Az oszteoporózis diagnózisa
Mint már többször említettük, fontos megelőző intézkedéseket tenni az ellen csontritkulás, mivel az osteoporosis korai felismerése gyakran nehéz. csontritkulás ezért sokáig sokáig észrevétlen marad, és csak akkor diagnosztizálják, ha a csontképződés és a reszorpció közötti egyensúlyhiány miatt az első következmények nyilvánvalóvá válnak. A korai felismerés azonban fontos lenne a betegség következményeinek minimalizálása érdekében.
Különböző diagnosztikai eljárások léteznek csontritkulás. Néhány eljárás előnyeit és hátrányait sorolja fel az alábbiakban, de a lista nem állítja, hogy teljes. Először is meg kell említeni, hogy nincsenek olyan értelmes biokémiai tesztek, amelyek diagnosztizálnák az oszteoporózist.
Különleges laboratóriumi értékek általában további diagnosztikára használják, és különösen fontosak a másodlagos csontritkulás területén, mivel ez mindig egy adott alapbetegség következtében jelentkezik. A mérés csontsűrűség (= oszteodenzitometria) felhasználható például az oszteoporózis radiológiai gyanújának további diagnosztizálására. Ezt a fajta vizsgálatot különösen nagy kockázatú betegeknél kell elvégezni, például olyan betegeknél, akiknek a családjában anamnézisben vannak, későn jelentkeznek menstruáció, korai kezdete klimax, ovarectomia betegek stb.
Ide tartoznak azok a betegek is, akik specifikus panaszokkal fordulnak orvoshoz, és akik számára különleges kockázatok vannak, például elégtelenség formájában kalcium or D-vitamin bevitel. A (látható) mozgáshiányos betegek és soványság szintén különösen veszélyeztetettek. Annak érdekében, hogy a csontsűrűség mérés, hogy érdemi eredményeket nyújtson, és az orvos képes legyen diagnosztizálni a csontsűrűség változását, általában éves ellenőrzés szükséges.
Az ideális érték kiszámításához viszonyítási alapként az átlag csontsűrűség egészséges, 30 éves ember értékeit (= T érték) használjuk és összehasonlítjuk a meghatározott értékkel. Az alább felsorolt szakaszok az oszteoporózis súlyosságának kategorizálására szolgálnak. Érdemes megemlíteni, hogy a Világ Egészség A szervezet (WHO) a csonttömeg vagy a sűrűség szórása alapján is meghatározza az oszteoporózist.
- Osteopenia (= alacsony csonttömeg): Csont ásványianyag-tartalom: T-érték -1-től. 0 - 2. 5 Szórás (SD)
- Osteoporosis (törések nélkül): Csont ásványianyag-tartalom: T-érték <-2.
5 SD
- Nyilvánvaló csontritkulás (törésekkel): Csont ásványianyag-tartalom: T-érték <-2. 5 SD- és csonttörés esemény, például baleset vagy sérülés kiváltása nélkül
A számítógépes tomográfia olyan eredményeket nyújt, amelyek összehasonlíthatók az a csontsűrűség mérése. A számítógépes tomográfia során azonban a sugárterhelés valamivel magasabb.
Ultrahang A mérés egy másik módszer a csontsűrűség meghatározására sugárterhelés nélkül. Ezen a ponton azonban meg kell jegyezni, hogy a mérési módszer a ultrahang még nem elég érett a rutinszerű használatra. Egy éretlen eljárás miatt az O. figyelmen kívül hagyásának kockázata jelenleg még mindig túl magasnak tűnik.
Ezért ez egy másik lehetőség a diagnózishoz és ellenőrzés a betegség lefolyásának. Ezenkívül más mérési módszereket kell alkalmazni. A tudományos vizsgálatok nemrégiben rámutattak egy genetikai hibára.
Ez a genetikai hiba a kollagén típusú I-alfa-1 gén. Az ilyen genetikai hibával rendelkező nőkről azt mondják, hogy háromszor nagyobb eséllyel szenvednek csontritkulásban. Ez a genetikai hiba a csonttömeg csökkenésével és a csonttörések felhalmozódásával jár együtt az oszteoporózis következtében.
Ilyen genetikai hiba genetikai teszt segítségével mutatható ki. A teszt bármikor elvégezhető, azaz nem kell addig várni a menopauza, például. A genetikai teszt azonban csak a betegség fokozott kockázatát tárhatja fel.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy a beteg minden esetben csontritkulásban szenved, vagy hogy valamikor megbetegedne. Ezért a genetikai teszt nem képes kimutatni a betegséget, mint azt, csak abban az esetben, ha a betegnek fokozott a kockázata. Mivel bizonyított genetikai hiba esetén az oszteoporózis kialakulásának kockázata háromszor nagyobb, a teszt fontos szerepet játszhat a menopauza utáni csontritkulás megelőzésében, így például a magas kockázatú menopauzás betegeknél a hormonpótló kezelés már korán megfontolható.
