A szomatikus tapasztalás a traumaterápia amelynek célja a fenyegető eseményre adott fizikai reakciók csökkentése. A módszer eredete vadon élő állatok viselkedési megfigyelésében rejlik, amelyek inger-reakció ciklusa összehasonlítható az emberével. A szomatikus tapasztalás alacsony kockázatú eljárás, de bizonyos körülmények között kiválthatja a retraumatizációt.
Mit tapasztal a szomatikus?
A Somatic Experiencing egy testalapú modell a traumatikus események kezelésére és integrálására, amelyet Dr. Peter Levine pszichológus és biofizikus fejlesztett ki az Egyesült Államokban. A modell szerint az olyan traumáknak, mint balesetek, erőszak, fenyegetések, természeti katasztrófák, háború vagy közeli ember elvesztése súlyos fizikai és pszichológiai hatásokkal járnak. A szomatikus tapasztalás embernél inger-reakció ciklust feltételez, mint az állatvilágban is. A vadonban élő állatok gyakran élesen életveszélyes helyzetbe kerülnek, de ennek következtében nem alakul ki tartós trauma. Ez annak köszönhető, hogy képesek enyhíteni a feszültség ami a túlélésért folytatott harcban támadással, meneküléssel vagy holtan játszva történik. Mivel az ember agy nem tudja teljesen vagy csak hosszú késés után feldolgozni a traumákat, továbbra is hatással vannak az agyra és idegrendszer. Ott olyan tüneteket okoznak, mint depresszió, szorongás, pánikrohamok, fájdalom, kimerültség, koncentráció problémák vagy immunhiányok. A szervezet akkor is küzd a fenyegetéssel, ha már rég elmúlt. A legtöbb terápia módszerek nem veszik figyelembe ezeket a folyamatokat a trauma kezelésében. A szomatikus tapasztalás szempontjából azonban erre azért van szükség, mert az egyébként érintett egyének továbbra is reagálnak és döntéseket hoznak a trauma szempontjából.
Funkció, hatás és célok
Traumás esemény során az emberi szervezetet főleg a agy származik. Ez a része a agy felelős a túléléshez elengedhetetlen funkciókért, mint pl vér nyomás, reflexés lélegző. Az emberi reakciómódot traumahelyzetben tehát nem befolyásolja az értelem vagy az önkény, hanem egy rögzített mintát követ. Ha ezt a mintát nem követik maradéktalanul, akkor trauma következményes rendellenesség alakul ki. A minta három különböző reakcióból áll: Harc, repülés és halott játék. Ezek a mechanizmusok kontrollálatlanul működnek. Ha például a mindennapi munka során konfliktushelyzet alakul ki, a harc felismerhető a verbális vagy esetleg fizikai agresszióra való készségként. A repülési ösztön akkor következik be, amikor az érintett személy a lehető leggyorsabban el akarja hagyni a helyszínt, és a haláleset fizikai és mentális bénulás állapotában nyilvánul meg, képtelen reagálni a helyzetre. Ez egy példa a nagyon alacsony mértékű traumára. Ugyanezek a reakciók fordulnak elő háborúban vagy súlyos közlekedési balesetben. Peter Levine, a Somatic Experiencing fejlesztője szerint a trauma a idegrendszer. Leírja, hogy a test egy életveszélyes helyzetre reagál, amely elveszíti a test rugalmasságát idegrendszer. A szomatikus tapasztalás a harc, a repülés és a játék mintázatának újbóli megvalósításán alapszik terápia hogy az agy és az idegrendszer helyreálljon. Alatt terápia, ezek az elemek külön-külön vagy együtt is előfordulhatnak. A kezelés erősen erőforrás-orientált módon zajlik. A támogató erőforrások támogatásával a trauma stabilizálódik, és csökken az idegrendszerben megkötött kóros energia. A terápia során ügyelni kell a pontos dózis biztosítására feszültség. A túlzott vagy elégtelen igények túl erős vagy túl gyenge eredményt váltanak ki, ami a legrosszabb esetben is megtehető vezet az újra traumatizáláshoz. A terápia főleg beszélgetésekből áll. A nyelv közegként szolgál az agy és az idegrendszer észlelési folyamatainak érzékeléséhez és kifejezéséhez. A trauma átélése pozitív hatással van az autonóm idegrendszerre, amely felelős olyan létfontosságú funkciókért, mint a szívverés, lélegző vagy mirigyszabályozás. Az idegrendszer egyensúlya egyszerre szabályozza az izomtónust, vér keringés és mirigyfunkció. A kezelés célja a trauma energiák teljes feloldása az idegrendszerben. Az érintett személynek már nem szabad bizonyos ingereket észlelnie a kóros viselkedési minták kiváltó okaként, hanem képesnek kell lennie arra, hogy reakcióit és tudatát a jelenre összpontosítsa. Sikeres terápia esetén pozitív, felszabadult érzés jelentkezik, amely az egész szervezetre kihat.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
A Somatic Experiencing nagy előnye a kezelés rövidített időtartama. Míg pszichoterápia néha évekbe telik, a Somatic Experiencing gyakran csak néhány foglalkozás után fejeződik be. Tiszta traumaterápia nem hasonlítható össze pszichoterápia, mert a psziché helyett a testre összpontosít. A legtöbb esetben a szomatikus tapasztalás kevésbé terheli az érintetteket, mivel az érzelmi szintet nagyrészt megkerülik. Mivel a szomatikus tapasztalás az agytörzssel működik, ahol a trauma emlékezet található, nincs szükség a trauma teljes memóriájára a fizikai következmények feloldásához. Nagyon gyakran arról van szó, hogy tudattalan folyamatok zajlanak energetikai szinten. A módszer azonban nem kínálja teljes körűen a pszichoterápiás kezelés helyettesítését. A szomatikus tapasztalatok magukban foglalják a traumatizáció kockázatát, ha a terapeuta vagy az érintett személy túl intenzívvé teszi a kezelési folyamatot. A terápia során nem zárható ki a csökkent szakmai teljesítmény vagy a társas kapcsolatok nehézségei. A kezelés megkezdése után feltétlenül meg kell szakítani, mert ha abbahagyják, a következmények sokkal súlyosabbak lesznek, mint az eredetiek. A szomatikus tapasztalást alig tudományosan kutatták. A pszichológia, a fiziológia és a neurológia orvosi területei csak most kezdenek foglalkozni a témával.
