kardioverziós csoport 202 betegének 215-vel (94%) volt sinus ritmusa. A csoportok közötti különbség nem volt szignifikáns. Ezért a szerzők számára nincs ok az összes olyan beteg azonnal kardiovertálására, akiknél kevesebb mint 36 óra AF van. Figyelmet kell azonban fordítani a ütés és az orális antikoaguláció megindításába (a vér alvadás).

Jelzések (alkalmazási területek)

  • Pitvarfibrilláció (VHF) és pitvari rebegés (a „fibrilláció” és a „flutter” kifejezések a pitvari akciók gyakoriságát írják le); javallatok a sinus ritmus helyreállítására a VHF-ben:
    • A VHF legutóbbi megjelenése
    • Kimondott tünetek a pitvarfibrilláció miatt
    • Magas szívfrekvencia vagy hemodinamikai instabilitás előgerjesztéssel (a kamra idő előtti gerjesztése).
    • Magas pulzusszám és miokardiális ischaemia (csökkent szívizom véráramlás) vagy hipotenzió (alacsony vérnyomás) vagy szívelégtelenség (szívelégtelenség), ha a pulzusszám farmakológiailag nem csökkenthető gyorsan
    • Sinus ritmus fenntartó terápia mint hosszabb távú terápiás cél.
  • Kamrai és supraventricularis tachycardia (kamrai: „befolyásolja a szív kamráját / kamráját”; supraventrikuláris: „a szív kamrai felett”, vagyis az oka a pitvarok területén van; tachycardia: tartósan felgyorsult pulzus,> 100 ütés / perc) - a tachycardia oka megszerezhető vagy veleszületett. A tachycardia az impulzusok vezetésének hibájából következik be, így ennek eredményeként a szívfrekvencia.

Noha az elektrokardioverzió alacsony hatású eljárás, a betegek és az orvosok többsége megkérdőjelezi, hogy nem szabad-e elfogadni az elektromos kardioverzióval járó szövődmények magasabb kockázatát annak érdekében, hogy a sikeres kardioverzió révén stabil sinusritmus alakuljon ki és így elkerülhetők legyenek a főbb hátrányok és pitvarfibrilláció szövődményei. Az eljárás alatt és után megnövekedett kockázatok ellenére az elektrokardioverzió hosszabb ideig jelentősen csökkentheti a tromboembólia kockázatát, mivel a pitvarfibrilláció az egyik legfontosabb kockázati tényezők trombus kialakulásához. Ezenkívül az elektrokardioverzió alkalmazása általában nagymértékben csökkentheti a klinikai tüneteket, beleértve a dyspnoát (szubjektív lélegző nehézségek), csökkent testtűrés, angina pectoris („mellkas feszesség ”; hirtelen fájdalom a szív régiójában), és szinkop (rövid eszméletvesztés). A pitvarfibrilláció prognosztikai relevanciáját különféle klinikai vizsgálatokban vizsgálták, például a Framingham-tanulmányban, hogy a pitvarfibrilláció milyen mértékben befolyásolja az összes okból eredő halálozást (mortalitást), függetlenül az egyidejű szív- és érrendszeri betegségektől. A pitvarfibrilláció jelenléte bizonyos esetekben megduplázza a mortalitást, más tényezőktől függően. Ez a megállapítás nagy jelentőségű, mert a pitvarfibrilláció a leggyakoribb szívritmus zavar Németországban.

Ellenjavallatok

  • Pacemaker - ha a betegbe korábban beültették a pacemakert, ez viszonylagos ellenjavallat lehet, mivel az elektrokardioverzió vezet hatalmas szövődményekig. A szondák azonban speciálisan beállíthatók, így az a pacemaker, biztonságos teljesítmény lehetséges.
  • Thrombi - intracardialis (a szívben jelen lévő) thrombusok abszolút ellenjavallat, mert a thrombus leválásának kockázata embólia jelentősen megnő.

A kardioverzió előtt

  • A trombok kizárása - az elektrokardioverzió elvégzése előtt feltétlenül ellenőrizni kell, hogy nincsenek-e trombák (vér vérrögök) a pitvarfibrilláció jelenléte során képződtek, mivel az elektrokardioverzió elvégzése után a pitvarok mechanikai aktivitásának újraindulása elmozdíthatja őket és emboliókat (érelzáródásokat) okozhat.
    • A pitvarfibrillációban (AF), amely kevesebb mint 48 órán át volt jelen, előzőleg transzesophagealis echokardiográfia (TEE; ultrahang vizsgálat, amelynek során egy endoszkóp (a endoszkópia) beépített átalakítóval a nyelőcsőbe) a trombok kizárására (vér vérrögök) szükség esetén nem szükségesek.
    • Az akut AF-szel szemben a korábbi transzesophagealis echokardiográfia (TEE) vizsgálatot kell végezni a trombok kizárására, ha az AF 48 óránál hosszabb ideig volt jelen. Ha trombokat észlelnek, a kardioverziót addig nem szabad elvégezni, amíg hatékony antikoagulációval (véralvadás) fel nem oldódnak. Megjegyzés: Ha trombust észlelnek, akkor a kardioverzió (IIaC) előtt legalább 3 hetes antikoagulációt követően meg kell ismételni a TEE-t.
  • Tromboprofilaxis:
    • Azoknál a betegeknél, akiknél az AF <48 óra időtartam alatt csak antikoagulációt kapnak heparin a kardioverzió idején.
  • Laboratóriumi vizsgálat - két laboratóriumi paraméter nagy jelentőséggel bír az elektrokardioverzió sikerének előrejelzésében. Mindkét hipokalémia (kálium hiány) és pajzsmirigy-túlműködés (hyperthyreosis) ki kell zárni az eljárás elvégzése előtt.
  • Érzéstelenítés - Az elektrokardioverziót rövid intravénás érzéstelenítés mellett végzik. Etomidát (hipnotikus) általában érzéstelenítés, amelynek tulajdonságai gyorsak, de rövidek a fellépés kezdete és nagyon kevés hatással van a szívműködésre.

Az eljárás

Az elektrokardioverzió a kardioverziós eljárások egyik részét képezi. A rendszeres szívritmus helyreállítása azonban nemcsak a vezetés közvetlen korrekciójával lehetséges, hanem helyette gyógyszeres kezeléssel is elvégezhető. Az elektrokardioverzió megértése szempontjából kritikus fontosságú az akut defibrillációtól való megkülönböztetés. Bár mindkét eljárás a helyes szívritmus helyreállítását szolgálja, és a Defibrillátor előállítani a sokk, a két eljárás alkalmazási területén jelentősen eltér. Az akut defibrillációval ellentétben az elektrokardioverzió lényegesen alacsonyabb energiával kezdődik adag a kezdő szakaszban. Ezenkívül a szívritmus korrekciója a kardioverzióban közvetlenül függ az EKG-tól. Így a korrekciót EKG váltja ki, így a sokk az eszköz az EKG „R-hulláma” alatt szállítja. Az „R-hullám” pontosan meghatározza az elektrokardiogram amelynél a még szinkron módon működő szívizomsejtek összehúzódását regisztrálják és ezt követően a sokk alkalmazható. A sokk és az EKG rögzített kapcsolása jelentősen csökkenti az kamrafibrilláció. Ebben a tekintetben a kétfázisú áramellátás (kétfázisú kardioverzió) egyértelműen felülmúlja az egyfázisú áramellátást, és a sikeraránya meghaladja a 90% -ot. Az elektromos kardioverziót folyamatos EKG alatt végzik ellenőrzés és intravénásan rövid hatású érzéstelenítés.A lehetőség miatt kamrafibrilláció or asystole előforduló, felelevenítés intézkedéseket kell megtervezni. Az elektrokardioverzió előnyei a farmakológiai (gyógyszeres) kardioverzióval szemben.

  • Az elektrokardioverzió rövid és hosszú távú sikerességi aránya egyaránt szignifikánsan magasabb, mint a gyógyszeres kardioverzióé.
  • Továbbá a kardioverzió elvégzése után azonnal javul a szívritmus. A rövid távú siker párhuzamos EKG-val igazolható ellenőrzés.
  • Kétfázisú elektromos kardioverzióban Defibrillátor a nemrégiben bekövetkezett pitvarfibrilláció esetén az esetek 90% -ában várható a sinus ritmusra való konverziós arány. Ezzel szemben a farmakológiai kardiokonverziókkal csak az esetek 70% -ában.

Az elektrokardioverzió hátrányai a farmakológiai (gyógyszeres) kardioverzióval összehasonlítva.

  • Az elektrokardioverzió elvégzéséhez szükséges, hogy az eljárást rövid intravénás érzéstelenítésben végezzük. A gyógyszeres kezeléshez nincs szükség érzéstelenítésre.
  • A sokk előállítása a defibrillátor segítségével további kóros ritmuszavarok kiváltására és ezáltal a tünetek további rontására képes.
  • Mint már említettük, az elektrokardioverzió teljesítménye kiválthatja embólia a trombusnak a szív pitvarából való leválása miatt.

Kardioverzió után

  • Jelenlegi pitvarfibrillációval rendelkező páciensnél az elektromos kardioverzió után a beavatkozás után még legalább egy hétig fennáll a bal pitvari funkció észlelhető károsodása. Ezt a funkcionális károsodást, amely a helyreállított sinus ritmus ellenére is fennáll, pitvari „elakadásnak” is nevezik. Ennek alapján, még az elektromos kardioverzió után is, meg kell jegyezni, hogy az intracardialis trombók rövid távon továbbra is kialakulhatnak, így továbbra is fennáll egy későbbi kardioembóliás esemény kockázata.
  • Tromboprofilaxis:
    • 48 óránál rövidebb ideig tartó pitvarfibrilláció és 2 CHA2DS0-VASc pontszám (az apoplexia kockázatának becsléséhez használt pontszám) XNUMX jelenlétében négy hét antikoaguláció (antikoaguláns) elhagyható, mivel a trombus kialakulása általában nem fordulhat elő két napon belül. Ha kockázati tényezők tromboembólia esetén antikoagulációra van szükség a kardioverzió után legalább 4 hétig. A pitvarfibrillációval <48 órán át tartó betegek csak antikoagulációt kapnak heparin a kardioverzió idején.
    • Az akut pitvarfibrillációval ellentétben 48 óránál tovább tartó VHF-t kell megfigyelni, hogy a beteget antikoagulánsokkal (antikoagulánsokkal; fenprokumon/ Marcumar; esetleg szintén heparin vagy NOAK) legalább négy hétig.

Lehetséges szövődmények

  • A leggyakoribb szövődmény a korábban fennálló ritmuszavar visszatérése. Van azonban lehetőség a kardioverzió megismétlésére vagy a drog-kardioverzió hozzáadására.
  • Előfordulása mellett bőr irritáció és allergiás reakciók szerek tovább embolizálhat (embólia új betegségek előfordulása / gyakorisága: 1.3%) - általában a kardioverziót követő 7 napon belül - fordul elő, ami legrosszabb esetben halálos (halálos) is lehet.
  • Egyéb lehetséges szövődmények a tromboembólia (ütés) és jelentős vérzés. Ezeket az irodalom kb. 0.5-1% -kal tartalmazza.

További megjegyzések

  • A sikeres kardioverzió javítja az agyi véráramlást (CBF). A kardioverzió révén a stabil sinus ritmus (rendszeres szívritmus) a CBF-t 507-ről 627 ml / perc-re növelte. Hasonlóképpen, agy a perfúzió szignifikánsan, 35.6 ml / 100 g / percről 40.8 ml / 100 g / percre nőtt. Ez potenciálisan fontos a régóta fennálló AF kognitív hiányai miatt. További tanulmányoknak tisztázniuk kell, hogy ennek milyen pozitív következményei vannak a sikeresen kardiovertált betegek kognitív funkcióira.