A septoplasztika (orrszeptoplasztika) az otolaryngology műtéti terápiás eljárása, amely krónikus orr-légúti obstrukció (NAB) kezelésére alkalmazható. A septoplasztika az otolaryngology egyik leggyakoribb műtéti beavatkozása. A septoplasztika ezen gyakori teljesítménye ellenére az eljárás nem tekinthető szokásos műveletnek, mert összetett kihívást jelent a sebész számára. A diagnosztikai ellenőrzések során az orr légúti tartós elzáródása nagyon gyakran kimutatható. Ez az orr-légúti elzáródás részben annak tudható be, hogy a lakosság 40% -át meghaladó százalékban eltér a szeptum (a orrsövény) kompenzációs conchalis hiperpláziával (a szövet proliferációja, mint adaptív válasz a letért septumra). Ez az eltérõ szeptum viszonylag gyakran jelentõs orrdugulást eredményez. Ezen epidemiológiailag fontos anatómiai változás mellett azonban más okok is okozhatják az orr légúti elzáródását, vagy eltérő septum jelenlétében súlyosbíthatják a tüneteket. Az eltérő szeptum mellett egyéb okok lehetnek a mirigyszövet patológiás adaptációs folyamata vagy a krónikus rhinosinusitis (CRS, a orrnyálkahártya („Nátha”) és a nyálkahártya orrmelléküregek). Ezenkívül az eltérett szeptum jelenléte jelentősen növeli a középfül fertőzések vagy az értelem rendellenességei szag. Továbbá, a jelenlegi anatómiai variációk az orrban bejárat területe növelheti az orrvérzés előfordulásának valószínűségét (orrvérzés). Ezenkívül megjegyezhetjük, hogy az oldalsó orrfallal érintkező csontos kinövések elősegítik a cephalgiát (fejfájás). Noha az orrelzáródás nagyon gyakori a lakosság körében, elengedhetetlen, hogy a beteg megfelelő előzetes vizsgálatát a műtéti beavatkozás előtt elvégezzék, különben a terápia jelentősen csökken.
Jelzések (alkalmazási területek)
- Septum eltérés (a orrsövény) - az orrszeptum anatómiai változásai a korábbi orrtörések következményei lehetnek. Sokkal gyakrabban azonban az ok genetikai hajlam (örökletes kockázat) vagy akár a növekedés károsodása. Függetlenül az okától, az orr elzáródása lélegző az eredmény. Továbbá a légáramlás változásai a orr gyakran a turbinák további duzzadását eredményezik. Továbbá megfigyelhető, hogy az ellenkező oldal nyálkahártyája súlyosbítja a meglévő eltérést orrsövény. Rövid távon a betegek számára segítséget nyújthat a szedés orrspray-kazonban a a cselekvés mechanizmusa gyakran öntudatlan növekedése adag, de ennek következménye, hogy a másodlagos betegségek, például a orrmelléküreg gyulladás, petesejt középfül hurut (a középfül nedves gyulladásos folyamata), hörgő hurut és cefalgia (fejfájás).
- Orr csonttörés - a korábban leírtak szerint, orrcsont a törések növelhetik a septum eltérésének kockázatát, légzési károsodást okozva.
- Krónikus orrmelléküreg gyulladás - krónikus orrmelléküreg-gyulladás (nyolc hétnél hosszabb ideig tartó arcüreg-gyulladás) esetén ez a műtéti eljárás a váladékelvezetés javítását szolgálja.
- Görbe orr következtében porcogó változások - kozmetikai okok is utalhatnak. Meg kell azonban beszélni a kezelőorvossal, hogy indokolható-e ennek a javallatnak a műtéti kockázata.
Ellenjavallatok
- Vérzési hajlam - veleszületett vérzési hajlam, amelynek oka lehet vérzékenység (örökletes vér alvadási rendellenesség) például különleges óvintézkedéseket igényel a súlyos peri- vagy posztoperatív szövődmények elkerülése érdekében. Ha továbbra is fennáll a kockázat, a műveletet meg kell szakítani.
- Csökkentett általános feltétel - mivel a szeptoplasztika általános érzéstelenítés, a betegnek fizikailag képesnek kell lennie a kompenzációra.
Műtét előtt
- A diagnózis megerősítéséhez szükséges diagnosztikai intézkedések végrehajtása. Eltérő septum (eltérített orrszeptum) esetén orr endoszkópia (tükrözés) és az elülső rhinoscopy („elülső rhinoscopy”) az áram arany szabvány.
- Különböző vizsgálati és előkészítési lépéseket igényel ahhoz, hogy a műtét előtt (a műtét előtt) optimalizálni lehessen az eljárás sikerének valószínűségét. Az előzetes vizsgálat kezdetén diagnosztikailag tisztázni kell, hogy melyik műtéti hozzáférést kell választani az eljáráshoz. Itt választani kell a klasszikus metszéstechnika és a nyílt hozzáférési út között. Az optimális terápiás siker érdekében szükség lehet eltérni a funkcionális szeptoplasztika szokásos technikájától is.
- A hozzáférési útvonal kiválasztása után figyelembe kell venni az egészet orrüreg az orr javításának céljával lélegző. Jelentősen javított orr elérése lélegző műtét után, légzőszervi túltengés Az alsóbbrendű turbinák (szövetszaporodás) azonosítandó. Ebben az esetben szükség esetén specifikus turbina műtétet kell hozzáadni a tervezett műtéthez. Különösen fontos az eltérített szeptum korrekciójában egy kontralaterális concha bullosa jelenléte (levegővel rendelkező sejtek tárolása nyálkahártya a középső turbina területén, amelyek léggömbként felfújják), mivel annak oldalirányú (oldalirányú) levelét reszektálni (levágni vagy eltávolítani) kell a terápia és ennek a kockázata masszívan megnő a nagy septumeltérésnél.
- A vér-vékonyító gyógyszerek, mint pl acetilszalicilsav (ASA) vagy Marcumar-t a kezelőorvossal konzultálva kell megtenni. A gyógyszeres kezelés rövid ideig történő abbahagyása jelentősen minimalizálja az újravérzés kockázatát anélkül, hogy a beteg kockázata jelentősen megnőne. Ha vannak olyan betegségek, amelyek befolyásolhatják a vér alvadási rendszert és ezeket a beteg ismeri, erről tájékoztatni kell a kezelőorvost.
A műtéti eljárás
A septoplasztika egy viszonylag összetett eljárás a sebész számára. Az eljárás a következő:
- Operatív hozzáférés - a korábbiakban leírtak szerint a szepoplasztika optimális hozzáférését preoperatív módon határozzák meg. Az esetek többségében azonban az úgynevezett jobb oldali hemitransfixiós metszést alkalmazzák. Egy speciális bilincset, a Cottle bilincset használnak a hátsó septum területének jobb megjelenítésére. Ugyanakkor a columella (orrhíd) az ellenkező oldalra kerül. Ezt követően a bemetszést a már kitett septum perem mögé végezzük, hogy a mucoperichondrium (a csontig szilárdan rögzített nyálkahártya-terület) leválhasson a hátsó septum széléről. A leválás során egy függelék jön létre, amelynek kis zsebe a porcogó és a mucoperichondrium a bal oldalon. Cottle műtéti elve azonban azon alapszik, hogy nem hajlítják meg a hajlítottakat porcogó az orrszeptum szerkezetét azonnal, de szövetkímélő technikával az anatómiai eltérések kijavítására. Ennek az az előnye, hogy a meglévő struktúrák megmaradhatnak a orr a további támogatási funkcióhoz.
- Mobilizáció - a mobilizálás szempontjából döntő jelentőségű az orr tartószerkezetének porcos és csontos részeinek kitettsége. Ennek elvégzéséhez az elején meg kell emelni a mucoperichondriumot a porcból. Ezt követi a porcos szeptum mobilizálása egyenes kondrotomia (porcvágás) útján. A porcvágás után a mucoperiosteum elválik az orrszeptumtól, így a későbbiekben a septum oszteotomia (csontstruktúrák célzott vágása) segítségével kiegyenesedhet.
- A porc és a csont reszekciója - az osteotomia sikertelenségének vagy elégtelen sikerének esetén ritkán kerülhető el a csont- és porcszerkezetek eltávolítása. Ennek ellenére a reszekciót csak a septoplasztika kivételes eljárásának kell tekinteni. Ezenkívül a sebésznek szem előtt kell tartania, hogy mind a műtéti bemetszést, mind a porcszövet eltávolítását legalább egy centiméterrel be kell fejezni az orrhíd alatt. Ha ezt a minimális távolságot betartják, akkor jelentősen csökkenthető a porcos nyereg orrának kialakulásának és az orrhíd visszahúzódásának kockázata.
- Rekonstrukció - a korrigált orrszeptum speciális rekonstrukciós intézkedéseinek végrehajtása döntő fontosságú a szövődmények megelőzésében, és tovább kell vezet a műtét után észrevehető változások az orr alakjában. E célok elérése érdekében a porc és a csont újratelepítését hajtják végre, így ennek a műtéti lépésnek a segítségével a perforáció kialakulása és a nyálkahártya sorvadása, valamint a „csapkodó septum” kialakulása sokkal ritkábban fordul elő.
- Rögzítés és alakmegtartás - az orr alakmegtartása szempontjából a hangsúly az elülső szeptum területére összpontosít, mivel ez nagy jelentőséggel bír a stabilitás szempontjából. A műtéti beavatkozás után szükséges, hogy a korrigált septum stabilitását a sebész ellenőrizze. A septum rögzítését a stabilitás javítása érdekében végezzük. Különböző varrási technikák segítségével tovább javítható a septum stabilitása. Ezenkívül az úgynevezett transzszeptális matracvarratok hozzájárulhatnak a rekonstrukció további stabilizálásához. A műtét utolsó lépéseként a septum hasadása és orr-tamponádja segít megelőzni a posztoperatív vérzést. Bár számos klinikai vizsgálat szerint az orr-tamponád csökkenti a posztoperatív vérzés előfordulását, valamint vérömleny és ödéma (víz felhalmozódás a szövetben), számos tudományos publikáció feltételezi, hogy az orr tamponádjának használata nem ajánlott, vagy nem jelent jelentős előnyt. Ettől függetlenül kijelenthető, hogy különféle tamponádokat alkalmaznak, a sebész preferenciájától és a klinikán való elérhetőségétől függően. A varrási technikák a klinikától és a kezelőorvostól függően is változnak. Szükség esetén antibiotikum is használható a műtét után.
Műtét után
Az orrát a nátrium klorid oldat és egy speciális orrkenőcs az eljárás után, mivel az orrnyálka erősen irritálódik. A beteg gondozása azonban meglehetősen nehéz, mivel a meglévő sín megnehezíti az orr kenőcs kezelését. Ezért ajánlott egy speciális orrolaj használata. Továbbá antibakteriális anyagok és esetleg antibiotikumok a fertőzések csökkentésére kell használni. Ezen túlmenően a szövődmények gyakoriságának csökkentése érdekében nagyon fontos a fül-, orr- és torokorvos nyomon követése az eljárás után az első két héten belül.
Lehetséges szövődmények
- Nyálkahártya perforáció - a nem tervezett károsodása orrnyálkahártya a műtéti eljárás során előfordulhat. A nyálkahártya károsodása az eljárás leggyakoribb intraoperatív szövődménye. A nyálkahártya-perforációk különösen gyakran fordulnak elő a különösen veszélyeztetett három területen. Meg kell azonban jegyezni, hogy az egyoldalú perforációkat csak akkor szabad varrni, ha méretük lehetővé teheti az újrabeültetett porcfoszlányok szállítását. A varrás megakadályozhatja a porcfoszlányok lehetséges aspirációját.
- vérömleny (zúzódás) - műtét után hematoma képződhet a septum területén. Ha ez a szövődmény fennáll, fel kell nyitni a septum nyálkahártya zsebét, majd el kell távolítani a meglévő véralvadékot (alvadt vért). Ezután a területet fibrinragasztóval és matracvarratokkal stabilizálják. Azonnali gondozása vérömleny szükséges, különben tályogok vagy akár elhalás előfordulhat a nyálkahártya.
- Nyeregképződés - a műtét elvégzése után a gyógyulás során a nyereg orrának kialakulásáig jöhet.
Egyéb megjegyzések
- A septoplasztikát együtt is elvégezhetjük mandulaműtét (palatinus tonsillectomia). Ez nem eredményez jelentős eltérést a nem tervezett újbóli bemutatások gyakoriságában.
