Terápiás cél
A testmozgás képességének javítása
Terápiás ajánlások
- Aorta stenosis (drog terápia nem lehetséges).
- Aorta elégtelenség:
- ACE-gátlók, angiotension II receptor antagonisták (az előterhelés és az utóterhelés csökkentésére *).
- Szívglikozidok (a kontraktilitás növelése érdekében).
- A vizelethajtók
- Mitralis stenosis:
- Szívglikozidok (A pitvarfibrilláció; a kontraktilitás / szerződéskötési képesség növelésére).
- A vizelethajtók (vizelethajtó gyógyszerek).
- Mitralis regurgitáció:
- Endokarditisz profilaxis (megelőző orvosi intézkedések, amelyek célja a fertőző endocarditis megelőzése).
- Trombózis profilaxis trombózis vagy trombózis bizonyítéka esetén a kórtörténet.
- In szívritmuszavarok megfelelő terápia, ha szükséges ICD beültetés (beültethető kardioverter / Defibrillátor; pacemaker).
- Mitralis prolapsus:
- Endocarditis profilaxis
- Trombózis profilaxis, ha a kórelőzményben trombózis („vérrög”) vagy trombózis (vérrög képződése az erekben) bizonyíték van
- In szívritmuszavarok megfelelő terápia, ha szükséges ICD beültetés.
- Lásd még: „További terápia”.
* Előterhelés (előterhelés) - erő, amely a nyújtás a kamrák rostjai (szív kamrák) végén szívelernyedés (kikapcsolódás és kitöltési fázisa szív) Utóterhelés (= utóterhelés) - olyan erők, amelyek ellensúlyozzák a szívkamrák izomzatának összehúzódását, és ezáltal korlátozzák a szívkamrák kilökését vér tól szív kamrák az érrendszerbe.
További megjegyzések
- Terápia szívelégtelenség/ szívelégtelenség (lásd az azonos nevű témakört alább).
- Míg a NOAK-ok (nemK-vitamin antagonista orális antikoagulánsok) minden betegben alkalmazható szelepes szívbetegség, betegek mechanikus szívszelepek és a reumatikus mitrális szelep a szűkület továbbra is kap VKA-kat (K-vitamin antagonisták).
- Veleszületett szívbetegség (szinonimája: veleszületett szívbetegség, AHF) és NOAK-ok: A NOAC-okon veleszületett szívbetegségben szenvedő felnőtt betegeknél magasabb volt a tromboembólia (3.8% vs. 2.8%), a MACE aránya (7.8% szemben a 6.0%), a vérzés (11.7% vs. 9.0%), és minden okból bekövetkező mortalitás (4.0% versus 2.8%; minden P <0.05) 1 éves terápia után a VKA-val összehasonlítva. KÖVETKEZTETÉS: A VKA-kat valószínűbbnek kell tekinteni veleszületett szívelégtelenségben szenvedő betegeknél.