A kiégés a feltétel amelyet kizárólag a beteg nem megfelelő viselkedése vált ki. Ezért nagyon fontos ezzel a problémával kezdeni és megváltoztatni a beteg viselkedését, mivel csak így lehet sikeres terápiát elérni. A viselkedésterápia ezért a terápia egyik legfontosabb formája kiégés szindróma.
A viselkedésterápia főleg a jelenlegi problémával foglalkozik, ellentétben például a pszichoanalízissel, amely főként az életrajzi háttéren alapul. A viselkedésterápia ezért megfelelő terápia a kiégés szindróma mert a páciensnek szembe kell néznie az aktuális problémával és reflektálnia kell rá. Pontosan elemzik, hogyan jutott az a helyzet, hogy a beteg átéghet.
A további foglalkozásokon megvizsgáljuk, hogyan lehet elkerülni, hogy a beteg ismét kiégésbe kerüljön. Itt a betegnek meg kell tanulnia megváltoztatni viselkedését, és jobban hozzá kell igazítania saját testének igényeihez. Mivel a kiégést helytelen viselkedés és a fizikai figyelmeztető jelek figyelmen kívül hagyása okozza, a viselkedésterápia gyakran a kiégési kezelés nehéz része, mivel a régi viselkedési szokásokat vonakodva változtatják meg.
Sok beteg nagyon elakadt a viselkedésében, és eltart egy ideig, és több terápiás órába kerül, amíg a beteg arra a következtetésre jut, hogy meg kell változtatnia a viselkedését, ha nem akar újra átégni. A viselkedésterápia szintén nagyon fontos a kiégés kezelésére, mert elnyeli a konfliktusokat és segít a betegnek abban, hogy megbirkózzon velük anélkül, hogy ismét további nyomásnak kellene kitenni. Bizonyos világnézeteket (paradigmákat) át kell törni a viselkedésterápiában is, hogy a kiégés terápiája is értelmes és mindenekelőtt tartós legyen.
Önsegítő csoport
Az önsegítő csoport segíthet az érintett betegeknek megfelelő terápia megtalálásában a kiégéshez, vagy az enyhe kiégés helyébe léphet. Sok beteget eleinte elárasztanak a kiégés terápiás lehetőségei, és nem tudják, melyik ajánlat vagy melyik terápiaforma a legalkalmasabb számukra. Mivel a betegeknél a kiégés miatt leginkább hiányzik a hajtás, az információk és lehetőségek tömegéből gyakran nagyon nehéz megfelelő terápiát találni.
Ezért egyszerű lehetőség van a kiégett betegek önsegítő csoportjához fordulni. Az önsegítő csoportban a beteg nemcsak értékes tippeket kaphat más érintett betegektől, hanem szemrehányás nélkül új kapcsolatokat is felvehet, és kapcsolatba léphet olyan emberekkel, akik ismerik és értik helyzetét. A kiégett betegek önsegítő csoportja helyettesítheti a kiégés enyhe formáinak terápiáját.
Mindazonáltal fontos, hogy a beteg ne csak önsegítő csoportot keressen, hanem szakszerű kezelést is kérjen a kiégés hosszú távú leküzdésére. Az önsegítő csoport lehet az első fontos lépés a kiégési kezelés felé, vagy tekinthető „utógondozásnak”. Ha például a terápiás foglalkozások a pszichiáter a páciens elmehet egy támogató csoportba, amely segíthet abban, hogy ne kerüljön vissza a régi viselkedési szokásokba.
Így a támogató csoport fontos kiegészítő lehetőség a kiégett betegek számára, de nem helyettesítheti viselkedésterápia. Az önsegítő csoport pozitívuma, hogy a rokonok, akiknek gyakran erősen kellett szenvedniük a kiégés szindróma, szintén ellátogathat a csoportba, és itt is szabadon beszámolhat gondjairól és igényeiről. Ez segíthet a rokonnal való stabilabb kapcsolat újjáépítésében, és a csoport többi tagja értékes tippeket is adhat, amelyek segítenek a rokonnak és a betegnek. Összességében a kiégéses betegek támogató csoportja fontos kiegészítő lehetőség lehet, de minden betegnek magának kell eldöntenie, hogy a csoport számára előnyös-e a csoport, és ezt nem szabad csak terápiának tekinteni.
