Szinonimák
Görögül: osteon = csont és pátosz = szenvedés, betegség szinonimái: Manuális orvostudomány / terápia, Manuális terápia, Kiroterápia, Kiropraktika
Bevezetés
A nyilvánvaló szervi leletek nélküli fizikai panaszok az orvosi gyakorlatban a beteg mennyiségének nagy részét képviselik. A fizikai panaszok mintegy 30-50% -a az úgynevezett funkcionális betegségek ebbe a kategóriájába tartozik. Sok fizioterápiás központban kezelt betegnek panaszai vannak, amelyek a mozgásszervi rendszerben nyilvánulnak meg.
Az a tény, hogy ezen panaszok közül még mindig számos olyan tényező van, amelyek nem tulajdoníthatók a belső szervek ismeretlen a legtöbb ember számára. Visceralis csontkovácsolás a szervekkel foglalkozik mellkas, a has és a medence, valamint ezeknek a területeknek a kapcsolatai és a mozgásszervi rendszerre gyakorolt hatások, a idegrendszer és a végtagok. Az oszteopátiás gyógyszer speciális területe, a zsigeri csontkovácsolás a funkcionális betegségek kézi diagnosztikájára és manuális terápiájára összpontosít belső szervek.
Visceralis csontkovácsolás az 1940-es években HV Hooverhez vagy MD Younghoz nyúl vissza. Egy másik nemzetközi képviselő a JP Barral, aki elsősorban Franciaországban gyakorol. Németországban az osteopathia ezen része még mindig viszonylag ismeretlen.
Azonban a nem gyógyszeres terápia fontossága a belső szervek folyamatosan növekszik, mivel a gyógyszereknek gyakran nincs meg a kívánt hatásuk, és ami még rosszabb, számtalan mellékhatásuk van, amelyek ellen a gyógyszereket szedni kell. A betegek csupán 40-60% -a részesül a gyógyszeres kezelésben, vagyis jó fele még mindig alternatív, jobb és kevésbé mellékhatásos kezelési technikákat keres. A kézi terápiát és az oszteopátiát ígéretes megoldásnak tekintik, mivel a belső szervek funkcionális betegségei és a mozgásszervi rendszer közötti kölcsönhatás a vártnál jóval gyakoribb.
A zsigeri osteopathia álláspontja szerint a szervek funkcionális megbetegedéseinek oka a szerv mozgásának zavara. Minden szervnek belső és más szervektől független térbeli mobilitása van. A szervek mobilitása egymáshoz és a burkoló vagy tartószerkezetekhez (izmok és kötőszöveti) mobilitásnak nevezzük.
Van egy szerv mozgékonyságának elve is. Ezek olyan finom, tapintható mozgások, amelyeket az adott szerv folyamatosan hajt végre vitalitásának kifejezéseként. A szervek embrionális fejlődésének ismerete nagy jelentőséggel bír ezen elv szempontjából, mivel éppen ezekben az embrionális fejlődési mozgásokban (növekvő ascendus és csökkenő descendus) alakulhatnak ki későbbi problémák.
Leengedése vese, méh és a hólyag az ismert következményekkel, például a relatív inkontinencia, ciklus és menstruációs rendellenességek tipikus kezelési javallatok. Ezért elengedhetetlen minden szerv egészséges mozgása (ritmusa) és mobilitása (tágabb értelemben vett mozgás). Csak így lehetséges a szokásos funkciójának ellátása.
Minden szerv reagál bizonyos helyzetekre, hogy egészséges maradjon. Például a vér ellátás a gyomor a bélés megnövekszik, ha éppen ételt fogyasztanak. Ugyanez történik most érzelmi helyzetekben is, például stressz esetén.
Ha ez a stresszes helyzet folytatódik, a szerv elfárad. A reflexmechanizmusok a vér és az idegrendszer kimerül, a szerv elveszíti megfelelő ellátását és a térbeli stabilitás csökken. Mivel a test mindig megpróbálja fenntartani az harmóniát, az elsődleges oka a szervben a feszültség megváltozása.
Később a szomszédos szervek támogatják a stresszes és gyenge szerveket, és kompenzálják a diszharmóniát. Idővel azonban ez a folyamat is túl sok energiát emészt fel. Ezt a fáradtságot csak az izmok és a testtartás kompenzálhatja.
Krónikus helyi tünetek, mint pl nyak fájdalompéldául bizonyos izomterületek ezen túlterhelésének eredményei. Gerinc ízületek és az intervertebrális lemezek is integrálhatók ebbe a folyamatba. A testtartás, a hegek, a gyulladások és a traumás események, például a balesetek, a műtétek és az erős érzelmi sokkok ugyanúgy a szervek funkcionális rendellenességeinek okát és kiváltó okát jelenthetik.
Az oszteopátiás kezelés (visceralis osteopathia) célja a természetes reflexmechanizmus helyreállítása. A kezelésnek nemcsak a tüneteket kell enyhítenie, hanem mindenekelőtt meg kell szüntetnie az okokat, fel kell számolnia a panaszok kiváltó okait, enyhítenie kell az enyhítő testhelyzeteket és ezáltal biztosítania kell a szervezet számára ismét több energiával, így a régi minták eltűnnek, és fokozatosan további változások következhetnek be önmagukban. A gyakorló tapintja a szervek finom mozgásait, és így képet kap a állapotáról Egészség az adott szerv. Most már könnyed mozdulatokkal mozgósíthatja a szervet és kijavíthatja a „rossz pozíciókat”, vagy provokatívan növelheti a problémát, hogy ösztönözze hajók és a idegek (közvetett technika).
Ily módon helyreáll az orgona saját dinamikája és a egyensúly a belső szervek és a mozgásszervi rendszer között érhető el. A szervek ligamenti adhéziói mozgósíthatók, kötőszöveti az adhéziók fellazulhatnak, a zsúfolt szövetek elvezethetők és ezáltal támogatható a szervek működése. A test saját öngyógyító ereje aktivizálódik és a kóros mechanizmusok feloldódnak.
Ezen felül az autonóm idegrendszer különösen ellazul, ha mély, krónikus feszültségek a szövetben felszabadulnak. Az autonóm két része idegrendszer (szimpatikus /paraszimpatikus idegrendszer) harmonizálása. Az idegrendszer ezen része kulcsfontosságú szerepet játszik, különösen a stresszel kapcsolatos tüneteknél, mint például a magas izomtónus, álmatlanság, fogcsikorgatás és a fülzúgásStb
