Mi a méh?
A méh egy fejjel lefelé fordított körte alakú, izmos szerv. A méh belsejében van a méhüreg (cavum uteri), amelynek belső, lapos, háromszög alakú. A méh felső kétharmadát a méh testének (corpus uteri) nevezik, a kupolával (fundus uteri) a legfelső régióban, amely jobb és bal oldalon egy-egy petevezeték kivezető nyílásán túlnyúlik. Az alsó, keskenyen keskenyedő harmadik részt méhnyak méhnek nevezik.
A corpus uteri és a méhnyak között egy keskeny összekötő darab (isthmus uteri) található, amely körülbelül fél centimétertől egész centiméterig terjed. Bár ez a terület anatómiailag a méhnyakhoz tartozik, a belsejét ugyanaz a nyálkahártya béleli, mint a corpus uterit. Az isthmus nyálkahártyája azonban – a méhtesttel ellentétben – nem vesz részt a menstruációs cikluson belüli ciklikus változásokban.
A méh általában enyhén előrehajlik (anteversion), és kissé előre hajlik a méhnyakhoz képest (anteflexió). Ily módon a húgyhólyagra támaszkodik. A húgyhólyag feltöltődésétől függően a méh kissé eltolódik.
A méh mérete és súlya
A méh mérete körülbelül hét-tíz centiméter egy felnőtt, nem terhes nőben. A méh másfél-három centiméter vastag, súlya körülbelül 50-60 gramm. Ez a súly körülbelül egy kilogrammra nőhet a terhesség alatt.
A méhfal felépítése
A méh falszerkezete három rétegből áll: A külső réteg a peritoneummal, a kötőszövet perimetriumával ellátott bélés. Belseje felé izomsejtek vastag rétege, az úgynevezett myometrium következik. A legbelül egy nyálkahártya található. A méh üregében ezt endometriumnak nevezik. Felépítésében különbözik a méhnyak nyálkahártyájától.
A méh funkciója csak a terhesség alatt lép életbe: a méh biztosítja azt a teret, amelyben a megtermékenyített petesejt életképes gyermekké fejlődik.
A méh minden hónapban felkészül erre a feladatra: A méhnyálkahártya a ciklus első felében a hormonok (ösztrogének) hatására körülbelül hat milliméter vastagságúra megvastagszik. Egy további lépésben a progeszteron hormon kifejti hatását: felkészíti a méhnyálkahártyát a potenciálisan megtermékenyített petesejt beültetésére. Ha a megtermékenyítés nem történt meg, a megvastagodott nyálkahártya kiürül és menstruációs vérzéssel (a nyálkahártya-repedések vérével) ürül. A folyamat során a méhen belüli erős izomréteg összehúzódik, hogy a kilökődött szövetet kifelé vezesse. Ezek az izomösszehúzódások változó intenzitású menstruációs fájdalmakként is felfoghatók.
Hol található a méh?
A méh a nő kisebb medencéjében található, a húgyhólyag és a végbél között. A perimetrium a felső végétől a méh elülső felületéig terjed, amely a húgyhólyagra támaszkodik, majd lefelé az isthmusig, ahol a húgyhólyagra nyúlik tovább. A méh hátsó részében a perimetrium a méhen nyugszik egészen a méhnyakig.
A méhet különféle kötőszöveti struktúrák (megtartó szalagok) tartják a helyén. Ezenkívül a medencefenék izmai általában megakadályozzák a méh leereszkedését.
Milyen problémákat okozhat a méh?
Endometriózisban a méhnyálkahártya (endometrium) a méhen kívül is megnövekszik, például a petevezetékekben, a petefészekben, a hüvelyben, a peritoneumban vagy – bár ritkán – a nemi szerveken kívüli területeken, például az ágyékban, végbélben, nyirokrendszerben. csomópontok, tüdő vagy akár agy. Ezek az endometrium gócok a menstruációs ciklusban is részt vesznek, így ciklikusan épülnek fel és bomlanak le (beleértve a környező szövetek által felszívódó kis mennyiségű vérzést is). Az endometriózis gyakori tünetei közé tartozik a hasi fájdalom, a ciklikus hátfájás, a szex közbeni fájdalom, a menstruációs rendellenességek és a meddőség.
A méh leereszkedhet (azaz mélyebbre hatolhat a medencébe), általában a vaginával együtt. A szoros kötőszöveti kapcsolatok miatt a húgyhólyag és/vagy végbél szomszédos szervei is magukkal hordódnak. A kismedencei szervek leereszkedése (descensusa) progresszív folyamat. Végül a méh részben vagy teljesen kiléphet a hüvelyből (prolapsus). A kismedencei szervek descensusának kockázati tényezői közé tartozik a medencefenék gyengesége vagy sérülése (például születési sérülések), elhízás, krónikus köhögés és krónikus székrekedés.
A méhnyak rákos növekedését méhnyakráknak (méhnyakkarcinómának) nevezik. A kockázati tényezők közé tartozik a korai első szexuális kapcsolat, a gyakran változó szexuális partnerek és a nemi szervek rossz higiéniája. Ezek a tényezők növelik a humán papillomavírus (HPV) fertőzés kockázatát. Ezek a baktériumok részt vesznek a méhnyakrák kialakulásában.
A méhpolipok az endometrium szövetének ösztrogén által kiváltott hiperpláziájából (megnagyobbodás/fokozott növekedés) származnak. A méh mióma jóindulatú izomnövekedés a méhben vagy a méhen, amelyek növekedését az ösztrogén határozza meg. Mind a polipok, mind a miómák kellemetlenséget okozhatnak, de nem muszáj.
