A visszaszívódás során egy már kiválasztott anyag újból felszívódik a testbe. Ez a formája abszorpció elsősorban a vesék tubuláris rendszerét foglalja magában. A visszaszívódás zavara megnyilvánulhat például cystinuriában.
Mi az újrafelszívódás?
A visszaszívódás során egy már kiválasztott anyag újból felszívódik a testbe. Ez a formája abszorpció elsősorban a vesék tubuláris rendszerét foglalja magában. A visszaszívódás természetes testfolyamat. Ez magában foglalja a abszorpció anyagok biológiai rendszerek általi Emberben az abszorpció elsősorban az élelmiszerek pépéből származó anyagok felvételére vonatkozik, ahogy az a emésztőrendszer és főleg a belekben. Rendszerint ez az abszorpció az élelmiszer hasítási termékeire vonatkozik, mint pl szénhidrátok, fehérjék, vitaminok és a ásványok. Azonban, víz, szerek sőt a méreganyagok is felszívódhatnak. Az emberi testben a felszívódás elsősorban a vékonybél. A reszorpciós folyamatok azonban magukban foglalhatják a vesét is. Vese és a máj tekintik a legfontosabbaknak méregtelenítés szervek az emberekben. A vesék kiszűrik a toxinokat a vér és ezeket az anyagokat vizeletté dolgozza fel. Az orvostudomány megkülönbözteti az elsődleges vizeletet a másodlagos vizelettől. A vesék tubuláris rendszerében képződik a tényleges vizelet, amelyet kiválasztunk. Ebben a rendszerben a felszívódási folyamatok zajlanak. Ezt a típusú visszaszívódást reabszorpciónak vagy reabsorpciónak is nevezik. Az újbóli felszívódás során olyan anyagok felszívódnak, amelyeket már kiszűrtek a kiválasztáshoz. Az egyes szervekből már kiválasztott anyagokat a sejtek visszaszívják az újraszívódás során. Például a veséknél a tubuláris rendszer hordozza víz és a elektrolitok a vizeletből a szervezetbe, ami a tényleges vizeletet eredményezi.
Funkció és feladat
A vesesejtekkel együtt a tubulusok alkotják a legkisebb egységet vese szövet: az úgynevezett nephronok. Minden vese tubulus összekapcsolódik, hogy kialakuljon a tubuláris rendszer vese. A szűrés vér a vesék glomerulusaiban zajlik, és megfelel az elsődleges vizelet képződésének. Az elsődleges vizelet azonban még mindig tartalmaz olyan anyagokat, amelyeket a test valóban felhasználhat, ezért az elsődleges vizeletet újra szűrjük. Ezért az emberek a vizeletürítés során nem az elsődleges vizeletet választják ki, hanem az úgynevezett másodlagos vizeletet. Ezt a másodlagos vizeletet a vesék tubuláris rendszerében történő újrafelszívódási folyamatok eredményezik. E folyamatok során főleg víz, szőlőcukor és a elektrolitok eltávolítják az elsődleges vizeletből. Ily módon az újrafelszívódás a létfontosságú anyagokat visszavezeti a vér. Szőlőcukorpéldául aktívan felszívódik a vérbe. Az egyes vese tubulusok testében nagy mennyiségű visszaszívódás nátrium bikarbonát, szőlőcukorés aminosavak előfordul, amelyet a szimportorok és az antiporterek ösztönöznek. Ezek úgynevezett hordozók fehérjék, amelyek megfelelnek a transzmembrán transzportfehérjéknek, és így szubsztrátumokat szállíthatnak egy biomembránon. A. Szállítási folyamata fehérjék anyagspecifikusak és a konformációs változáson alapulnak molekulák. Az anyagszállítás antiporterei a sejt membrán és két különböző anyagot szállít, ellenkező irányba. Az egyik anyag így a sejtbe kerül, míg a másik anyag az extracelluláris térbe jut. A membránhoz kötött szimporterek viszont különböző anyagok szállítását hajtják végre ugyanabban az irányban. Ezek a hordozófehérjék az összes újrafelszívódó epitheliában megtalálhatók. A vese tubulusok fő szakaszában az említett anyagok visszaszívódása mellett olyan anyagok visszaszívódása vagy szekréciója is található, mint pl. húgysav, amelyet anion transzporterek és a proximális tubulus sejtek segítségével valósítanak meg. A tubulusok többi szakaszában a vizelet az ellenáram elvével koncentrálódik. A másodlagos vizelet végül a hólyag, ahol a következő ürítésig gyűjtik.
Betegségek és betegségek
Egyes betegségek a vese reabszorpciójának rendellenességeivel társulnak. Például az egyik ilyen rendellenesség a cystinuria. Ez egy autoszomális recesszív örökletes és tubuláris-vese transzportzavar, amely különösen befolyásolja a kétbázist aminosavak arginin, ornitin, lizinés cisztin. A betegség klinikailag leginkább releváns szövődménye a vese kövek cisztin.A betegség előfordulását 2000 és 7000 ember között egy érintettként adják meg. A betegségben a kétbázisú újbóli felszívódása aminosavak a vesék proximális tubulusaiban zavart, így a koncentráció a vizeletben lévő anyagok száma jelentősen megnő. Mivel cisztin gyengén oldódik vízben, a vizelet savas környezetében kristályosodik és nephrolithiasisként nyilvánul meg (vesekövek). Az érintett egyének így korán vesebetegségben szenvedhetnek gyermekkor. Vese csőszerű acidózis reabszorpciós rendellenességen is alapul. A II. Típusú altípusban a csökkent felszívódás például a következőkhöz kapcsolódik hidrogén karbonát (korábban bikarbonát néven ismert), és a szén hidrasok. A visszaszívódási hiba magában foglalja a bikarbonát proximális tubulusát, és krónikus anyagcserét eredményez acidózis. A legtöbb klinikailag releváns tüneti kálium és a nátrium veszteség. kötet kimerülése és a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer szintén kulcsfontosságú tünetek. Fokozott reabszorpciója nátrium fordul elő, úgy, hogy kálium a veszteségek tovább nőnek. Gyermekeknél ez a visszaszívódási rendellenesség már jelentős növekedési zavarokat vagy rachitikus változásokat okozhat. Felnőtteknél a betegség másodlagos betegségekhez vezet, mint pl csontritkulás. A vese tubulus harmadik altípusa acidózis abban különbözik a II. típustól, hogy a disztális tubulusban csökkent nátrium-visszaszívódáson alapszik. A vesetubuláris acidózis ebben a rendellenességben egy olyan elsődleges hibának köszönhető, mint pl aldoszteron ellenállás.
