A tibialis perem szindróma

Szinonima

Mediális tibialis stressz szindróma, periostitis, sípcsont-sín, ventrális vagy dorsalis tibialis perem szindróma, funkcionális rekesz szindróma

Meghatározás

Shinbone edge szindróma krónikus fájdalom szindróma az alsó egy vagy több fasciális rekeszének területén láb a sport által okozott egyensúlyhiány miatt az izom és a fascia. A tibialis perem szindróma jelzése a beteg kijelentése, hogy a fájdalom után kezdődik futás körülbelül 500 m távolságot, és a gyakorlat után is jelen van. Közben fizikális vizsgálat, észrevehető a sípcsont középső és alsó 2/3-os részén duzzadt bőr vagy izom.

A fájdalom általában nyomás alatt növekszik. Mindkét tünet különösen súlyos a korábbi testmozgás után. A sípcsont-szindróma súlyos eseteiben a sípcsont területén lévő bőr is érintett lehet.

A legtöbb esetben a beteg ezt követően kérésre fejezi ki a megfelelő panaszokat. Ezután hangvilla használható a jelzett érzetek ábrázolására. Képalkotó technikákat is alkalmaznak a diagnosztizáláshoz, de csak a panaszok egyéb okainak, például az artrózisok vagy a stressztörések kizárására.

Az alkalmazott képalkotó eljárások hagyományos röntgensugarak (a törés) vagy MRI. Míg a röntgensugarak főleg csont érintettséget mutathatnak, a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) az izom ödémás duzzanatait is felfedheti. Ha szükséges, a szcintigráfia csontvázának is elvégezhető.

Ez megnövekedett tárolást mutat, különösen hosszabb tibialis perem szindróma után, amely az izomterület gyulladásos folyamataként értelmezhető. A neurológiai vizsgálatokat, például az idegvezetési sebesség (NLG) vizsgálatát csak szélsőséges és súlyos esetekben alkalmazzák. A tibialis perem szindróma legmegbízhatóbb diagnózisa az izomtérben a nyomás mérése egyrészt terhelés előtt, másrészt terhelés után.

A tibialis perem szindróma fő tünetei a fájdalom, kezdetben mozgás közben, később nyugalmi állapotban is. A tibialis él szindróma fájdalom jellegét úgy írják le, hogy húzza égő vagy szúrás. Néha a kiindulási pont területén helyezkedik el, néha a csípőre vagy a lábra terjed.

Az érintett rekeszekben a túlzott nyomás miatt az érintett terület felett a bőr szorosan rugalmas lehet. A bőrfeszültség fájdalmat is okozhat. Bizonyos esetekben a betegek érzékenységi rendellenességekre is panaszkodnak a szorosan kifeszített bőr területén.

A betegség előrehaladott stádiumában a fájdalom nemcsak mozgás közben tapasztalható, hanem nyugalmi állapotban is. Az izmokra és a necrosokra gyakorolt ​​túlzott nyomás funkcionális korlátozásokhoz vezethet bizonyos izommozgásokban is. A nekrotizáló izomrégiók szintén magas szisztémás gyulladásos reakcióhoz vezethetnek láz és fáradtság, és esetleg vér mérgezés (szepszis).