A patológia a szervezet kóros elváltozásainak okainak felmérésével és meghatározásával foglalkozik. Ennek során szorosan együttműködik az anatómiával, a kórélettannal és a citológiával. Az orvostudományban ez a minőségbiztosítás fontos eszköze.
Mi a patológia?
A patológia az orvostudomány egyik ága, amely a kóros folyamatok tüneteivel és tünetegyütteseivel, valamint azok okaival foglalkozik. A patológia kifejezés a görög „patologia” szóból származik, ami betegséget, szenvedést vagy szenvedélyt jelent. Ebben az értelemben a patológiát a betegség vagy betegség tanulmányozásaként határozzák meg. Ez az orvostudomány egy ága, amely a kóros folyamatok tüneteivel és tünetegyütteseivel, valamint azok okaival foglalkozik. Ezenkívül megvizsgálja a betegségek eredetét, kialakulásának módját és hatásait. Ebből a célból a patológiának számos vizsgálati lehetőség áll rendelkezésére. A makroszkopikus és a mikroszkópos változásokat egyaránt megvizsgálja, ezért szorosan együttműködik az anatómia, a citológia és a patofiziológia részterületeivel. Meg kell azonban különböztetni az igazságügyi orvostudománytól, amely csak a természetellenes halálokokkal foglalkozik, de hasonló vizsgálati módszereket alkalmaz. Néha a kifejezéseket nehéz elkülöníteni, mert a „patológia” kifejezést átvitt értelemben egy patológiai osztályra vagy intézetre is utalják.
Funkció, hatás és célok
Mint már említettük, a valódi értelemben vett patológia a betegségek kialakulásával, azonosításával, lefolyásával és hatásával foglalkozik. Ennek során különféle vizsgálati módszereket alkalmaz. Így a kóros diagnózis a szövetek makroszkópos és mikroszkópos vizsgálattal történő értékelésén alapul. A makroszkópos értékelés során a cél a kóros anatómiai változások kimutatása már szemrevételezéssel, amely bizonyos kóros folyamatok jelzését adhatja. Például szembetűnő színváltozások mutathatók ki a szövetmintákban, amelyek más előforduló tünetekkel együtt bizonyos betegségeket jelezhetnek. A mikroszkópos vizsgálatok fénymikroszkóppal regisztrálják a sejtek rendellenességeit. Ez a módszer gyakran alkalmazható a vizsgált sejtek rosszindulatúságának felmérésére. A patológia egyre inkább biokémiai és molekuláris biológiai módszereket is használ a diagnosztikához. Az elektronmikroszkópiát is egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a kóros kutatások során. Az élő szövetek vizsgálata mellett a patológia boncolást is végez (post-mortem vizsgálatok). A boncolásokkal meghatározzák a halál természetes okát. A cél itt annak kiderítése, hogy mely kóros folyamatok vezettek konkrétan halálhoz. A patológiában azonban az élő szövetek vizsgálata (biopszia) messze túlsúlyban van. A biopszia, a szövetmintákat orvos veszi és patológus vizsgálja meg. A patológus a kis mintákat metszeti készítményekké dolgozza fel és fénymikroszkóp alatt vizsgálja meg őket. Előkészítés után először makroszkóposan értékeli a nagy szövetdarabokat. A szokatlannak tűnő szövetrészeket ismét kivágják a mintából és előkészítik mikroszkópiára. A mikroszkópia gyakran jelzi a patológusnak a kóros változás jellegét és súlyosságát. Ilyen módon bármilyen rák sejtek azonosíthatók és meghatározhatók az érintett területek. Ha daganat van jelen, akkor annak típusa, mérete, kiterjedése és rosszindulatú daganata értékelhető. Ma a szövettani (a szövet mikroszkópos vizsgálata) mellett immunológiai, biokémiai és molekuláris biológiai vizsgálatokat is végeznek. A daganat molekuláris szintű vizsgálata meghatározó lehet a daganat egy adott formájának megválasztásában terápia. A patológia második fontos területe, mint már említettük, a holtak boncolása. Boncolás csak akkor hajtható végre, ha az elhunyt hozzátartozói beleegyeznek. Ez a halál okának tisztázására szolgál, megerősítheti az orvost a kezelési módjának helyességében, és felfedhet bármit kockázati tényezők a családban fekvő, például genetikai tényezők. Fontos megjegyezni, hogy a patológus csak a halál természetes okainak megállapítására végez boncolást. Ha természetellenes halálok, például baleset vagy gyilkosság gyanúja merül fel, az igazságügyi orvosszakértő ezzel foglalkozik. A patológia harmadik feladata a minőségbiztosítás az orvosi színvonal fenntartása és folyamatos javítása érdekében. A kóros vizsgálat típusa szerint a patológia négy különböző részterületre oszlik. A kóros anatómia tehát pusztán szemrevételezéssel foglalkozik a kóros szöveti változások vizsgálatával. A hisztopatológia, mint a leggyakoribb vizsgálati módszer, magában foglalja a szövetminták szövettani vizsgálatát mikroszkópos és immunhisztológiai módszerekkel. A citopatológiában a szövetek helyett egyetlen sejteket vizsgálnak kóros elváltozások szempontjából. Végül a molekuláris patológiát, a patológia negyedik ágát használják az egyes sejtek és szövetek molekuláris szintű értékelésére.
Különleges képességek
A kóros változások minden szerves struktúrára jellemzőek, így az orvostudomány minden ágának, sőt a szervezet minden formájának is megvan a maga patológiája. Például a idegrendszer, a neuropatológia kifejezést használják. A neuropatológia a patológia egyik ága, amely kifejezetten a idegrendszer és a agy. A neurológiával, az idegsebészettel és a pszichiátriával ellentétben ez egy klinikai elméleti tantárgy, amely a diagnózis alapjául szolgál, terápia és a neurológiai betegségek megelőzése. Továbbá, a patológiában mutatkozó különbségek miatt az emberi és az állatorvoslás is külön orvosi területet képvisel. A kórtan nehéz elhatárolása más orvosi szakterületektől az általános nyelvi használatban a boncolás esetében is kifejeződik. Így köznyelven a boncolást mindig a patológiához rendelik, a halál okától függetlenül. Természetellenes halálozás (emberölés, baleset) esetén azonban a törvényszéki patológusokat alkalmazzák a vizsgálatra. Csak akkor végeznek boncolást a patológusok, ha a halál természetes okait meg kell határozni.
