Osteoporotikus combcsont-törés
A legtöbb esetben kezdetben semmilyen fizikai jel nem mutat csontritkulás. Rendszerint ez a betegség csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a betegség kezdeti szakasza már átment, azaz a csontreszorpció már megkezdődött, és ennek eredményeként az első csonttörések már megtörténtek. A viszonylag nagy terhelés miatt csontok különösen gyakran törnek meg például a területen: A törések meglehetősen gyakori mellékhatása nyak a combcsont része, amelyeket általában oldalirányú esések okoznak, a csukló területén lévő törések, amelyeket az okoz, hogy ösztönösen kísértésbe esnek az esések. A haladó szakaszában csontritkulás, enyhe megcsúszás, enyhe csavarodás vagy akár nehéz bevásárló táska hordozása is elegendő a csigolyatörésekhez (gerinces test törés).
A köhögés a borda törését is okozhatja a csontritkulás. Mivel a csontképződés és a felszívódás nincs egyformán súlyozva csontritkulás esetén, a törések gyógyítása is meglehetősen nehéz. Vannak betegek, akiknek csontok soha ne gyógyuljon meg a törésekből, így bizonyos körülmények között állandó gondozásra lehet szükségük.
Amint azt már fentebb említettük, a csontritkulás a megjelenés változásain keresztül érezteti magát. Ilyenek például az ún.púp„Púpnak” vagy akár „özvegyi púpnak” is nevezik, és az idősebb emberek „összezsugorodnak”, vagyis több centiméterrel csökkentik a magasságot. A nőket ezek az említett problémák átlag feletti gyakorisággal érintik.
- Csípő,
- Alkar,
- Combcsonti nyak vagy a gerinc területén.
Táplálkozás csontritkulásban
Osteoporosisban a táplálkozás rendkívül fontos szerepet játszik mind a megelőzésben, mind a kezelésben. Különösen akkor, ha a csontritkulás kockázati tényezői vannak, vagy amikor a betegség már fennáll, az egyensúlyt biztosítani kell diéta, ami azt jelenti, hogy minden szükséges vitaminok, az ásványi anyagokat és nyomelemeket elegendő mennyiségben, de nem túl sokan veszik be az étrenddel. Továbbá radikális étrend és mindkettő túlsúly és a soványság lehetőleg kerülni kell.
Mivel ez a betegség a megnövekedett csonttörékenységen alapul, nagyon fontos, hogy a csontok amennyire csak lehetséges, belülről (újra) erősödnek. A rendszeres testmozgás és esetleg a gyógyszeres terápia mellett a táplálkozás kulcsfontosságú pillér, amellyel pozitívan lehet befolyásolni az oszteoporózis kialakulását és lefolyását. A csont egyik legfontosabb összetevője kalcium, amely biztosítja a csont sűrűségének és keménységének növekedését.
Következésképpen a kalcium-gazdag diéta jelzi, ha valaki akarja a csontritkulás megelőzése vagy már ebben a betegségben szenved. Az ideális mennyiség körülbelül 1500 mg kalcium naponta, de ha ezt az összeget messze túllépik, negatív hatással lehet a csontanyagcserére. Különösen sok kalciumot tartalmaz: Emlékeztetni kell arra is, hogy a nőknél nő a kalciumigény terhesség és a szoptatás, valamint a serdülők számára.
Kellő mennyiségű vitaminok a csontritkulásban is kulcsfontosságú. Különösen fontos a D3-vitamin, amely részt vesz a csontképződésben, és emellett növelheti a kalcium felszívódását a gyomor-bél traktusból. Annak biztosítása érdekében, hogy ennek a vitaminnak a szervezetben elég magas koncentrációja legyen, fontos, hogy egyrészt táplálékkal (sok D-vitamin (többek között a halakban és a tejtermékekben található), másrészt naponta legalább fél órát napsütésben tölteni (ide tartozik a felhős ég alatt töltött idő is), mivel UV sugárzás szükséges ahhoz, hogy ezt a vitamint a szervezetben aktív formájává alakítsák át. De más vitaminok az oszteoporózis alapvető elemei is diéta: néhány sav, például almasav és citromsav (megtalálható a különféle gyümölcsökben) és laktóz képesek növelni a kalcium felszívódását a belekből.
- Tejtermékek (tej, gyakorlatilag mindenféle sajt, joghurt és kvark),
- Zöld zöldségek (különösen kelkáposztában, brokkoliban, édesköményben és póréhagymában),
- Néhány gyógynövény (kapor, petrezselyem),
- Egyes halfajokban és egyre inkább
- Ásványvíz (legfeljebb 500 mg egyetlen literben).
- Nevezetesen C-vitamin (zöldségekben és gyümölcsökben),
- K-vitamin (zöldségfélékben is),
- B6-vitamin (teljes kiőrlésű termékekben) és nyomelemek (fluor, réz, cink, teljes kiőrlésű termékekben, diófélékben és zabpehelyben)
