Meghatározás
A hypokalemia az feltétel amikor túl kevés van (lat. „hipo”) kálium a vér (lat. „-emia”).
Kálium fém a periódusos rendszerből, amely a vér néhány más fémmel együtt. Kálium jelen van a testben minden sejten belül és kívül, és együtt nátrium és a kalcium és más töltött részecskék egyensúlyt képeznek, amelyet gyakran „sónak” neveznek egyensúly”Vagy„ elektrolit-egyensúly ”. Ez az egyensúly biztosítja, hogy minden sejt fenntartsa elektromos feszültségét a héjánál, a „membránjánál”.
Ez azt jelenti, hogy pusztán a kálium (és nátrium, kalciumstb.), olyan folyamatok történhetnek, mint az izomfeszültség, az emésztés és a sejtek egyéb feladatai. Ha ebben hiba van egyensúly hipokalémia formájában ennek életveszélyes következményei lehetnek. A kálium normál értéke vér értéke 3.6 - 5.2 mmol / l. Így a <3.6 mmol / L értékeket hipokaliémának, az> 5.2 mmol / L értékeket nevezzük hyperkalaemia.
Tünetek
Az izomsejtek különösen érzékenyek a káliumszint változásaira. Ha a vérszérum káliumszintje csökken, akkor az izomsejtek membránján meglévő elektromos feszültség megváltozik és a feszültség csökken. A sejt nehezebben izgatható.
Elektrofiziológiai szempontból ezt a folyamatot hiperpolarizációnak nevezzük. A legrosszabb esetben ez az izmok bénulásához (parézishez) vezethet. A szándékos izommozgások nehezebbek az érintett számára, ennek következtében hólyaggyengeség és meggyengült az emésztés, ami székrekedés.
Az úgynevezett „izom reflex”Mint például az Achilles vagy patellaris ínreflex meggyengültek. A szív az izom különösen akut és életveszélyes. Kezdetben vannak szívritmuszavarok, amelyek akkor mutathatók ki, amikor a szív vagy amikor EKG-t rögzítenek.
A súlyos hypokalemia kamrai fibrillációhoz vezethet, amelyben szükségessé válik az akut defibrilláció. Az EKG a elektrokardiogram és rögzítik az elektromos aktivitás ellenőrzésére szív izom. Minden egyes szívverésnél az ionok, a „fémek” eltolódnak a sejtek belső és külső tere között.
Ennek eredményeként az egyes feszültségek léteznek sejt membrán megváltozik és a sejtek izgatottá válnak („depolarizálódnak”), ami az izomrostok összehúzódását okozza. A bőrön lévő elektródák segítségével az EKG a teljes szív összes elektromos feszültségének összegét méri. Ez lehetővé teszi annak követését, hogy a szív gerjesztése hogyan és milyen irányban terjed az egyes szívverésekkel.
Az EKG a hipokalémia összes következményének kimutatására használható. A szívritmuszavarral kezdve, az életveszélyes kamrai fibrillációig tartó gerjesztés csökkentésének zavarain keresztül az orvos követheti az EKG minden fejleményét. A hypokalemia jelei a T ellapulás, az ST depressziók, az U hullámok és az extraszisztolák. Ezek az EKG-jelek azonban hypokalaemia nélkül is előfordulhatnak, ezért nem vezetnek automatikusan a hypokalemia diagnózisához. A legmegbízhatóbb diagnosztikai módszer a hypokalemia kimutatására a vérminta.
