Kezelés
csontritkulás jelenleg Németországban alul diagnosztizálják és kezelik. Optimális terápiát tartanak a halálozás csökkentésére. A terápiát felosztják csontritkulás és a törés profilaxis és gyógyszeres terápia.
Az alapterápia fizikai aktivitást javasol az izomerő erősítésére és egy optimális diéta hogy csökkentse a csontritkulás és a kapcsolódó törések. Alkohol és nikotin kerülni kell a visszaéléseket. Továbbá elegendő D3-vitamin- és kalcium kötelező.
Szükség esetén mindkét anyagot gyógyszeres kezeléssel kell kiegészíteni, mivel fontos szerepet játszanak a csontanyagcserében, és így befolyásolják az oszteoporózis kialakulását. A profilaxis része az esés kockázatának csökkentése is. Ezt úgy érhetjük el, hogy abbahagyjuk a nyugtató gyógyszeres kezelést, vagy sétálással AIDS.
A hő és a helioterápia szintén pozitív eredményeket mutatott az oszteoporózis kezelésében. Pszichoszociális támogatás is ajánlott. Az osteoporosis kezelésének második fontos eleme a gyógyszeres terápia.
A biszfoszfonátok az első választott gyógyszereknek tekintik. Egyéb gyógyszerek közé tartozik a raloxifen, a stroncium-ranelát, a denosumab és a parathormon. Összességében a terápia legalább 3-5 évig tart, a parathormon gyógyszer kivételével, amely legfeljebb 24 hónapig alkalmazható.
A kezelés során elengedhetetlen a rendszeres újraértékelés és utánkövetés a további terápia meghatározása érdekében. Ennek az értékelésnek a jelenlegi iránymutatásokon kell alapulnia. A gyógyszeres terápiát speciális terápiának tekintik, és 2 alapelven alapul: Először antiresorptív és másodszor anabolikus terápián.
Reszorpcióellenes azt jelenti, hogy olyan gyógyszereket alkalmaznak, amelyek gátolják a csont bizonyos sejtek általi lebomlását (úgynevezett oszteoklasztok). Ezek közé tartoznak olyan gyógyszerek, mint pl. biszfoszfonátok, ösztrogének, SERM-ek, például Raloxifene (= szelektív ösztrogénreceptor-modulátor) és Denosumab. Az anabolikus terápia célja a csontképződés elősegítése. Ilyen stimulációt a mellékpajzsmirigy hormon ér el.
Az összes fent említett gyógyszer „A osztályú gyógyszernek” számít, mivel jelentősen csökkenti a törések kockázatát a meglévő csontritkulásban. A gyógyszeres kezelés indikációját azonnal meg kell tenni, amint bizonyos kritériumok teljesülnek. Ezek közé tartozik az alacsony csontsűrűség, a kockázati tényezők jelenléte és az időskor.
A fent említett szokásos gyógyszerek mellett vannak olyanok is, mint a fluorid és kalcitonin. A fluor elősegíti a csontképződést, kalcitonin gátolja a csontfelszívódást. A biszfoszfonátok a csontritkulás első választott gyógyszerének tekintik.
A csontromboló sejtek (= oszteoklasztok) gátlásával antireszorptív hatást mutatnak. Ez a növekedéshez vezethet csontsűrűség. A biszfoszfonátok rendszeres bevitele akár 75% -kal is csökkentheti a törések megismétlődését.
Alendronát, risedronát, ibandronát és zoledronát kapható készítményekként. Ez utóbbi készítményt csak évente egyszer kell elvégezni. A többi készítmény esetében választhat napi vagy heti adag között.
A biszfoszfonátok ellenjavallt, ha vannak ilyenek a nyelőcső betegségei mint például a szigorítások vagy vastagbél vagy ha a betegek a gyomor. Létező veseelégtelenség (GFR <35ml / perc), terhesség és alacsony kalcium szintek tiltják a biszfoszfonátok alkalmazását is. Nemkívánatos mellékhatásként ez panaszokhoz vezethet a gyomor és a bélrendszer.
Ezen felül a fejlesztés aszeptikus csont nekrózis állkapcsa lehetséges. Ez a mellékhatás azonban nagyobb valószínűséggel fordul elő, ha a biszfoszfonátokat intravénásan adják be egy tumorterápia részeként. A nemkívánatos mellékhatások, például a nyelőcső gyulladásának megelőzése érdekében ügyelni kell a biszfoszfonátok bevételére reggel és legalább 30 perccel étkezés előtt.
Ennek célja a komplex képződés elkerülése kalcium. Ezenkívül elegendő folyadékkal és ülő helyzetben kell bevenni őket. A a csontritkulás diagnózisa kombinációjaként készül kórtörténet, klinikai vizsgálat és orvostechnikai eszközök használata.
Az anamnézisben meg kell határozni a fizikai aktivitás mértékét, és dokumentálni kell a pontos gyógyszertervet. Bizonyos gyógyszerek, például az alacsony fizikai aktivitás, növelik az oszteoporózis kockázatát. A nőket is meg kell kérdezni a klimax, mivel az ösztrogénszint kapcsolódó csökkenése szintén csontritkulást okozhat.
Az oszteoporózis összefüggésében csökken a testméret, ezért a rendszeres mérések megadhatják a manifeszt osteoporosis kezdeti jelzését. Fizikális vizsgálat sok betegben feltárja az úgynevezett „fenyőfa jelenséget”: Ezek a betegek hátán lévő bőrredők, amelyek fenyőként futnak a gerinc közepétől az alsóig átlósan kifelé, azaz hasonlítanak egy fenyőre és kialakulnak a testmagasság csökkenése miatt. Után vér mintát veszünk, különféle paraméterek mérhetők.
Különös figyelmet kell fordítani olyan értékekre, mint az alkalikus foszfatáz, kalcium, foszfát, kreatinin, D-vitaminstb. Néhány érték a különböző differenciáldiagnózisok kizárására is szolgál. Továbbá, hormonok mint például TSH mivel a pajzsmirigyhormon és a vizeletben bizonyos értékek meghatározhatók az oszteoporózis első jeleinek kimutatására.
A rendelkezésre álló diagnosztikai eszközök a röntgen és az úgynevezett oszteodenzometria. A Röntgen kép különböző kritériumokat tartalmaz, amelyek jelzik a csontritkulás jelenlétét. Ide tartozik például a csontok, ami azt jelenti, hogy a csont kevésbé sűrű.
Ezenkívül a röntgensugarak nagyon jóak a lehetséges vizualizáláshoz is gerinces test törések. Az a csontritkulás diagnózisa teszt segítségével ellenőrizhető. Ez a teszt magában foglalja a csontsűrűség mérés, és oszteodenzometriának is nevezik.
A legismertebb módszer a csontfelület sűrűségének mérése (egység g / cm2-ben), és „kettősnek” nevezik Röntgen Abszorptiometria (= DXA). Egyéb lehetséges módszerek közé tartozik a kvantitatív számítógépes tomográfia (= QCT), amely a DXA-val ellentétben méri a valódi fizikai sűrűséget (egység g / cm3-ben) és a kvantitatív ultrahang (= QUS). Ez utóbbi módszer nem mutat sugárterhelést a többi vizsgálathoz képest. Tágabb értelemben az úgynevezett „time up on go” teszt, a „székkel emelkedő” tet és a tandem állvány felhasználható a kockázati betegek esésének kockázatának felmérésére is.
Ezen vizsgálati eredmények alapján fel lehet mérni, hogy a betegek mennyire mozognak, és mekkora a kockázata annak, hogy a mindennapi mozgási feladatok során leesik, ami a meglévő csontritkulás esetén elkerülhetetlenül a törés az alacsonyabb csontsűrűség miatt. A DXA a „Dual Röntgen Abszorptiometria ”. A röntgensugarakkal kiszámítható a csont ásványianyag-tartalma (g / cm2).
A mérést az ágyéki gerincen (1-4 ágyéki gerinc), a törzs melletti combcsonton és a combcsonton végzik. nyak csont. Mindhárom mérés minimális értéke meghatározó. Ezután két pontszámot használnak az oszteoporózis jelenlétének meghatározására.
Az úgynevezett T-Score leírja a szórást (SD) a maximális csontsűrűség átlagértékétől egy 30 éves, egészséges, azonos nemű emberhez képest. A normálnál 2.5 SD-nél nagyobb T-pontszámot csontritkulásnak nevezzük. Az oszteoporózis előzetes szakaszát, az oszteopéniát osteopenia-ként határozzák meg, a T-pontszám 1–2.5 SD-vel a norma alatt. Amint a törés hozzáadódik a normál érték alatti több mint 2.5 SD-hez, ezt manifeszt osteoporosisnak nevezzük. Ezen felül olyan kockázati tényezők, mint pl dohányzás vagy az immobilizáció befolyásolja a T-pontszámot: Ha további kockázati tényező van jelen, akkor a T-pontszám 0.5-gyel, ha pedig 2 vagy több kockázati tényező van, akkor a T-pontszám 1.0-gyel növekszik.
