A mozgászavarok általában a testtartás és a mozgásszervi rendszer neurogén rendellenességei. Leggyakrabban a cerebelláris idegszövet, a Alapi idegsejtek, Vagy a gerincvelő. Kombinált gyógyászati, mozgás terápia, és egyes esetekben még a neurológia és az idegsebészet invazív sebészeti eljárásait is alkalmazzák a rendellenesség kezelésére.
Mik a mozgászavarok?
Szűk definíció szerint a mozgászavarok magukban foglalják a testtartás és a mozgásszervi rendszer összes neurogén rendellenességét, amelynek oka a központi idegrendszer. Tágabb meghatározás szerint a mozgászavarok magukba foglalják a pszichológiailag okozott testtartási és mozgásszervi rendellenességeket is, például a pszichológiailag okozott mozgáshiányt. A neurogén mozgási rendellenességeket gyakran rendellenes vagy extra mozgások jellemzik, amelyek súlyosan zavarják a beteg mindennapi életét. Sok esetben ezek a rendellenességek az izomtónus változásával társulnak a központi rendellenesség működése miatt idegrendszer. Más esetekben a neurogén mozgászavarok túlzott mozgásokban nyilvánulnak meg, és ez gyakran egy központilag zavart mélységérzékenységnek tudható be, amely nélkül a mozgásokat már nem lehet megfelelő módon megtervezni vagy irányítani. A legismertebb neurogén mozgászavarok közül az ataxia, remegés és a görcsösség. Ezenkívül a mozgászavarok kifejezést különösen gyakran használják olyan degeneratív betegségek kapcsán, mint pl Parkinson kór or Huntington-kór.
Okok
Szűkebb meghatározás szerint a mozgászavarok oka a mozgásvezérlő testek károsodása a központi részen idegrendszer. Betegségként a mozgászavart gyakran megelőzi Parkinson kór. Ugyanakkor a központi idegrendszer kapcsolódó degenerációi is vezet a csökkent mozgásképességhez. Mozgászavarok, mint pl remegés a remegés értelmében genetikailag öröklődő tényezők következményei lehetnek, vagy szándékosan remegnek, például a kisagykárosodás. A neurogén mozgászavarok, például a dystonia, általában örökletesek és vezet az általában genetikailag megnövekedett izomtónus miatt megnövekedett fogékonyság a rohamokra. Neurológiai járási rendellenességek és a spasztikus bénulás szintén mozgászavar, és a központi idegrendszer gyulladásos, degeneratív vagy traumatikus károsodásából vagy előnyösen a gerincvelő. Az ataxiák elsősorban a kisagyi rendellenességekben, mint pl Wilson-kór és Gilles-de-la-Tourette-szindróma. Kóros folyamatok a Alapi idegsejtek gyakran okozzák a mozgászavarokat is. Különösen az automatikus mozgás és az önkéntes mozgáspontosság zavart. A mozgászavarral küzdők különféle tünetekben szenvednek, a mozgászavar típusától és annak okától függően. Néhány betegnél a mély motoros érzékelés zavart. Központi idegrendszerük csak csökkentett információt kap a helyzetéről ízületek és az izomfeszültség többnyire gerincvelő elváltozások. Így zavart a mozgástervezés. Különösen sötétben a mélység érzékenységének zavarai vezet pontatlan, néha túllövő mozdulatok. Mozgászavarokban, mint pl remegésmásrészt az antagonista izomcsoportok akaratlanul és szigorúan ritmikusan összehúzódnak, remegést okozva. Spasztikus mozgászavarok esetén fokozott az izomtónus, ami megnehezíti a betegek normális járását, valamint a mozgásban részt vevő izmok nyújtását és hajlítását. Ennek eredményeként például szokatlan lépésfrekvenciájú zavart járásminta jön létre. Ezzel szemben, amikor a mozgászavarokat az izomtónus csökkenése okozza, a mozgások gyakran diffúznak tűnnek, és a betegeket annak veszélye fenyegeti, hogy a saját lábukon esnek át. A mozgási rendellenességeket gyakran reflexszerűen defektív izom jellemzi összehúzódások amelyek elkerülik az önkéntes cselekvést, és ezáltal akadályozzák a mozgások önkéntes végrehajtását.
Ezzel a tünettel járó betegségek
- Alkoholizmus
- Wilson-kór
- Disztónia
- ALS
- Nyugtalan láb szindróma
- ütés
- Huntington korea
- Epilepszia
- Ataxia
- Keringési rendellenességek
- Multifokális motoros neuropathia
- A szklerózis multiplex
- Görcsösség
- Parkinson kór
- Tourette-kór
A betegség diagnózisa és lefolyása
A mozgászavarok diagnosztizálásakor a járási zavarokat és a kéz diszfunkcióit figyelik meg, felmérik azok természetét, eredetét és súlyosságát, valamint összefüggenek egy elsõbbségi betegséggel. A berendezés segítségével végzett reflex tesztelés mellett a diagnosztikai folyamat magában foglalja például a vezetés mérését a központi idegrendszerben. Ez kiegészül olyan képalkotással, mint az MRI vagy a figyelem és emlékezet vezetés. A neurogén mozgászavarok prognózisa az elsődleges októl függ. Különösen a degeneratív betegségek prognózisa nincs túl kedvező.
Szövődmények
A mozgászavarok általában neurológiai beavatkozások következményei, és a kisagy szövete gyakran károsodik. A mozgászavarok a testtartás és a mozgásszervek rendellenességei, amelyek a központi idegrendszerből erednek. A betegek mindennapi életükben súlyos károsodást szenvednek, a mozgásokat már nem lehet megfelelően megtervezni és ellenőrizni. A legismertebb mozgászavarok az ataxiák, görcsösség és remegés. Neurológiai járási rendellenességek nem ritkák; a központi idegrendszer vagy a gerincvelő gyulladásos vagy traumatikus károsodása a felelős. Ezek az emberek különböző tünetekben szenvednek, egyes betegeknél a mély motoros érzékelés zavart. A központi idegrendszer csak csökkentett információt kap, és már nem tudja felmérni a helyzetét ízületek és izomfeszültség. Így a mozgászavar adott, ezek a rendellenességek nagyon pontatlan, és néha túllövő mozgásokhoz vezetnek. A mozdulatok gyakran diffúznak tűnnek, és mindig az a benyomásom, hogy a beteg a saját lábán esik. A diagnózis járási rendellenességek egy másik betegséghez társulnak, a diagnosztizáláshoz a központi idegrendszerben vezetési mérést alkalmaznak. Általában MRI-t is végeznek és figyelem és emlékezet tesztelik. Ha a kisagy sérült, fizioterápiás kezelés javasolt. Rendszeres és célzott edzéssel a mozgászavarokat más kompenzálhatja agy régiók. Ha azonban a mozgászavarok nem javulnak, akkor a betegeknek meg kell tanulniuk, hogyan kell kezelni a mozgászavarokat és mit AIDS rendelkezésre állnak.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A mozgászavaroknak különféle okai vannak. A legtöbb neurológiai, de a mozgászavarok pszichológiai okai is vannak, mint pl Munchausen-szindróma. A remegés a neurológia leggyakoribb tünete, nyugalmi állapotban és mozgás közben is előfordulhat. A jól ismert mozgáskorlátozás az nélkülözhetetlen remegés, más néven „nyugtalan lábak”. Eredményeként fordul elő Parkinson kór, amely speciális kezelést igényel. Sok mozgászavar balesetek következménye. Kezelést is igényelnek. A neurológiai mozgászavarokat számos betegség okozza, ezért elengedhetetlen a pontos tisztázás. A Parkinson-kór és a remegés mellett demencia, az autonóm idegrendszer betegségei, ütés, epilepszia és a spasztikus bénulás szintén mozgászavarokat okozhat. Széles választék agy a területi rendellenességek, valamint a gerincvelő sérülései változatos formájú mozgászavarokat okoznak. A neurológiai járási rendellenességek súlyosan korlátozzák a beteget, és jelentősen növelhetik a zuhanás kockázatát. Ezért rendkívül fontos orvoshoz fordulni. Csak a szakrendelés tudja kideríteni a mozgászavar okát. Rendelkezik diagnosztikai lehetőségekkel, és képes például teljesítményméréseket végezni a központi idegrendszeren. Itt a figyelem vizsgálata és emlékezet teljesítmény is lehetséges. Ezenkívül a speciális neurológiai klinikákon gyakran vannak remegő laboratóriumok, amelyek képesek mérni az informatív mozgást és az izomáramokat. Csak az egyes szempontok összetétele nyújt értelmes összképet, és egyértelmű diagnózishoz vezet.
Kezelés és terápia
A mozgászavarral küzdő betegeket interdiszciplináris csoport irányítja ápolókból, neurológusokból, fizikoterapeutákból és logopédusokból, akik a mozgászavarok kezelésére szakosodtak. A rendellenességet elsődleges okától függően kezelik. Például egyes rendellenességek esetén gyógyszeres terápiák állnak rendelkezésre. A Parkinson-kórban szenvedő betegek rémületét tehát a korai szakaszban legalább ideiglenesen elnyomhatja az szerek mint például az L-dopa. Botulinum toxin terápia különféle mozgászavarok gyógyszeres terápiájaként is meghonosodott. Egy meglehetősen új kezelési módszer mély agy stimuláció, amelyet elsősorban a Parkinson-kór, a görcsös mozgás rendellenességei, a disztónia és a remegés zavarai esetén alkalmaznak. A stimulációs elektródákat egy idegsebészeti eljárás részeként helyezzük a páciens idegrendszerébe, ahol nagyfrekvenciás jeleket használnak a hiper izgatott aktivitás gátlására. Egy ideig intratekális baklofen súlyos dystonia és görcsösség. Különösen az utána jelentkező mozgászavarok esetén kisagykárosodás a stroke miatt a fizioterápiás kezelés néha a kezelés legfontosabb módja. A betegek rendszeres és célzott képzéssel, szakértői felügyelet mellett, a hibás agyterületek funkcióit egészséges agyterületekre terelhetik, ezáltal javulást hozva a mozgászavarban. Ha a mozgászavarok nem javulnak, a betegek megtanulják megbirkózni a rendellenességgel foglalkozásterápia és segítő eszközöket használjon a mindennapi élet jobb kezeléséhez.
Kitekintés és előrejelzés
A mozgászavarok nemcsak idős korban alakulhatnak ki. A mozgászavarok fiatalon is többször előfordulnak. Az okok változhatnak. Tanulmányok ismételten azt mutatják, hogy a fiatalabb generáció kevésbé mozog. A túl kevés mozgás vagy a rossz mozgás okozhatja a mozgászavarokat. Például, erő a sportolóknak gyakran kell küzdeniük a mozgászavarokkal. Az okok általában túledzés és alulképzés. Mozgászavarok esetén a gyógyulási kilátások nagyon jók. Ha a sérült beteg túledzett, akkor kíméletesebben kell eljárnia az edzés során. Csak így gyógyulhatnak meg a túlterhelt izmok. Az izmok ezután önmaguktól regenerálódnak. Az alulképzésnek, vagyis a túl kevés testmozgásnak is lehetnek következményei. Túl sokáig a számítógép, a televízió stb. Előtt ülve mozgászavarokat okozhat. A pontos prognózis orvos segítségével állapítható meg. Fontos meghatározni, hogy mennyire súlyos ez a rendellenesség, hogy a megfelelő kezelést kiválaszthassák.
Megelőzés
A neurogén mozgászavarok csak olyan mértékben előzhetők meg, amennyivel a központi idegrendszer betegségei megelőzhetők. Nincs ígéretes megelőző intézkedések jelenleg létezik autoimmun betegségek mint például sclerosis multiplex és degeneratív betegségek, például a Parkinson-kór.
Itt tudod megtenni magad
Otthonban és otthoni környezetben a mindennapi élet minden rutinszerű tevékenységét egyszerűsíteni kell. Ez vonatkozik az öltözködésre, az étkezésre, a személyes higiéniára a WC-re. Az akadálymentes élet nem mindig lehetséges. A szőnyegszélek és az ajtóküszöbök azonban olyan veszélyforrások, amelyeket nem szabad lebecsülni. A gyógymódok a kis rámpák és a szőnyegek eltávolítása. A fürdőszobában és a folyosón található szék, további fogantyúk, kényelmes fogantyúk, amelyeket könnyű felvenni és levenni, vagy a tépőzáras rögzítővel ellátott cipő igazi segítő. A hálószobának és az ágynak figyelembe kell vennie a mozgáskorlátozás követelményeit. A kényelmes be- és kilépési magasságok a bejárathoz, tartók a gyalogláshoz AIDS és a könnyen hozzáférhető villanykapcsolók megkönnyítik az éjszakai felkelést is. Edények, mint pl szemüveg, víz pohár, gyógyszeres kezelés és fogsor kényelmesen könnyen elérhetők egy kis asztallapon. Hasznosnak bizonyul egy házi segélyhívó rendszer, amelyet különböző intézmények kínálnak, mint például a Johanniter, a DRK vagy a Malteser segélyszolgálat. Vészhelyzetben, legyen az zuhanás, vagy ha nem lehet kijönni a fürdőkádból, gyors és megbízható segítség áll rendelkezésre. Egyszerű kezeléssel, nagy gombokkal és világos kijelzővel ellátott telefon megkönnyíti a telefonálást. Ha otthon kívül tartózkodik, hasznos egy mobiltelefon.
