A plazmaferezis egy terápiás eljárás a nem kívánt eltávolítására fehérjék, immunglobulinokvagy antitestek az embertől vér vérplazma. Ez a testen kívül zajló szűrési folyamat kedvezően befolyásolhatja vagy akár meg is gyógyíthatja a különböző betegségek lefolyását.
Mi a plazmaferezis?
A plazmaferezis egy terápiás eljárás a nem kívánt eltávolítására fehérjék, immunglobulinokvagy antitestek az embertől vér vérplazma. A ferezis kifejezés a görögből származik, és az egész egy részének elvételét jelenti. A plazmacserében, amelyet mindig használnak terápia, a plazma elválasztott részét eldobják, és helyébe egy másik lép kötet folyadék, az indikációtól függően. Az esetek többségében ez fiziológiás sóoldat vagy Ringer oldata. Az eljárást terápiás plazmacserének is nevezik, bár nem mindegyik vér plazmát cserélnek, de csak a nem kívánt, általában fehérjét tartalmazó komponenseket szűrik ki. Noha a plazma szétválasztás negatív mellékhatásokat is kiválthat, ezeket általában elfogadják, mivel az egyes betegek előnyei összehasonlíthatatlanul nagyobbak. Angolul a plazmaferezist plazma cserének, PE-nek is nevezik. Ez egy bevett orvosi eljárás, amely magas tudományos előírásoknak felel meg, és amelyet az utóbbi években tovább optimalizáltak és finomítottak annak érdekében, hogy a lehető legpontosabban megfeleljenek a különböző indikációknak. A bevált terápia az eljárás sikeresen elvégezhető ambuláns, félig ambuláns vagy akár fekvőbeteg körülmények között.
Funkció, hatás és célok
A terápiás plazma-csere első célja a nem kívánt komponensek eltávolítása az áramló vér folyadékkomponenseiből. A vér sejtkomponensei, azaz az összes vérsejt, mint pl vörösvértesteket, leukocitákvagy vérlemezkéknem változnak a plazmaferezis során. Kizárólag a vérplazma összetételének terápiás befolyásolásáról van szó. Ha a cél a nem kívántak hatékony eltávolítása antitestek mint nagy molekulájú fehérjék, akkor a plazmaszeparációt különösen az ideggyógyászatban vagy a vesemedikában, a nephrológiában alkalmazzák. Ha az eljárást kifejezetten lipidanyagcsere-rendellenességek esetén alkalmazzák, az orvosok lipid-aferézisnek is nevezik. A szűrési folyamat ezután úgy állítható be, hogy csak a nem kívánt mikroszkopikus zsírtartalmú testek, lipidekeltávolítják a vérplazmából. A plazmacsere tehát egy szelektív folyamat, amelyben valaha csak a nem kívánt plazmakomponenseket szabad eltávolítani. Természetesen ez nem minden körülmények között lehetséges, mert az olyan komponensek eltávolítását is eredményezheti a plazmában, amelyeket valójában nem szabad eltávolítani. Pontosan ez az oka annak, hogy bizonyos kockázatok és veszélyek lehetnek a beteg számára. Hasonló hemodialízis, a plazmaferezis ún méregtelenítés eljárás. A testet tehát meg kell szabadítani vagy méregteleníteni kell azoktól az anyagoktól, amelyek egyébként felhalmozódnának a plazmában. Az, hogy milyen gyakran és milyen időközönként kell terápiás plazma-szétválasztást végrehajtani, szigorúan az adott indikációtól és a klinikai képtől függ. Orvosi-tudományos kritériumok szerint megerősített, gyanús és megkérdőjelezhető kezelési javallatok vannak az eljáráshoz. Biztosnak tartják, hogy az úgynevezett hemolitikus-urémiás szindrómában, valamint a trombotikus thrombocytopeniás purpurában végzett plazmaferezis nagyon hasznos a beteg számára életminőségének helyreállításához vagy fenntartásához. A terápiás plazmacsere teljesítményét feltételező javallatok bizonyos vesebetegségek, úgynevezett glomerulopátiák és szisztémás lupus erythematosus. Mindkét krónikus betegség ún autoimmun betegségek, azaz ellenanyagok ellenőrizetlenül képződnek a test saját szövetszerkezeteivel szemben. Plazmaferezissel ezek a szövetkárosító ellenanyagok ideiglenesen eltávolíthatók a páciens testéből. Kétséges jelzések pemphigus vulgarisEgy bőr károsodás kialakulásával járó betegség autoantitestekés sclerosis multiplex. Különösen betegségértékű akut roham és a prognózis romlása esetén terápiás plazma-csere sclerosis multiplex érdemes lehet a beteg számára. Azonban korántsem minden beteg szenved ebben a krónikus gyulladásos betegségben a központi idegrendszer profitáljon belőle.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
A vérkomponensek terápiás elválasztásához úgynevezett sejtszeparátorokra van szükség. Ez a folyamat a testen kívül, speciálisan tervezett gépeken megy végbe. A modern cellaszeparátorok mindegyike rendelkezik számítógép által vezérelt szelepekkel és görgős szivattyúkkal. Az abszolút steril műtét elengedhetetlen, mert minden vércsere-eljárás során a beteg számára a legnagyobb veszélyt az esetleges fertőzések jelentik. Különösen a plazmaferezis során a létfontosságú komponenseket, például a koagulációs faktorokat eltávolítják a plazmából a nemkívánatos kis molekulatömegű komponensek mellett, mint pl. autoantitestek vagy kóros fehérjék. Az alvadási faktorokat a máj és azonban nem tölthetők fel olyan gyorsan, amint plazma-elválasztással eltávolítják őket. Ezért sok esetben mesterséges alvadási faktorokat kell hozzáadni a megtisztított plazmához, hogy a vér alvadási képessége ne sérüljön. Elengedhetetlen a tartós betegség megelőzése vérzési hajlam terápiás plazmacsere miatt. Speciális féligáteresztő membrán plazmaszeparátorokra van szükség az egyes fehérjék csak bizonyos frakcióinak kiszűrésére a folyamat során. In vitro membránvizsgálattal lehet pontosan meghatározni, hogy melyik méretű molekulák áthaladhat a membránon, és amely a beteg felhasználása előtt megmarad. A plazmaferezisben mindkettő vérvétel és a transzfúziót ugyanazon vénás hozzáférésen, például karon keresztül hajtják végre ér. Minden újrafúzióval, reinfúzióval a sejtkomponenseket, azaz a különböző vérsejteket a megtisztított plazma mellett visszaadják a betegnek.
