A skizoaffektív rendellenességek olyan mentális betegségek, amelyek a mániás, depressziós és skizofrén tünetek egyfázisú vagy váltakozó fázisaiban jelentkeznek. A melankolikus depressziós tünetek ugyanolyan részét képezik a klinikai képnek, mint a mániás eleváció és a skizofrén katatonikus, paranoid vagy hallucinációs jelenségek
Mi a skizoaffektív rendellenesség?
A skizoaffektív rendellenesség kifejezés olyan mentális betegségek gyűjtőfogalma, amelyek egyszerre vagy váltakozva tartalmazzák a tüneteket depresszió, skizofréniaés mánia. Így a skizoaffektív rendellenességek a skizofrénia és az affektív pszichózis között helyezkednek el, tüneteik elsősorban e két terület átfedéséből fakadnak. Az ICD-10 szerint skizoaffektív rendellenesség diagnosztizálásához a betegnek ugyanabban a fázisban kell lennie affektív és skizofrén tüneteknek. Így az ilyen irányú mentális rendellenességek valójában nem egy rendellenességek, hanem három különböző mentális rendellenesség változóan koncentrált kombinációi. A tünetek súlyozása változhat. A skizoaffektív rendellenességeket először a 19. század közepén írták le, bár abban az időben voltak beszél vegyes pszichózisok vagy köztes esetek. Csak a 20. század első harmadában konszolidálták a skizoaffektív rendellenesség kifejezést.
Okok
A mai napig az orvostudomány feltételezte a skizoaffektív rendellenesség okozati genetikai tényezőjét, de ezt nem határozták meg részletesen. Neurokémiai és neuroendokrinológiai szempontból a klinikai képet még nem kutatták tovább. Mentális és pszichoszociális tényezők, mint pl feszültség, magán vagy szakmai stresszes helyzetek, a környezeti reakciók, valamint a partnerségi, családi és baráti nehézségek valószínűleg további befolyásoló tényezőkké alakulnak a betegség kialakulásában és lefolyásában. Sajátos személyiségstruktúra, fokozott érzékenységgel az ilyen formák iránt mentális betegségek még nem került meghatározásra.
Tünetek, panaszok és jelek
A skizoaffektív rendellenesség fő tüneti területe a melankolikus-depressziós tünetek, például alvászavarok, bűntudat vagy öngyilkossági gondolatok. Másrészt az olyan mániás tünetek, mint a jelentős izgatottság, a túlzott ingerlékenység vagy az önhajtás hatalmas növekedése, szintén a fő tüneti területet jelenthetik. Ezekhez a tünetekhez hozzáadódnak a skizofrén rendellenesség tünetei, amelyek katatóniás, paranoid vagy hallucinációs jellemzőkben fejeződnek ki. Így az ICD-10 szerinti affektív rendellenesség mellett a páciens emellett szenved egy olyan ego-rendellenességtől is, mint a gondolat gerjesztése, a kontroll téveszméi, mint például a befolyás téveszméi, a kommentálás vagy a párbeszédes hangok, a tartós és teljesen irreális téveszmék, a szétválasztás beszéd vagy katatóniás tünetek, például negativizmus. A korai szakasz leggyakoribb megnyilvánulása a fáradt, unalmas és gyorsan kimeríthető, vagy mérsékelt és kissé agresszív alaphangulat. Hangulatingadozás vidám, lemondó és depressziós emberek között egyaránt gyakoriak. Ezenkívül előfordulhatnak a betegség szorongó-fób tünetei. Ezen túlmenően gyakran vannak zavarok emlékezet és a koncentráció vagy növekvő feledékenység, teljesítményvesztés és nyugtalan és ideges feszültség. Gyakran van is fájdalom nyilvánvaló ok nélkül. A viselkedésbeli változások elképzelhetőek, és általában bizalmatlanságban és társadalmi visszahúzódásban nyilvánulnak meg. A fokozott zaj- és fényérzékenység mellett rendellenes és alig érthető érzések is előfordulhatnak.
A betegség diagnózisa és lefolyása
A skizoaffektív rendellenesség diagnosztizálását az ICD-10 szerint végezzük. Vagy a skizoaffektív pszichózisok fázis-visszatérő vagy egyfázisú tanfolyamot futtatnak. Az egyfázisú tanfolyamon különbséget tesznek a skizodepresszív, a skizomanikus és a bipoláris rendellenességek között. A fázis-forradalom lefutása azonban gyakoribb, mint az egyfázisú. Ebben az esetben az egyes fázisok mindegyike megfelelhet egy skizofrén betegség epizódnak, egy tisztán depressziós betegség epizódnak, egy pusztán mániás betegség epizódnak, de vegyes mániás-depressziós epizódnak is. Másrészt az egyes epizódok következetesen mániás depressziósak, skizodepresszívek, skizomanikusak vagy vegyes bipolárisak lehetnek. Egyes esetekben a skizofrén és a vegyes mániás-depressziós tünetek folyamatosan jelen vannak, vagyis a betegség skizomanikusan jelentkezik depressziós epizódok.
Szövődmények
Bár az epizódok egymás után épülnek fel, ez előfordulhat közbeiktatott teljes intervallumok nélkül Egészség. Szinte az összes skizoaffektív rendellenesség többféle progressziót mutat fel legkésőbb a késői kúra során, ami azt jelenti, hogy a tünetek mintázata gyakran változik. A stabil marad a betegek csupán egyharmada. Kedvezőbb prognózis jár a fokozott skizomanikus epizódokkal, mint a fokozott skizodepresszív tanfolyamokkal. Különösen a skizodepresszív forma hajlamos krónikussá válni a későbbiek során. E rendellenességek következtében az érintettek életminőségének jelentősen romlása és mindennapi életük súlyos korlátozásai miatt szenvednek. Általános szabály, hogy a betegség számos különböző pszichológiai panaszhoz vezet. Az érintettek súlyos alvászavaroktól szenvednek, és így depresszió vagy pszichológiai zavarok. A tartós izgatottság érzése is előfordulhat, és megnehezítheti a mindennapokat. A legtöbb beteg ingerlékeny vagy akár kissé agresszív. Továbbá paranoid érzések ill hallucinációk előfordulhat, ami nagyon negatív hatással lehet a társadalmi kapcsolatokra. Az érintettek gyakran szenvednek a kontroll téveszméiből és súlyosak hangulatingadozás. Különösen gyermekeknél a rendellenesség jelentősen korlátozhatja és késleltetheti a gyermek fejlődését. Hasonlóképpen a gyerekek is szenvednek koncentráció rendellenességek és gyakran nyugtalannak vagy idegesnek tűnnek. A betegség miatt erős érzékenység a hangokra vagy a fényre is bekövetkezhet, és tovább bonyolíthatja a beteg mindennapi életét. Ennek a rendellenességnek a kezelése általában gyógyszerek alkalmazását jelenti. Azonban, antidepresszánsok felelős lehet a különféle mellékhatásokért. Azt sem lehet megjósolni, hogy a kezelés meghozza-e vezet a betegség pozitív lefolyására. Magát a várható élettartamot általában nem csökkenti vagy korlátozza a betegség.
Mikor kell orvoshoz menni?
Orvosra van szükség, ha rendellenes viselkedés vagy érzelmi szorongás tapasztalható. Alvászavarok, hallucinációk, vagy a téveszméket kell kivizsgálni és kezelni. Ha hangulatingadozás, emlékezet problémák vagy súlyos ideges magatartás jelentkezik, orvoshoz kell fordulni. Ha jelentős változás következik be a hajtásban, valamint az a viselkedés, amely önveszélyes, vagy másokat veszélyes helyzetbe hoz, konzultációt kell folytatni orvosával. A skizoaffektív rendellenességre jellemző a rossz közérzet hiánya. Ezért a rokonok vagy a társadalmi környezetből származó emberek különleges felelősséget viselnek. Ha stabil és egészséges bizalmi kapcsolat van, akkor együtt kell működniük az érintett személlyel, hogy orvoshoz fordulhassanak diagnózis felállításához és orvosi ellátáshoz. Különösen súlyos esetekben a nyilvánosság Egészség tisztet kell hívni. Ha a társadalmi szabályokat figyelmen kívül hagyják, ha az illető nyugtalan vagy apátia állapotba kerül, segítségre van szüksége. Az érzékszervi érzékelés, a hangok hallása vagy a képzeletbeli entitásokkal való kommunikáció túlérzékenysége a rendellenesség tünete. Szükséges az orvoslátogatás, mert gyakran a téveszmék miatt végeznek műveleteket, amelyek bántóak. Ha a mindennapi élet már nem kezelhető segítség nélkül, vagy ha súlyos szorongás nyilvánvaló, orvosra is szükség van.
Kezelés és terápia
Az akut stádiumban a terápia és a skizoaffektív módon zavart betegek kezelése a jelenleg domináns tünetek felé irányul. Főleg skizofrén tünetek esetén a neuroleptikumok van jelölve, míg lítium túlnyomórészt mániás tünetek ellen is alkalmazható. Főleg depressziós szindrómák esetén antidepresszánsok gyógyszeresen adható, és pszichoterápiás ébren terápia gyakran jelzik. Az akut kezelés mellett a betegség skizoaffektív formájában szenvedő betegek fázisos profilaxist is kapnak, amely karbamazepin or lítium, például. Az egyes esettől függően azonban szükség lehet kétpályás fázisú profilaxisra is, kombinálva a fent említett gyógyszereket neuroleptikumok. A kísérő pszichoterápia, a hangsúly a jelenlegi konfliktusokon és stresszes helyzeteken van. Itt a hangsúly a betegséggel való megbirkózáson és a betegség következményeinek kezelésén van.
Megelőzés
Tekintve a feltehetően főleg genetikai kockázati tényezők a skizoaffektív rendellenességek esetében a betegség alig akadályozható meg. Azok azonban, akik felismerik a korábbiakban már fentebb említett tüneteket, maguk is profitálhatnak a korai diagnózisból, ha szakemberhez fordulnak. Skizoaffektív rendellenesség esetén az érintett személy szenved skizofrénia és emellett mániás vagy depressziós hangulatoktól. Súlyos esetekben felváltva érinti mindhárom rendellenesség.
Követés
Az utógondozás, mint minden mentális betegség esetében, a betegség szükséges eleme terápia. A visszaesés elkerülése az elsődleges cél. Ha az illető szed pszichotróp gyógyszerek tünetek esetén a pszichoterapeuta figyelemmel kíséri a gyógyulási folyamatot. Ha a rendellenességet kielégítő módon kezelhetjük ilyen módon, akkor már nincs szükség szoros nyomon követésre. Az alkalmi utólagos találkozókat ennek ellenére be kell ütemezni. A nyomon követés formája a tünetek súlyosságától és attól függ, hogy mely hangulatváltozások zavarják a beteget a skizofrénia. A párhuzamos depressziós tulajdonságok más utókezelést igényelnek, mint a mániás rendellenességek. A skizoaffektív rendellenesség képes vezet fogyatékosságig, ha súlyos. Ez további kockázatokkal jár depresszió. Az utógondozás során felépül a beteg, és el kell távolítani az értéktelenség esetleges érzését. Skizofrén, vásárlási függőséggel, mint kifejezés mánia kockáztatja, hogy eladósodik. Itt is beavatkozás történhet utólagos megbeszéléseken. Ehhez időnként konzultálni kell egy adósságtanácsossal. A közeli hozzátartozók is gyakran teherként élik meg a betegséget. Ilyen helyzetekben a nyomon követés a beteg szüleire vagy rokonaira is kiterjed, hogy segítsen jobban megbirkózni a betegséggel és annak következményeivel.
Itt tudod megtenni magad
Skizoaffektív rendellenesség esetén az önsegítés területén a cselekvési lehetőségek rendkívül korlátozottak. A rendellenesség és az ezzel járó károsodások miatt az érintett nem sokat tehet saját helyzetének javításáért. Hosszú távon más emberek segítségétől és támogatásától függ. Csak a rokonok és a társadalmi környezet tagjai viselkedésükkel, megértésükkel és döntéseikkel tudnak pozitívan befolyásolni a további fejleményeket. E betegség esetén feltétlenül szükséges az orvossal való együttműködés. Ezenkívül rendkívül előnyös az érintett személy jóléte szempontjából, ha stabil társadalmi környezet van jelen és hosszú távon fennmarad. Bár ez a betegség általában fekvőbeteg-tartózkodást igényel, a rokonokkal való rendszeres kapcsolattartás támogató és hasznos a betegség kezelésében. Tanulmányok szerint a biztonság érzése és a rendszeres napi rutin pozitívan befolyásolja a beteget. A tünetek intenzitása alacsonyabbnak bizonyult, ha ismerősökkel és családtagjaikkal folyamatos kapcsolatban állunk. A szenvedő igényeire szabott közös tevékenységek hozzájárulnak az általános helyzet javításához. Ezen felül olyan befolyásoló tényezők, mint az egészséges diéta és a káros anyagok kerülése, mint pl alkohol or nikotin, tanácsos.
