Terápia | A tibialis perem szindróma

Terápia

A tibialis perem szindróma kezelésében különbséget kell tenni a konzervatív és a műtéti terápia között. Konzervatív terápiában először a tüneteket okozó sportokat kell hosszú időre abbahagyni és a láb kímélni kell. Alternatív megoldásként olyan sportok, mint pl úszás vagy kerékpározás (a sarokkal való pedálozás) végezhető.

A duzzanat csökkentésére hűtő tömörítés alkalmazható láb. A gyulladáscsökkentő gyógyszerek kenőcs vagy tabletta formájában adhatók be. Ha nincs javulás, meg lehet próbálni beadni a kortizon oldat (kortizon) az izomtérbe.

Ezenkívül konzervatív kezelési megközelítést lehet kipróbálni fizioterápiával, amelyben a periosteum gyengéd, de állandó nyomás gyakorolja. A sebészeti terápiát mindig akkor indukálják, ha a konzervatív kezelési kísérletek nem eredményeznek javulást, vagy ha a nyomásviszonyok olyan mértékben megnőnek, hogy az oxigénben gazdag ellátás vér hogy az izom veszélybe kerül. A műtéti beavatkozás során az érintett izom fasciájának felosztását hajtják végre a veszélyes nyomás csökkentése érdekében.

Az eljárás nyílt műtétként is végrehajtható, de egyre inkább endoszkópos eljárásokban hajtják végre. A sportot körülbelül 4 héttel később lehet gyakorolni. A siker esélye jó.

A betegek körülbelül 60-100% -a mentes a tünetektől az eljárás után. A sport szalagokat vagy kineziot szalagokat az emberi mozgásszervi rendszert érintő sokféle betegség esetén alkalmazzák. Ha fájdalom a fő tünet, a kezelőorvoshoz nagyon gyakran fordulnak az érintett személyek a szalagkötés.

Általánosságban meg kell jegyezni, hogy a ragasztás nagyon ellentmondásos terápiás lehetőség a legtöbb betegség, például a sípcsont-szindróma esetén. A sípcsont-szindróma által okozott súlyos tünetek esetén más terápiás lehetőségeket kell elsőbbséget élvezni, és a szalagot fel kell használni szükség esetén további kezelési módszerként. Általános szabály, hogy a szalag használata nem okoz kárt, ha az előírt és ajánlott terápiát egyidejűleg végezzük. Mivel vannak olyan egyedi esetek, amikor a szalag használata javított egy meglévő tibialis él szindrómában, ennek a lehetőségnek a kipróbálása minden bizonnyal lehetséges.

A szalag segíthet a sípszél-szindrómában, ha ismert, hogy az egyén futás a stílus a szindróma kialakulását is elősegíti. Különösen amikor futás szembetűnővel pronációját a gördülő mozgásban fennáll a sípcsont-szindróma kialakulásának veszélye. Alkalmazásával a szalagkötés, az irritált izomzat bizonyos körülmények között stabilizálható, és a futás a stílus javult.

Azt, hogy a kötés egyénileg megfelelő-e, és a tünetek javulásához vezet-e, meg kell vitatni egy erre a szakterületre szakosodott ortopéd orvossal vagy sportorvossal. Ő tudja legjobban felmérni a betegség súlyosságát és a szalaggal elérhető lehetséges terápiás sikert, és ajánlást tehet. A sípcsont-kötés, amelyet a sípcsont-szindróma kezelésében használnak, egy szövetdarab, amely az érintett sípcsont köré van tekerve.

A kötések viszonylag stabilak, és általában az érintett struktúrák stabilizálására szolgálnak sport sérülések. Javasoljuk, hogy a kötszer megfelelő kerülete kerüljön biztosításra, hogy a kötés se ne legyen túl feszes, se ne legyen túl széles a sípcsont körül, és el tudja érni a kívánt hatást a sípszél-szindróma kezelésében. Mivel a tibialis él szindrómában nincs együttes részvétel, a stabilizáció általában nem szükséges.

Ennek ellenére a kötés némileg csökkentheti a szindróma tüneteit. Ez elsősorban a tartó által termelt hőnek és az ebből eredő javulásnak tulajdonítható vér keringés. Bár a kötés segíthet a tünetek csökkentésében, nem szabad ürügyként használni, hogy továbbra is nyomást gyakoroljon a sípcsontra.

Mivel a támasz semmilyen módon nem képes kezelni a sípcsont-szindróma okát, a tartószerkezetek használata esetén is kerülni kell a szerkezetek irritációját. A tünetek megjelenésekor orvos általi tisztázás ajánlott a betegség lehető legjobb lefolyásának biztosítása érdekében. A tibialis perem szindróma kezelése önmagában pólyával, anélkül, hogy orvoshoz fordulna, és az alsó szerkezet struktúrájának esetleges további megterhelése láb, súlyos következményekhez vezethet, és kerülni kell.

A tibialis crural szindróma kezelésében szakemberek az ortopéd sebészek és a sportzavarok kezelésére szakosodott orvosok. Ők tudják a legjobban felmérni a támogatás felhasználásának egyéni érzését, és egyúttal további kezelési lehetőségeket is bemutathatnak. A kenőccsel történő terápia a betegség kezelésének konzervatív megközelítéséhez rendelhető.

A kenőcsöket a fájdalmas területre alkalmazzák, és segítenek a betegség tüneteinek megszüntetésében. Kenőcsökkel végzett oksági terápia nem ajánlható tibialis perem szindróma esetén. A tünetek oka viszonylag mélyen a bőr alatt rejlik, ezért a kenőcs hatóanyaga általában nem képes behatolni a bőrből idáig.

A kenőcsökben található hatóanyagok többségét felszívja a a nyirokrendszer és eloszlik rajta keresztül a testben, amíg hígított formában nem tud a kívánt helyen hatni. A fájdalom enyhítő Diclofenac kenőcs segítségével lokálisan alkalmazható, és gyakran alkalmazzák a sípcsont-sín terápiájában. Fájdalom kenőcs alkalmazásával hatékonyan kezelhető.

A fájdalom kenőcs kezelésének másik lehetősége a melegítő kenőcs használata. Ezek a kenőcsök növelik a vér a bőr keringését és gyakran enyhítheti a sípcsontok okozta fájdalmat. A kortizon kenőcsök nem ajánlottak, és nem részei a betegség terápiájának.

A hatóanyag helyi alkalmazása nem éri el a gyulladáscsökkentő kezelés kívánt hatását. Különleges esetekben azonban a hatóanyag intramuszkulárisan beadható.masszázs mivel fizioterápiás intézkedés hatékonyan enyhítheti a sípcsont-szindróma tüneteit. A masszázsoknak különösen akkor van értelme, ha a fájdalom nem az izmokból ered, hanem az a periosteum.

Különleges segítségével masszázs technika, az érintett szerkezetek nyomásterhelése, mint pl a periosteum, csökken. Az egyik lehetséges típusa masszázs a jégmasszázs. Ez különösen hasznos az akut stádiumban, mivel a hideg enyhítheti a gyulladás tüneteit.

Például több jégkockát beburkolhat egy mosogatórongyba vagy törölközőbe, és gondosan megmasszírozhat egy különösen fájdalmas területet. Általában hasznos a fájdalmas terület masszírozása. Ebben az esetben egy úgynevezett „triggerpont masszázsról” beszélünk.

Fascial tekercsek is használhatók. Helyes használat esetén oldják a feszültséget és lehetővé teszik az izmok ellazulását. Kedvezően hatnak az izmok regenerálódására is.

A sípcsont és a fibulus izmok rendszeres masszírozása fontosabb a tibialis él szindróma megelőzésében, mint terápiájában. Az izmokkal kapcsolatos panaszok hatékonyabban kezelhetők nyújtás feladatok. Elvileg a tibialis perem szindróma műtéti úton kezelhető, ha a konzervatív kezelési módszerek már nem hoznak sikert.

Azonban még mindig nincs megalapozott műtéti módszer ilyen krónikus tibialis él szindrómára. Ha a rekesz-szindróma okozza a sípcsont-szindrómát, akkor a rekesz-szindróma műtéti kezelése a sípcsont-szindróma okát is kezelheti. A rekesz szindróma a sípcsont és a fibulus izmok térfogatának növekedése, amelynek következtében megnő az egyes izomládák nyomása.

Ez a periosteum irritációjához és súlyos fájdalomhoz vezethet. A rekesz szindróma komoly méreteket ölthet, amint a megnövekedett nyomás a véráramlás megszakadásával fenyeget. Ilyen esetben enyhítő műtétet kell végrehajtani az izomzat hasításával.

Ennek megfelelően ebben a speciális esetben tibialis perem szindróma működtethető. A krónikus szó azt jelenti, hogy a tünetek már nem átmeneti, hanem tartósak. A krónikus stádiumú gyógyulás ezért sokkal elhúzódóbb és nehezebb.

Ezért az érintetteknek időben fel kell ismerniük a tibialis perem szindróma első jeleit, és meg kell tenniük a megfelelő terápiás intézkedéseket a kronikáció ellensúlyozására. Általában azonban ez a szindróma krónikus és ezért visszatérő klinikai kép. Nincs teljes gyógymód, de az akut tünetek hatékonyan és hosszú távon enyhíthetők, így az érintettek pillanatnyilag tünetmentesek.

A megismétlődés azonban bármikor lehetséges. A hosszútávfutók különösen fogékonyak erre a betegségre. A tibialis és fibuláris izmok erős és folyamatos megterhelése a kemény felületeken visszatérő tibialis él szindrómát vált ki. Az, hogy a krónikus sípcsont-szindróma gyógyítható-e, nagyban függ az érintettek fegyelmezettségétől, hogy tartsák be a megelőző intézkedéseket, és kerüljék a sípcsont és a fibulus izmok krónikus túlterhelését.