Az oszteoblasztokat leggyakrabban csontépítő sejteknek, az osteoclastokat pedig csontbontó sejteknek nevezik. Ez a nézet minden bizonnyal túl rövidlátó. Inkább a két sejttípus közötti értelmes interakció előfeltétele egyensúly a csontanyagcserében.
Mik az osteoblastok?
Az élő csont folyamatosan átalakul, és mind a lebontó, mind az átalakuló sejtek aktivitását igényli. A egyensúly A csontanyag feloldódása és megújulása között rendkívül fontos a csont felépítésének az anyagcsere aktivitáshoz és a stresszekhez való igazítása. Ebben az összefüggésben az oszteoblasztok egyrészt átveszik a csontépítés részét, képezik a csontanyag (mátrix) alkotóelemeit. Másrészt az osteoclastok aktivitását is gátolják vagy stimulálják. Ily módon a két sejttípus együttműködése tökéletesen összehangolt és tevékenységük a követelményekhez igazodik. A lebontás és felépülés állandó folyamatában maguk az oszteoblasztok is átalakuláson mennek keresztül. Aktív formájukból inaktívvá, az oszteocitákká alakulnak át. Ezek aztán a csontanyag fontos alkotóelemei, de már nem vesznek részt aktívan a regenerációs folyamatban. Ugyanakkor az új aktív osteoblastokat folyamatosan regenerálják annak érdekében, hogy továbbra is elegendő számú építősejt álljon rendelkezésre.
Anatómia és felépítés
Míg az oszteoklasztok a makrofágokhoz (óriási fagociták) tartoznak, az oszteoblasztok a csont differenciálatlan őssejtjeiből fejlődnek ki kötőszöveti. Kis bab alakú sejtek, és nagyon metabolikusan aktív sejtek tipikus szerkezetét mutatják. Egyrészt sokan mitokondrium belül láthatók azok az erőművek, amelyek energiát szolgáltatnak a megnövekedett munka-anyagcseréhez. A durva endoplazmatikus retikulum is nagy számban képviselteti magát. Itt van a 3 fontos fehérjék szintetizálódnak, amelyek szükségesek a csontanyag felépítéséhez. A kollagén az I. típus fontos a csont hajlékonyságának szempontjából. Osteokalcin az osteonectin pedig fehérjék felelős a csont ásványosodásáért. A megkülönböztető Golgi-készülék membránkötegekkel átveszi a szintetizált anyagok szállítását a sejt membrán, ahonnan kifelé, a sejtközi térbe engedik őket, és továbbadják a rendeltetési helyükre. A leírt anyagok szintéziséhez 3 jelenléte szükséges vitaminok döntő fontosságú. Ban ben kollagén termelés, C-vitamin szükséges a kollagén fibrillák keresztkötéséhez, ami a fehérje funkcionalitásának előfeltétele. K-vitamin beépítéséhez szükséges kalcium. Végül, D-vitamin biztosítja, hogy elegendő kalcium felszívódik a vér a bélen keresztül és elérhető oszteokalcin. D-vitamin napfényre van szüksége a termeléshez a bőr. Kalcium szükséges a mineralizációhoz vagy a csont megerősítéséhez.
Funkció és feladatok
Az élő csontban folyamatosan zajlanak az átalakítási folyamatok. A sport, a testmozgás és a súlyviselés vastagabbá és erősebbé teszi a csontot; ha ezek az ingerek hiányoznak, akkor vékonyabbá és gyengébbé válik. A hibákat meg kell javítani. Ezeknek a folyamatoknak az irányító központja az oszteoblaszt. A kereslethez igazítják aktivitási szintjüket és az oszteoklasztok aktivitását. A normál feszültségek alatt is a mikrotrauma helytelen feszültségek vagy mozgások következtében jelentkezik, apró repedéseket okozva a csontban. Ezeket a mini töréseket meg kell javítani, ez a folyamat folyamatosan zajlik a csontban. A gyógyulási folyamatnak mindig ugyanaz a sorrendje. Először az oszteoklasztok lépnek működésbe. Megszüntetik a hibás szövetet egészséges sejtanyaggal együtt. Sebüreg (lacuna) képződik, amely nagyobb, mint a tényleges hiba. Ennek az eljárásnak a célja annak biztosítása, hogy valóban az összes megsemmisített anyag eltávolításra kerüljön, és új ép csontszövet valóban kialakulhasson. Ezután az oszteoblasztok csontszövet képződésével kezdik újra bezárni és megerősíteni a hiányt. A felépítés sokkal tovább tart, mint az előző bontás. Amikor a csont intenzívebbnek van kitéve feszültség munkahelyi tevékenységből vagy sportból kompresszió vagy tapadás vagy mindkettő. A megnövekedett tömörítés súlyokból, és a megnövekedett feszültség az ín vontatásának a csontba történő átviteléből adódik. Mint korábban említettük, az oszteoblasztok ennek a folyamatnak a vezérlőként működnek, így a felépítési és lebontási folyamatok mindig benne vannak egyensúly. Képesek lassítani vagy elősegíteni az oszteoklasztok aktivitását. Olyan anyagokat választanak ki (rang ligandum), amelyek az oszteoklaszt receptoraihoz csatlakozhatnak és aktiválhatják őket. Egy másik molekula (osteoprogesterin) felszabadulása megszakíthatja ezt a folyamatot és leállíthatja az osteoclast aktivitását.
Betegségek
Számos csontbetegség tulajdonítható a csontanyagcsere folyamatainak felépítése és lebontása közötti egyensúly megzavarásának, ami általában inkább az oszteoblasztok működésének zavara. A skorbut a nem kielégítő mennyiségre vezethető vissza C-vitamin. Rendszerint, alultápláltság felelős ezért, ezért a betegség ma főleg a fejletlen országokban fordul elő. A hiánya C-vitamin oda vezet, hogy az oszteoblasztok nem képesek előállítani a szükséges keresztet hidak között kollagén láncok. Ez hibás kollagént eredményez, amely már nem tudja ellátni a funkcióit. Angolkór gyermekeknél, felnőtteknél osteomalacia néven ismert, hiánya D-vitamin a csökkent bevitel és a túl rövid napsugárzás miatt. Ennek eredményeként nem elegendő kalcium szívódik fel a bélen keresztül, és az oszteoblasztok számára hozzáférhető az csontok. Ennek eredményeként hiányoznak erő, maradnak vagy puhává és deformálódnak, különösen ott, ahol nyomásnak vannak kitéve (íj lábak). Ban ben csontritkulás, a csontanyagcsere egyensúlya kidobódik a kilterből. Vagy csökken az oszteoblasztok anabolikus aktivitása, vagy csökken az oszteoklasztok aktivitására gyakorolt kontroll funkciójuk. Mindkét esetben fokozódik a csontanyag lebontása, és csontsűrűség csökken. Egyéb tünetek mellett megnövekedett törés a csontváz deformitásaival való hajlam jellemző ennek a betegségnek.
Tipikus és gyakori csontbetegségek
- csontritkulás
- Csontfájdalom
- Csonttörés
- Paget-kór
