A talpi hajlítás a láb funkcionálisan nagyon fontos mozgása. Meghatározó szerepet játszik a mozgást szolgáló tevékenységekben.
Mi a talpi hajlítás?
A talpi hajlítás és a dorsiflexió a láb felső részének mozgásának közös neve boka közös. A talpi hajlítás és a dorsiflexió a láb felső részének mozgásának közös neve boka közös. Képzeletbeli forgástengely körül zajlanak, amely mindkét bokán áthalad. Noha a kiterjesztés és a hajlítás kifejezések hozzárendelése ebben az esetben mindig vitához vezet, az irányjelzés használata egyértelmű meghatározást biztosít. A „talpi” a láb mozgását „a talp irányába” írja le, amelyet hajlításnak is neveznek. Ami ezt jelenti: a láb leeresztése. A talpi hajlítást a nagyon erős borjúizmok, elsősorban a triceps surae izom végzi. Ez 3 részből áll, amelyek a combcsont alsó végéből és a sípcsont hátsó részéből származnak. Tovább egyesülnek, hogy kialakítsák a Achilles-ín és rögzítse a calcaneushoz. A talpi hajlításnak nagyobb az amplitúdója a mozgásnak, mint az anatómiai tulajdonság miatt a dorsiflexiónak. A belső oldalai boka, az úgynevezett malleolaris villa korlátozza a felsőt bokaízület oldalirányban. A másik ízületi partner, a talus csiga, laterálisabb mozgástartományú a talpi hajlításban, és maximálisan lefelé tud forogni. Dorsiflexió esetén a malleoláris villa addig oszlik szét, amíg a stabilizáló szalagok maximálisan meg nem feszülnek. A talus becsípődik, és a dorsiflexió korlátozott.
Funkció és cél
A talpi hajlítás kritikus szerepet játszik azokban a tevékenységekben, amelyek során a testet fel kell emelni a talajról, amely számos mozgásmódot foglal magában. Ennek a folyamatnak a megfelelő mozgástartomány az alapkövetelmény, míg a végrehajtó izmok, a talpi hajlítók felelősek a gravitáció aktív leküzdéséért. Gyalogláskor a talpi hajlítás megszünteti az álláspontot láb fázist, és elindítja a következő lengőláb fázist. Ez a tevékenység különösen hangsúlyos ugrás, hegymászás, lépcsőmászás és futás. Minden ugrással járó atlétikai szakterületet a talpi hajlítók funkciója jellemez. Rendszerint, futás és az ugrási fázisok váltakoznak a különféle sportágakban. Az atlétikában például az ugrástevékenység kiemelkedő a magasugrásban, a távolugrásban és a hármasugrásban, valamint az olyan labdasportokban, mint a kosárlabda és a röplabda. A fociban és a kézilabdában a talpi hajlításra váltakozva van szükség futás és ugrási fázisok. A talpi hajlítás nagyon különleges és extrém megnyilvánulása a balettben táncolt pointe. Kivételes rugalmasságot és a talpi hajlítók erős képességét igényli, hogy kis érintkezési felületükkel stabilizálják a lábat. Bizonyos helyzetekben a mozgás normális működése megfordul, majd a láb rögzül és az alsó láb eltávolodik tőle, vagy izomaktivitás van abban az irányban. Ez a mozgás vagy stabilizációs folyamat fontos része egyensúly reakciókat. Ez akkor fordul elő, amikor a test előreeséssel fenyeget, vagy az előremozdulást hirtelen leállítják, mert akadály vagy veszély jelenhet meg. Teljesen másféle cselekvési mód megköveteli a test mozgását a lábbal a szabad láncban, vagyis a talajjal való érintkezés vagy a láb bármilyen egyéb rögzítése nélkül. Ebben az esetben egy olyan közegre van szükség, amely bizonyos ellenállást mutat, hogy a szervezet előre lendüljön. Ban ben úszáspéldául ez a súrlódási ellenállása víz. Az úszó erős talpi hajlítást használ a végkomponensként láb ütés hogy erőteljes meghosszabbító mozdulatokkal mozdítsa el magát.
Betegségek és betegségek
A talpi hajlítást jellemző sérülések a felső boka törései. Az úgynevezett Weber-törések gyakoriak, amelyek a régió laterális malleolusát és szalagjait érintik. A trauma súlyosságától függően konzervatív kezelés immobilizálással vagy műtéttel terápia előadott. Mindkét módszer a láb mozgásának többé-kevésbé tartós károsodását eredményezi, különösen a felső részén bokaízület.An Achilles-ín a repedés olyan hirtelen esemény, amelyben egyetlen ütés letiltja a talpi hajlítás fő izmait. A fennmaradó talpi hajlítók nem képesek felemelni a testet a gravitációval szemben, ezért ennek a sérülésnek a funkcionális korlátai hatalmasak. A műtéti kezelést hosszú rehabilitációs időszak követi. A varrott ín védelme érdekében a lábat nem szabad dorsiflexióba hozni jelentős ideig, hogy a műtéti varrat ne tapadjon meg. Achilles-ín a repedés tipikus sportsérülés. Hemiplegia miatt a ütés gyakran extenzorhoz vezet görcsösség a lábában. Ebben az esetben a talpi hajlítók hangja is nagyon megnövekszik, és a lábat nem lehet felhúzni. Ezért járáskor a elöl és a talp csak a testsúly nyomásával éri el a talajt. A másik alkatrészeivel együtt ízületek, kialakul egy tipikus Wernicke nevét viselő járásminta. Egyéb neurológiai klinikai képek, például perifériás idegkárosodás or polyneuropathia vezet a láb petyhüdt bénulásához, amely szintén befolyásolja a talpi hajlítást. Teljes bénulás esetén a lábfejet már nem lehet aktívan lefelé tolni; a gravitáció miatt gyakorlatilag leesik. Ennek negatív hatása van a járásstabilitásra, amelyek különösen rosszak, ha a dorsiflexiót is befolyásolják. A talpi hajlítást, mint minden mozgást, befolyásolhatják azok a körülmények, amelyek szisztémás izomvesztést okoznak, például izomdisztrófiák. Hosszan tartó mozgásképtelenség vagy inaktivitás után kialakulhat egy hegyes láb, amelyben az Achilles-ín dorsiflexiójának kihasználatlansága miatt a nyújtási inger hiányzik. Hosszan elmarad a közelítésben, és ebben a helyzetben jelentősen lerövidül, ha nem alkalmaznak terápiás ellenintézkedéseket.
