Az emberi szervezet neuronjai hálózatszerű struktúrába szerveződnek. Ezen belül neurofiziológiai konvergencia révén kapcsolódnak egymáshoz. Az idegsejt különböző más idegsejtektől kap bemeneteket, és ezeket az inputokat összegzi. Agy a neuronális kapcsolat megszakadásával okozott károsodás megzavarja a konvergencia elvét.
Mi az a neurofiziológiai konvergencia?
A neuronok hálózatszerű struktúrába szerveződnek az emberi szervezetben. Ebben neurofiziológiai konvergencia révén kapcsolódnak egymáshoz. A neurofiziológiában a konvergencia a neuronális gerjesztési vonalak összevonásának felel meg. Minden idegsejt-hálózat bizonyos számú, egymással összekapcsolt idegsejtből áll. Ban,-ben idegrendszer, funkcionálisan egységet alkotnak. Az idegsejtek körének több bemenete van, és ugyanakkor csak egy kimenete van. Az idegsejt csak akkor generál an jelet, ha az összesített bemeneti jelek meghaladják a küszöbértéket akciós potenciál. Ezt akciós potenciál a kezdeti elemben keletkezik axon az idegsejt dombja és a megfelelő axon mentén halad. An akciós potenciál vagy egy akciópotenciál-sorozat felel meg bármely neuronális kommunikáció elsődleges kimeneti jelének. Csak biokémiai szinapszisok az akciós potenciálok átalakulnak adó kvantummá, majd megfelelnek a másodlagos jeleknek. A többszörös, neuronális gerjesztő bemenet egyesítése egyetlen kimenetbe megfelel a neurofiziológiai konvergenciának. Ez az, ami lehetővé teszi a gerjesztések összegzését az előre meghatározott küszöb fölé, ami cselekvési potenciált eredményez. Gyakran a. Kapcsolási technológiájával kapcsolatban agy, a kapcsolatról is beszélünk. A tágabb értelemben a konvergencia azt jelenti, hogy a különböző idegsejtekből származó különböző jelek a dendritjein keresztül táplálkozhatnak egy idegsejtbe. A konvergencia kifejezést a szemészetben is használják.
Funkció és feladat
A neuronok az emberi szervezet egyedi, elektromos elemei. Az elektrotechnika egyes alkotóelemeihez hasonlóan az emberi szervezet elektromos alkatrészeit is pontosan össze kell kapcsolni a működés és a működés érdekében. A neuronok összekapcsolhatósága lehetővé teszi a neurofiziológiai konvergenciát. A idegrendszer az összes élőlény az idegsejteken kívül gliasejteket is tartalmaz, és sajátos környezettel rendelkezik. Csatlakozás szinapszisok idegsejtek között helyezkednek el. Így ezek szinapszisok megfelelnek a kapcsolódási pontnak és így az interneuronális hálózat csomópontjainak. Az idegsejtek azonban a gliasejtekhez is kapcsolódnak, és kémiai és elektromos jeleket cserélnek velük. Ez a csere megváltoztatja a jelek súlyát. Emiatt a gliasejteket néha a központ vezetőinek és szervezőinek nevezik idegrendszer. Az idegsejtek sok bemenete összekapcsolódik egyetlen kimenet képzése céljából. Neurofiziológiai konvergencia esetén az egyes bemenetekről érkező bemeneti jelek összeadódnak egy küszöbértékkel, ami arra készteti az idegsejtet, hogy az egyik kimenetéből cselekvési potenciált vagy akciópotenciál-sorozatot küldjön. Ennek megfelelően a kapcsolódás neurofiziológiai konvergenciához vezet, és ez a konvergencia pedig az idegrendszer elsődleges kimeneti jeleit eredményezi. A neuronok axonjai erősen elágazóak. Így az egyetlen idegsejtből származó jel sok más idegsejtre továbbítódik. Ezt a kapcsolatot neurofiziológiai divergenciának is nevezik. Ugyanakkor az idegsejt számos más idegsejt jelét fogadja a dendriteken keresztül, és így konvergenciával működik. A divergencia és a konvergencia elvei a neurális hálózat alapvető alapelvei, és így szerepet játszanak például a tanulás a neurális hálózatok képessége.
Betegségek és rendellenességek
A neuronális konvergencia lényegében az idegsejtek összekapcsolhatóságától függ. Amikor az idegi plexus a agy megsérül, ez a kapcsolat és ezzel együtt a neurofiziológiai konvergencia megszakad. Az idegi plexus károsodása különféle okokból származhat. Az agy és az idegrendszer áramköreinek óriási pontossága van, amelyek előfeltétele egy összetett és ép szerkezet. A rendszeren belüli szabálytalanságok vagy rendellenességek bizonyos mértékig automatikusan kompenzálják magukat. Ezért az agy szerkezetének tényleges károsodása után súlyos zavarok lépnek fel, amelyeket már nem lehet feltartóztatni. Az elektromos és biokémiai hálózat elveszíti a kapcsolatot. Az eredmény neurológiai vagy pszichiátriai betegségek. A károsodás helye és típusa meghatározta a fellépő rendellenességeket. Mivel sokan idegsejt a struktúrák az összekapcsolódásnak és a konvergenciának köszönhetően részt vesznek az egyes funkciók sokaságában, még az idegsejtek hálózatának helyi károsodása is kiterjedt következményekkel járhat, klinikailag messzemenő tünetekkel. Néha az agy károsodásának leggyakoribb oka nem megfelelő vér folyam. Az agy folyamatosan dolgozik, és emiatt van a legnagyobb energiaigény a szervek között. Megszakítás a vér az ellátás a tápanyagellátás megszakadásának felel meg, valamint oxigén. Elégtelen vér az ellátást például agyvérzés vagy hipoglikémia. Néha azonban agydaganatok szintén kóros változást okoznak a vérben hajók. Ugyanez vonatkozik a baleseteknél bekövetkező mechanikai sérülésekre, az agy vérzése után és gyulladások következtében. Gyakran az idegsejtek közötti jelátvitel zavara okozza az agyműködés károsodását. Bizonyos esetekben az ilyen rendellenességeket szabálytalanságok előzik meg az idegsejtek metabolikus aktivitásában. Az agykárosodást azonban genetikai tényezők is okozhatják, például örökletes betegségek, amelyek károsítják az idegsejtek anyagcseréjét, és így bizonyos anyagok felhalmozódását okozzák az agyban. Külső hatások, mint pl baktériumok, vírusok vagy a toxinok szintén befolyásolhatják az idegsejtek hálózatát és áramköreit. Higanymérgezéspéldául okozhat emlékezet veszteség vagy izomremegés. A beteg azonban immunrendszer felelős a konvergencia és divergencia sok rendellenességéért is. Autoimmun betegségben sclerosis multiplex, a immunrendszer a központi idegrendszer egyes sejtjeit idegenként osztályozza és megtámadja őket. A kapott gyulladás részben megsemmisíti a konvergencia alapjául szolgáló kapcsolódást.
