Conn-szindróma: Teszt és diagnózis

1. rendű laboratóriumi paraméterek - kötelező laboratóriumi vizsgálatok.

Laboratóriumi paraméterek 2. sorrendben - a kórelőzmény eredményeitől függően, fizikális vizsgálat és kötelező laboratóriumi paraméterek - a differenciáldiagnosztikai tisztázás érdekében.

  • Tetrahidroaldoszteron 24 órás vizelettel.
  • Megerősítő vizsgálatok
    • Sóoldati terhelés teszt
      • Orális sóterhelés teszt - Egészséges egyéneknél a mellékvese kérge aldoszteron a termelés a sóoldat bevitele után általában csökken [primer hiperaldoszteronizmus: az aldoszteron termelése nem megfelelő mértékben vagy egyáltalán nem szuppresszálódik].
      • Intravénás sóoldat-teszt

      Megjegyzés: A fiziológiás sóoldati terhelés teszt ülő helyzetben érzékenyebb, mint fekvő helyzetben, és alacsony a téves pozitív és egyértelmű eredmények.

    • Fludrocortisone szuppressziós teszt (referencia teszt).
    • Kaptopril terhelési teszt
  • Renin-aldoszteron orthostasis teszt - gyanítható (V. a.) aldoszteron termelő adenoma esetén.
  • 18-0H-A kortizol és molekuláris genetikai elemzés - az V. a. glükokortikoidokkal összezárható primer hiperaldoszteronizmus (GSH; szinonima: dexametazon- elnyomható hiperaldoszteronizmus, glükokortikoidokkal helyrehozható aldoszteronizmus, GRA).

További megjegyzések

  • Az elsődleges hiperaldoszteronizmusban (Conn-szindróma), a mellékvesekéreg megnövekedett aldoszteront termel a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) aktiválása nélkül: a szérum aldoszteron-renin arány (ARR) [> 200].
  • A másodlagos hiperaldoszteronizmusban a mellékvesekéreg fokozott aldoszteront termel a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) krónikus aktiválása révén, vagyis az aldoszteron és a renin egyaránt megemelkedett, ezért a szérum aldoszteron-renin arány normális.