A hemodialízis

A hemodialízis (HD) terápiás dialízis a nefrológiában alkalmazott eljárás, amely a vér szűrés és a leggyakoribb dialízis a nephrológiában alkalmazott eljárás világszerte. A hemodialízis terápiás sikere többek között a különböző pufferanyagok alkalmazásán alapul, hogy a megváltozott sav-bázis egyensúly veseelégtelenségben szenvedő betegek korrigálhatók. Mivel a sav-bázis egyensúly alatt nem javítható dialízis diffúzióval vagy konvekcióval (transzportmechanizmusok) elengedhetetlen a pufferanyagok ellátása. Elméletileg hidrogén-karbonát, acetát és laktát közötti gradiens kiegyensúlyozására alkalmasak savak és a bázisok, de a laktát- és acetátpufferelés különféle hátrányai miatt a hemodialízis-kezelést Németországban kizárólag hidrogén-karbonát-puffereléssel hajtják végre. A bikarbonát olyan pufferanyag, amely kémiailag sója szénsav és fiziológiailag fontos funkciója van a belső környezet fenntartásában. Az acetátpufferrel ellentétben a hidrogén-karbonát alkalmazása a dializátumban például nagyobb kardiovaszkuláris stabilitást eredményez (enyhe változás a szív-és érrendszer). Különböző tanulmányok bizonyították eddig, hogy az acetáttal történő pufferelés kardiodepresszáns hatáshoz vezet (a szívműködés romlása), ezért a hidrogén-karbonátot a választott anyagnak tekintik. A hemodialízis jelenti a leggyakrabban alkalmazott dialízis eljárást Németországban, az összes elvégzett dialízis eljárás 82% -át teszi ki.

Jelzések (alkalmazási területek)

  • Akut veseelégtelenség (ANV) - amint az endogén (a szervezet saját) vesefunkciója már nem elegendő a vér, exogén (nem endogén) eljárás szükséges a vér tisztításához. A vizelet anyagainak tisztázását különféle paraméterek alapján határozzák meg. Ha a beteg laboratóriumi vizsgálata vér szérumot tár fel karbamid 200 mg / dl feletti érték, szérum kreatinin 10 mg / dl feletti érték, szérum kálium értéke 7 mmol / l felett vagy hidrogén-karbonát koncentráció 15 mmol / l alatti értéknél a dialízist gyorsan el kell végezni. Meg kell azonban jegyezni, hogy nemcsak laboratóriumi értékek indikációként, de klinikai megjelenésként is szolgálhat (pl. diuretikum-rezisztens hiperhidráció tüdőödéma / víz visszatartás a tüdőben, szív kudarc / szívelégtelenség és kezdő agyödéma / agy duzzanat; urémiás tünetek, mint pl szívburokgyulladás / szívburokgyulladás) kell alkalmazni.
  • Hiperhidrációs állapotok (túlhidratált állapotok) - ha konzervatív terápia (kizárólag gyógyszeres terápia) nem tekinthető elegendőnek a terápiás siker szempontjából, a hemodialízis javallt ezekre a nehezen kontrollálható hiperhidrációs állapotokra a terápiában.
  • Súlyos hiperfoszfatémia (felesleges foszfát) - a test foszfáttal történő túlterhelése hatalmasat jelent Egészség kockázat, amely a hemodialízis akut alkalmazását is jelzi.
  • Akut mérgezések (mérgezések) - A dializálható anyagokkal történő mérgezések általában jól kezelhetők a hemodialízissel.
  • Urémiás szerozitisz - urémiás jelenlétében (az urémia a vizeletben lévő anyagok jelenlétére utal a vérben a normál szint felett) gyulladásos reakció (példák: szívburokgyulladás / szívburokgyulladás, endokarditisz / endocarditis), a hemodialízis a választott gyógyszer.

Ellenjavallatok

Ha a hemodialízis kritériumai teljesülnek, a mai napig nincs ismert ellenjavallat.

Az eljárás

A hemodialízis teljesítménye

  • A hidrogén-karbonátos dialízis rendszerrel végzett hemodialízis alapelve a folyadékban oldott és az egyik rekeszben (elhatárolt térben) elhelyezkedő anyagok cseréjén alapszik egy másik kamrával. E rekeszek között van egy féligáteresztő membrán.
  • Egy féligáteresztő membránon keresztül csak bizonyos anyagok, vagy molekulák amelyek bizonyos töltési és méretértékekkel rendelkeznek. A féligáteresztő membrán legegyszerűbb példáját akkor adjuk meg, amikor egy ilyen membránon keresztül az oldószer diffundálhat, az oldott anyag azonban nem. A diffúziós úton az anyagok molekulaméretétől és a féligáteresztő membrán pórusméretétől függően az anyagok vándorolnak a létező koncentráció gradiens (az anyagok koncentrációjának különbsége) a magas koncentrációjú első rekeszből a kisebb koncentrációjú második rekeszbe. Ez az áramlás csak akkor csökken nullára, ha egyensúly (egyensúly) a membrán mindkét oldalán elért anyagkoncentráció.
  • A hemodialízis funkciójának döntő jelentősége a páciens vérének elválasztása a dializátorban a testen kívüli (testen kívüli) áramkörben a dializátumot tartalmazó második rekeszből. A betegek vérének ezt az elválasztását a dialízis membrán biztosítja. További fontos, hogy olyan anyagok, mint pl kreatinin és a karbamidpéldául, amelyet hemodialízissel nagyrészt el kell távolítani a vérből, a dializátum nem tartalmazza.
  • Az eliminálandó (a vérből eltávolított) anyagokkal ellentétben olyan anyagokat kell hozzáadni a dialízis folyadékhoz, amelyeket nem kell teljesen eltávolítani, de a céltartományhoz kell igazítani. Attól függően, hogy koncentráció a vérben így csökkentik vagy hozzáadják azokat az anyagokat, amelyeket a célértékhez kell igazítani. Ilyen anyagokra vagy anyagcsoportokra példák a következők: elektrolitok (vér sók) úgymint nátrium, kálium, kalcium, magnézium, klorid és hidrogén-karbonát, hanem szőlőcukor.
  • A diffúziós szállítás releváns javulásának elérése érdekében fontos, hogy a vért és a dializátumot ellenáramban vezetjük át a dializátoron. Ez biztosíthatja, hogy a vér oldala és a dializátum rekesz közötti koncentrációs gradiens fennmaradjon a dializátor teljes hosszában a bemeneti nyílástól láb a beteg vérének a vérkivezetésig.
  • A hemodialízis működéséhez azonban fontos egy másik működési elv. A féligáteresztő membránon keresztül történő diffúzió mellett az ultraszűrés mechanizmusa is jelentős szerepet játszik a dialízis rendszer működésében. Az ultraszűrés lehetővé teszi a víz a vérből. A víz az így eltávolított anyagot ezután a dializátumot tartalmazó rekeszbe irányítják.
  • Az ultraszűrés hajtóereje a transzmembrán nyomás (TMP) a dializátor membránjánál. A transzmembrán nyomás két manipulált változóból áll. Egyrészt a transzmembrán nyomást befolyásolja a pozitív visszatérő nyomás a vér rekeszében; másrészt a negatív nyomás a dializátum rekeszben további befolyásoló tényezőként említhető. A pozitív visszatérő nyomást úgynevezett vénás nyomásnak is nevezik, ahol viszont a dializátum rekeszben található negatív nyomás az úgynevezett szívó nyomást képviseli.
  • A transzmembrán nyomás mellett a dialízis membrán-specifikus ultraszűrési együttható (KUF) határozza meg az ultraszűrőt kötet amit óránként el lehet érni. A különféle membránok elsősorban a KUF-ben különböznek egymástól. Ezen membrántípusok fő csoportjaként megkülönböztethetők az alacsony és a nagy fluxusú membránok.
  • Az úgynevezett alacsony fluxusú membránok viszonylag kis pórusmérettel rendelkeznek. Az eredmény így alacsony dialízis membrán-specifikus ultraszűrési együttható, 5-15 ml / h / Hgmm. Az alacsony fluxusú membránokkal ellentétben a nagy fluxusú membránokat nagyobb pórusok jellemzik, ami a közeg számára jelentős hasadékot eredményez molekulák. Példa ezekre az ügynökökre molekulák a β2-mikroglobulin, amely nagy szerepet játszik a szervezet védelmi funkciójában. Ezen membrán tulajdonságok eredményeként a nagy fluxusú dialízerek KUF-értéke magasabb, 20-70 ml / h / Hgmm.
  • Meg kell azonban jegyezni, hogy a nagy fluxusú dializátorokat csak modern dialízis gépekkel lehet használni. Ezeknek a dialízis gépeknek követelménye az ultraszűrés szabályozása áramlás vagy nyomásszabályozás útján a dializátum körben. Azt is meg kell jegyezni, hogy a dializátum rekesz nyomásának növelésével a nagyfluxusú dialízis során az ultraszűrés szükséges fojtása érhető el. Ennek a fojtásnak a következménye a transzmembrán nyomás irányának megfordítása. Ennek eredményeként a vér ultraszűrése a vér rekeszéből a dializátum rekeszbe kezdetben élesen csökken, és ezt követően vezet a dializátumnak a vérbe történő átviteléhez. Az ultraszűrés révén a vizet, valamint az oldott kis molekulájú anyagokat nyomásfüggő módon szállítják a féligáteresztő dialízismembránon keresztül.
  • Magasabb „cut-off” (magas cut-off [HCO] - vagy közepesen cut-off [MCO] membránokkal) dialízis membránokat fejlesztettek ki megszüntetése myeloma multiplexben szenvedő betegek szabad fényláncainakplazmocytoma; rosszindulatú (rosszindulatú) szisztémás betegség, amely a B nem Hodgkin-limfómáihoz tartozik limfociták). A nagy permeabilitású HCO membránok krónikus dialízisben szenvedő betegeknél is hasznosak lehetnek. Így a gyulladásos mediátorok kiküszöbölhetők.

Bármely eljárás célja azonban a magas biokompatibilitás elérése kell, hogy legyen. A biokompatibilitás kifejezés a gyulladásos aktív vérsejtek és a plazma aktivációjának hiányára utal fehérjék. A biokompatibilitás meghatározása szempontjából a komplementer rendszer (a szervezet saját fertőzés elleni védekezésben aktív rendszere) aktiválását tekintjük a legértelmesebb paraméternek. A komplementrendszer aktiválódása a C3a és C5a komplement faktorok előállításával jár. Ezen paraméterek felhasználásával arra lehet következtetni, hogy a nagy fluxusú membránok biokompatibilitása jobb, mint az alacsony fluxusú membránoké. Figyelembe véve a különféle, részben eltérő kialakítású vizsgálatokat (a vizsgálat elvégzésének módja), be lehet bizonyítani, hogy a szintetikus (mesterségesen előállított) nagy fluxusú membránok egyaránt jelentősen alacsonyabb komplement aktivációval, granulocita degranulációval rendelkeznek fehérvérsejtek, a speciális fehérvérsejtek aktiválása, amelyek fontos szerepet játszanak a veleszületett védekező funkcióban) és a citokinindukció (gyulladásos faktor aktiváció), és a nagyobb pórusok ellenére alacsonyabb a permeabilitása. láz-indukáló mediátorok (láz kialakulását elősegítő anyagok), mint az alacsony fluxusú membránok. A hidrogén-karbonát pufferelés előnyei az acetát pufferrel szemben:

  • A bikarbonát pufferanyagként való alkalmazásának fő előnye, hogy a bikarbonát fiziológiás puffer. Ezzel szemben az acetát nem fiziológiai anyagot jelent, amelyet tehát először indukált bikarbonáttá, mint közvetett pufferanyagot. Emiatt egy hidrogén az ion az acetátmolekulánkénti bikarbonáttá történő metabolizálása (metabolizálása) során fogyasztódik el. Mivel azonban a páciens sav-bázis egyensúlya zavart, ez az időeltolódás igen vezet - az egyenleg további romlásához a hidrogén ionok.
  • Amint azt korábban leírtuk, az acetátpufferelés bizonytalansági tényezőt jelent a szív-és érrendszer. Ez a bizonytalansági tényező különösen függ a dialízis ultraszűrési sebességétől terápia biztosított. Magas ultraszűrési sebesség mellett csökken vérnyomás gyakran előfordultak acetát dialízis alkalmazásakor. Ezzel szemben csaknem azonos ultraszűrési sebességgel, vérnyomás cseppeket sokkal ritkábban figyeltek meg a hidrogén-karbonátos dialízis alkalmazásával. Ez a hatás az acetát közvetlen értágító hatásának tudható be, amely ezt követően masszív cseppcsökkenéshez vezet vérnyomás.
  • Az acetát-dialízissel szemben a hidrogén-karbonát-dialízis a szövetvíznek az érrendszerbe történő gyorsabb visszatérő áramlására is sor kerül, így megakadályozható az érrendszer alulfeltöltése.
  • Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy az acetát-puffert alkalmazó dialízis során a bikarbonát-dialízishez képest a vérnyomás csökken, hányinger és a görcsök sokkal gyakrabban fordulnak elő.