Elektroneurográfiai vizsgálat (elektroneurográfia (ENG)) a perifériás idegvezetési sebességének meghatározására szolgáló módszer idegek ideg- és / vagy izombetegségekben. Az esetek többségében elektroneurográfia problémamentes és nem jár semmilyen szövődménnyel.
Mi az elektroneurográfia?
Elektroneurográfia annak a diagnosztikai eljárásnak a neve, amelynek során a potenciálisan károsodott idegvezetési sebesség idegek eldöntött. Az elektroneurográfia (ENG) annak a diagnosztikai eljárásnak a neve, amelynek során a potenciálisan károsodott idegvezetési sebesség (NLG) idegek eldöntött. Az elektroneurográfiát általában akkor alkalmazzák, ha felmerül a betegség vagy a perifériás károsodás gyanúja idegrendszer, azaz a motoros és / vagy érzékszervi idegek a fej, törzs és / vagy végtagok. Ezenkívül az elektroneurográfiát használják ellenőrzés a különböző ideg- és izombetegségek lefolyása, valamint differenciáldiagnosztikai osztályozása. Az idegvezetési sebesség megsértése kimutatható többek között egy megcsípett ideg következtében (pl. carpalis alagút szindróma a csukló) vagy a polyneuropathia és különösen a lábakban és a karokban jelentkezik érzékszervi zavarok (pl. zsibbadás, bizsergés, kezek és lábak elalvása) révén. A kimenő kérdéstől és a neuronális anatómiától függően az elektroneurográfia megkövetelheti több ideg idegvezetési sebességének meghatározását.
Funkció, hatás és célok
Az elektroneurográfia során meghatározzák és ellenőrzik az érzékszervi és motoros idegek funkcionális kapacitását. Míg a motoros idegek felelősek a mozgás szabályozásáért és vezérléséért, valamint az által küldött ingerek továbbításáért agy a megfelelő izmokba az érzékeny idegek hallási, haptikus és vizuális szenzoros bemenetet juttatnak az agyba. A motoros idegek vezetési sebességének meghatározásához különböző felületi elektródákat, úgynevezett inger- és vezetési elektródákat viszünk fel a bőr előre mérendő távolságban a vizsgálandó ideg területén. Ezt követően az érdeklődő ideget az ingerelektródákon keresztül többször (legalább kétszer) stimulálja egy gyenge és rövid elektromos impulzus, valamint az az idő, amely ahhoz szükséges, hogy ezt az ingert a vezet elektródát mérünk. Az idegvezetési sebességet, amely normál állapotban csak néhány ezredmásodperc, az inger és a vezet elektródák és a meghatározott idő. Az érzékeny idegvezetési sebesség meghatározásához egy elektroneurográfiai vizsgálat során vagy tűelektródát szúrnak a vizsgálandó ideg által beidegzett izomba, vagy pedig a vezérelni kívánt ideget felszíni elektródák stimulálják elektromosan, miközben egy vezetővezeték elektródát intézkedések a reakcióidő. Az így meghatározott idegvezetési sebesség lehetővé teszi következtetések levonását a vizsgált idegek károsodásáról és kóros változásairól, valamint a neurológiai betegségekről. Például az ideg vezetési sebességének meghosszabbodása jelezheti carpalis alagút szindróma (szintén medián kompressziós szindróma) vagy polyneuropathia (perifériás idegek károsodása) következtében cukorbetegség mellitusz (diabetikus neuropátia) vagy más krónikus anyagcsere-betegség. Ennek megfelelően az elektroneurográfia is felhasználható annak szükségességének meghatározására terápia módosulás általánosított anyagcserebetegségekben. Ezenkívül az elektroneurográfia lehetővé teszi, hogy kijelentéseket tegyenek arról, hogy az axon (a. kiterjesztésének végrehajtása idegsejt vagy idegtengely) maga vagy az mielinhüvely (szigetelő medulláris hüvely) az ideg sérült. Ezenkívül sok esetben a kár pontos helye lokalizálható, és meghatározható a strukturális neurológiai károsodás mértéke. Az elektroneurográfia lehetővé teszi a diagnózist és ellenőrzés az izombetegségek. Az izomszerkezetek károsodásának gyanúja esetén elektromiográfia az elektroneurográfiával párhuzamosan használják az izomaktivitás felmérésére.
Kockázatok és mellékhatások
Az elektroneurográfia minden esetben nem jár semmilyen kockázattal vagy súlyos szövődménnyel. Még úgynevezett antikoagulánsok, vér-vékonyítás szerek mint például Marcumar, Heparin, Rivaroxaban or Az acetil-szalicilsav (ASS) nem zárja ki az elektroneurográfiai vizsgálatot. Az elektroneurográfiában alkalmazott elektromos ingereket a vizsgált beteg gyakran kellemetlennek és / vagy fájdalmasnak érzékeli, a mögöttes neurológiai betegségtől függően. Ezenkívül egy elektroneurográfiai vizsgálat után érzékelési zavarok, például bizsergés vagy zsibbadás figyelhető meg. Ezek általában ártalmatlanok, és rövid idő elteltével önmagukban eltűnnek. Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy az elektromos impulzusok irritációt okozhatnak a pacemakerekben. Megfelelő óvintézkedéseket jeleznek a pacemaker. Bizonyos körülmények között az elektroneurográfia ellenjavallt lehet, ezért más diagnosztikai eljárásokat kell alkalmazni. Továbbá, ha vékony tűelektródákat használnak az elektroneurográfia során, fájdalom összehasonlítható a vér húzás vagy injekció fordulhat elő.
