Xeroderma pigmentosum

A Xeroderma pigmentosum egy örökletes betegség, amelyet a sejtosztódás során a DNS helyreállításának hibás javító mechanizmusai okoznak. Ezek a hibák a bőr fokozott fényérzékenységéhez (fényérzékenységéhez) vezetnek, korai a bőr öregedése és rendkívül megnő a bőr kockázata rák fiatal korban. Ezenkívül a idegrendszer és a szemek előfordulhatnak.

Járványtan

A Xeroderma pigmentosum nagyon ritka. Világszerte a frekvencia körülbelül 1: 1. 000.

000, de Európában 1: 125. 000, Japánban még 1:40 is. 000. A legtöbb beteg Japánból, Németországból, Észak-Afrikából, Észak-Amerikából és Törökországból származik. A férfiak és a nők egyaránt érintettek.

Történelem

A Xeroderma pigmentosumot 1870-ben írta le először Ferdinand von Hebra (1816-1880) bécsi osztrák bőrgyógyász és Kaporit Moritz (1837-1902), szintén bécsi magyar bőrgyógyász. Az 1870-ben megjelent „Bőrbetegségek tankönyvében” xeroderma vagy pergamen bőrként hivatkoztak az XP-re, és a bőr szövetkárosodásaként (atrófiája) határozták meg. 1882-ben Kaposi a pigment eltéréseket fontos tünetként említette egy publikációban, ezért Xeroderma pigmentosum nevet adott ennek a betegségnek.

Albert Neisser (1855-1916) német bőrgyógyász 1883-ban fedezte fel elsőként, hogy a Xeroderma pigmentosumhoz neurológiai betegségek is társultak. Néhány évvel Neisser felfedezése után Charles Louis Xavier Arnozan (1852-1928) francia orvos felismerte a fény és a levegő káros hatását a Xeroderma pigmentosum lefolyására. 1969-ben JE Cleaver felfedezte a Xeroderma pigmentosum okát, és így megtette az első lépést a DNS-mutációk központi szerepének megértése felé rák. Ennek eredményeként a betegség különleges helyet kapott az orvostörténelemben.

A Xeroderma pigmentosum okai

A Xeroderma pigmentosum egy örökletes betegség, amely autoszomálisan recesszív módon öröklődik, azaz két hibás génnek össze kell jönnie, vagyis mindkét betegségnek a hibás gént kell hordoznia a betegség kitörése érdekében. A napfénynek való kitettség, az UVB-sugárzás, mint az UVA-sugárzás, a napnak kitett sejtekben található DNS változásaihoz vezet.

Különösen gyakran előfordul, hogy a DNS építőköve, a bázis timin megduplázódik, így az új DNS-szál funkcionálisan inaktiválódik. Normális esetben a cella javító mechanizmusokkal rendelkezik, amelyek kijavítják a hibát. A Xeroderma pigmentosumban azonban ezek a mechanizmusok csökkentek vagy hibásak.

Hét különböző típusú XP létezik, amelyek a génhiba (AG) helye szerint vannak felosztva, és egy variáns különböző génhibákkal: Az XP XP csoportokban egy olyan mechanizmus csökken vagy hibás, amely elvágja a második timinbázist a DNS-szálat és helyettesíti a megfelelő bázissal (kivágási mechanizmus). Ezért a kettős timinbázisok megmaradnak (timin dimerek), majd egy hibás vészhelyzeti mechanizmus révén teljesen kivágják őket, ami a DNS-szál mutációjához és ezáltal a test mutációjához vezet. Ez az UV sugarak, gyógyszerek vagy akár szabad gyökök által okozott DNS károsodás és mutációk felhalmozódásához vezet.