Amitriptilin és alkohol - Mennyire veszélyes?

Az antidepresszánsok kapcsán az alkoholfogyasztás általában nem ajánlott. Pszichotróp gyógyszerek és az alkohol sem jön túl jól. Különösen azoknál a hatóanyagoknál, amelyek további nyugtató, azaz nyugtató hatásúak, a további alkoholadagok fokozhatják ezt a hatást.

Ezenkívül csökken a reakciókészség, mivel a mentális és motoros teljesítmény korlátozott. Ebben az esetben szigorúan tilos például gépjárművet vezetni és gépeket kezelni. Nyugtató komponensű antidepresszánsok a triciklikus antidepresszánsok (NSMRI) amitriptilin, trimipramin és doxepin valamint a tetraciklusos antidepresszánsok (a2-antagonisták) mianserin és mirtazapin.

A nyugtatók különösen izgatott, nyugtalan betegek kezelésében hasznosak depresszió és alvászavarok. Alkohol, különféle hírvivő anyagok és receptorrendszerek hatása alatt agy moduláltak. Koncentrációja dopaminpéldául megnövekszik, ami központi hatással van az emberi érzelmekre.

Az ember gátlástalanabbnak érzi magát, és a hangulat javul, mert a test saját jutalmazási rendszere jobban aktiválódik. Ennek eredménye az a vágy, hogy minél több alkohol tartsa fenn ezt az állapotot. A nyugtató hatást a GABA receptorok közvetítik, a GABA a központi idegrendszerben a legerősebb gátló adó.

Koncentrációja közvetetten megnő, a motoros funkció károsodik és fizikai lassulás lép fel. A emlékezet a teljesítmény is csökken, ezt a csökkent glutamát receptor funkció okozza. A glutamát a központi gerjesztő jeladó a központi idegrendszerben.

Északi adrenalin és szerotonin, két másik fontos központi transzmitter koncentrációja csökken, ez magyarázza az alkoholisták agresszív és depressziós viselkedését. Ezenkívül az enkefalinok és endorfinok nagyobb mennyiségben szabadulnak fel, ezek elősegítik az addiktív viselkedést, és a fájdalom-elnyomó hatás. Ha az alkoholt most egy antidepresszáns mint például amitriptilin, összetéveszthetetlen kölcsönhatások figyelhetők meg.

Ezek függnek a személy alkoholfogyasztási szokásaitól (közvetlen vagy krónikus alkoholfogyasztás), kortól, nemtől és attól, hogy az illető milyen gyorsan képes lebontani a kábítószereket a szervezetben. Farmakodinamikailag a két gyógyszer (etanol és amitriptilin) kölcsönösen megerősítő hatással bírnak. Ennek eredményeként az érintettek súlyos nyugtatás, amely az álmosságtól a veszélyesig terjedhet eszik Államok.

Ezenkívül számottevő pszichomotoros korlátozásokra kell számítaniuk. Egyéb megfigyelt mellékhatások a rohamok iránti fokozott érzékenység (különösen akkor, ha megvonási tünetek jelentkeznek), csökken vér nyomás és szívritmus zavar. Gyomor-bél panaszok, mint pl székrekedés és bélelzáródás a triciklusos antidepresszánsokkal vagy a2-antagonistákkal történő kezelés mellékhatásai közé tartoznak, és az alkohol egyidejű fogyasztása esetén is növekedhetnek.

Akut esetben alkohol mérgezés, néhány tanulmány kimutatta, hogy az amitriptilin hatása a testben meghosszabbítható. Az úgynevezett citokrómák felelősek a triciklusos antidepresszánsok lebontásáért a szervezetben; az alkohol szintén részben lebomlik ezen az enzimrendszeren keresztül. A túlzott akut alkoholfogyasztás ezért gátolja a citokrómokat az amitriptilin bontásához.

Az alacsonyabb adagokban történő rendszeres alkoholfogyasztás azonban más képet mutat: megnövekedett citokróm képződés lép fel, mivel a szervezet alkalmazkodott ahhoz, hogy a citokróm rendszeren keresztül több alkoholt kell lebontania. Ez az amitriptilin és más felgyorsult bomlásához is vezet pszichotróp gyógyszerek amelyek citokrómokon keresztül metabolizálódnak. A gyógyszer hatásának időtartama lerövidül, következésképpen nagyobb dózisokra van szükség ugyanazon terápiás hatás eléréséhez.

Bizonyos esetekben a depressziós személyeknek alkoholfüggőségük is lehet (komorbiditás), ebben az esetben a betegek depressziós fázisai a normálisnál tovább tartanak, száraz alkoholistáknál pedig a relapszus kockázata nő a depresszió. A különféle antidepresszánsok hatékonyságát az alkoholfüggőség kapcsán a mai napig nem vizsgálták kellőképpen; a jó megközelítések azonban a szertralin, egy szelektív kombinált terápiájával sikeresek szerotonin újrafelvétel gátló (SSRI) és a naltrexon, egy opioid antagonista. Alacsony dózisú triciklusos antidepresszánsokat alkalmanként alkalmaznak enyhe elvonási tünetek kezelésére is, de itt doxepin előnyösebb az amitriptilin-terápiával szemben.