Szinonimák
Bipoláris affektív rendellenesség, mániás-depressziós rendellenesség, ciklothymia, depresszió
Meghatározás
Mánia hangulati rendellenesség, hasonló a depresszió. Általában nagyon emelkedett („égig érő izgatás”) vagy ritkán dühös (diszforikus). Megkülönböztetik a hipomániás, pszichotikus epizódokat mánia és vegyes mániás-depressziós epizódok.
Diagnózis
A diagnózis a mánia, hasonló depresszió, általában a pszichiáter vagy az ügyben tapasztalt pszichoterapeuta. A tünetek súlyosságától függően a kezelés szükségességét gyakran láthatják a beteghez közeli emberek. A diagnózis felállításának legfontosabb eszközei a terapeuta diagnosztikai interjúja és az úgynevezett külföldi anamnesztikus interjú.
Ez azt jelenti, hogy a közeli személyek közlik a betegség kialakulásával kapcsolatos észlelésüket a terapeutával. (A tünetek kezdete stb.) Az ilyen idegen anamnézis speciális szükségessége a beteg leírásának megbízhatatlanságában rejlik a megváltozott önészlelés miatt.
Alapvetően meg kell jegyezni, hogy a mánia terápiája általában nagyon nehéznek bizonyul. Mivel a betegek sok esetben valódi növekedést tapasztalnak lendületükben, vidámságukban és önértékelésükben, maguk sem látják szükségét a terápiának. A betegség során még a közeli hozzátartozók sem képesek fenntartani a pácienshez fűződő kapcsolatot. A legrosszabb esetben ez külsőleg agresszív viselkedéshez is vezethet
Terápia
A terápiának három formája van: gyógyszeres terápiás fekvőbeteg terápia elektrokonvulzív terápia
- Gyógyszeres kezelés
- Fekvőbeteg terápia
- Elektrokonvulzív terápia
Gyógyszeres kezelés
A mániás epizód kábítószer-kezelése az elmúlt években olyan mértékben haladt előre, hogy itt Németországban is új jóváhagyások érkeztek. A korábbi években főleg az úgynevezett hangulatstabilizátorok voltak (karbamazepin - pl. Tegretal®; valproinsav - például Ergenyl; lítium - pl. Hypnorex ®) és a klasszikus antipszichotikumok (haloperidol - pl. haldol ®), amelyeket terápiára használtak. A fő problémát azonban itt a fent említett gyógyszerek néha óriási mellékhatásai jelentették.
Csak az olanzapin (Zyprexa®, Zyprexa® Velotab) kezdtek-e mozogni a terápiás lehetőségek. Az olanzapin (Zyprexa ®) egy „atipikus”, azaz új neuroleptikum, amelyet lényegesen gyengébb mellékhatásai jellemeznek. Ez javíthatja a terápiára való felkészültséget.
Az olanzapin Zyprexa leggyakrabban jelentett mellékhatását itt nem szabad leplezni. Az OlanzapineZyprexa éhessé tesz. A legtöbb esetben a betegek nagyon éhesek a cukorra és a zsírra.
Ennek eredményeként sok esetben súlygyarapodás lép fel. A pszichotikus epizód normál kezdő adagjával (kb. 10-20 mg) ellentétben a mániában sokkal magasabb dózissal kell kezdeni (kb.
40 mg), és a beteg javulásával nagyon lassan csökkentse az adagot. 2003 decembere óta Risperidone (Risperdal ®) hivatalosan is jóváhagyott gyógyszer az akut mánia kezelésére. Az első eredmények a Risperdal nagyon ígéretesek.
A kvetiapin (Seroquel ®) szintén 2004 elején került jóváhagyásra. Lítium a klinikai gyakorlatban ma is használják. Ha a terapeuta és a páciens egyaránt tájékoztatást kap a lítium terápiában ennek a gyógyszernek az az előnye, hogy különféle tanulmányokban bizonyítottan védelmet nyújt a visszaesés ellen.
Ezért alkalmazzák profilaxisban, azaz a betegség új szakaszának megelőzésében. A lítiumterápia fent említett kockázatai a „mérgezés veszélyében” rejlenek, vagyis a beteg megmérgezésének veszélyében rejlenek. Bizonyos fokig a test képes felszívni a lítiumot.
Ha azonban a testben túl sok a lítium, vagyis az ún vér szint egy bizonyos szint fölé emelkedik (az érdeklődők számára:> 1.2 mmol / l), a szervezet mérgezési tünetekkel reagál, amelyek vészhelyzetben életveszélyessé válhatnak. Pontosan ennek elkerülése érdekében azonban a vér rendszeresen meg kell határozni a terápia kezdetén, a terápia alatt és az adag növelésekor is.Valproinsav és a karbamazepin olyan gyógyszerek, amelyeket tulajdonképpen a epilepszia (úgynevezett görcsoldók). Az elmúlt években gyakran alkalmazták őket, amikor a lítiumterápia nem volt sikeres.
A probléma az volt, hogy sok esetben nem rendelkeztek valódi engedéllyel a mánia kezelésére, ezért „nem engedélyezettek” voltak, ami a járóbeteg-orvosokat azzal fenyegette, hogy bírságot kell fizetniük, ha Egészség a biztosító társaságok észrevették, hogy a gyógyszer segít a betegnek, de nem ad dokumentált engedélyt a kezelésére. Tavaly nyár óta azonban valproinsav Németországban is jóváhagyták, ami azért jó, mert a szakértők szerint a mánia egyes altípusai (pszichotikus jellemzőkkel bíró mánia vagy gyors kerékpározás) esetében az első választás. Alacsony hatású neuroleptikumok (prometazin - pl
Atosil ®, levomepromazin - pl. Neurocil ®), hanem benzodiazepinek (például diazepam, oxazepam) rendkívül fontos szerepet játszanak a mánia kezelésében. Ismeretes, hogy a rendszeres alvás helyreállítása rendkívül hasznos a mániás epizód kezelésében.
Mivel a fent említett gyógyszercsoportok mindegyike nyugtató, azaz csillapító és alvást kiváltó hatású, gyakran használják őket (általában más gyógyszerekkel kombinálva). A pszichotikus epizód szokásos kezdő adagjával (kb. 10-20 mg) ellentétben a mániában lényegesen magasabb dózissal kell kezdeni (kb.
40 mg), és nagyon lassan csökkentse az adagot feltétel javul. 2003 decembere óta Risperidone (Risperdal ®) hivatalosan is jóváhagyott gyógyszer az akut mánia kezelésére. A Risperdal első eredményei nagyon ígéretesek.
A kvetiapint (Seroquel ®) szintén 2004 elején hagyták jóvá. A lítiumot ma is használják a klinikai gyakorlatban. Ha a terapeuta és a páciens egyaránt tájékoztatást kap a lítiumterápia lehetséges kockázatairól, akkor ennek a gyógyszernek az az előnye, hogy számos tanulmányban bebizonyosodott, hogy védelmet nyújt a visszaesés ellen.
Ezért alkalmazzák profilaxisban, azaz a betegség új szakaszának megelőzésében. A lítiumterápia fent említett kockázatai a „mérgezés veszélyében” rejlenek, vagyis a beteg megmérgezésének veszélyében rejlenek. Bizonyos fokig a test képes felszívni a lítiumot.
Ha azonban a testben túl sok a lítium, vagyis az ún vér szint egy bizonyos szint fölé emelkedik (az érdeklődők számára:> 1.2 mmol / l), a szervezet mérgezési tünetekkel reagál, amelyek vészhelyzetben életveszélyessé válhatnak. Pontosan ennek elkerülése érdekében azonban a vérben a gyógyszer hatóanyag-tartalmát rendszeresen meg kell határozni a terápia kezdetén, a terápia alatt és az adag növelésekor is. Valproinsav és karbamazepin olyan gyógyszerek, amelyeket tulajdonképpen a epilepszia (úgynevezett görcsoldók).
Az elmúlt években gyakran alkalmazták őket, amikor a lítiumterápia nem volt sikeres. A probléma az volt, hogy sok esetben nem rendelkeztek valódi engedéllyel a mánia kezelésére, ezért „nem engedélyezettek” voltak, ami a járóbeteg-orvosokat azzal fenyegette, hogy bírságot kell fizetniük, ha Egészség a biztosító társaságok észrevették, hogy a gyógyszer segít a betegnek, de nem ad dokumentált engedélyt a kezelésére. Tavaly nyár óta azonban a valproinsavat Németországban is jóváhagyták, ami jó dolog, mivel a szakértők szerint a mánia egyes altípusai (pszichotikus jellemzőkkel bíró mánia vagy gyors kerékpározás) esetében az első választás.
Alacsony hatású neuroleptikumok (prometazin - pl. Atosil ®, levomepromazin - pl. Neurocil ®), hanem benzodiazepinek (például diazepam, oxazepam) rendkívül fontos szerepet játszanak a mánia kezelésében. Ismeretes, hogy a rendszeres alvás helyreállítása rendkívül hasznos a mániás epizód kezelésében. Mivel a fent említett gyógyszercsoportok mindegyike nyugtató, azaz csillapító és alvást kiváltó hatású, gyakran használják őket (általában más gyógyszerekkel kombinálva).
