A mukosectomia egy endoszkópos eljárás, amelyet korai stádiumban alkalmaznak rák amely minimálisan invazív módon eltávolítja a daganat megváltozott nyálkahártya. Leggyakrabban a mucosectomiát a kolonoszkópia. Az eljárás csaknem szokásos eljárás Németországban, és komplikációs aránya csak több mint 1: 1000 és 1: 5000 között van.
Mi az a mucosectomia?
A mukosectomia egy endoszkópos eljárás, amelyet korai stádiumban alkalmaznak rák amely minimálisan invazív módon eltávolítja a daganat megváltozott nyálkahártya. Leggyakrabban a mucosectomiát a kolonoszkópia. A mucosectomia során egy adott szerv gyanúsan megváltozott nyálkahártya-szövetét endoszkóposan eltávolítják. A minimálisan invazív eljárást endoszkópos nyálkahártya reszekciónak is nevezik. Ettől meg kell különböztetni az endoszkópos submucosalis disszekciót, amely tágabb értelemben megfelel a mucosectomia kiterjesztésének. A test saját regenerációs képessége az eljárás alapja. Különösen a szervek nyálkahártyáját tekintik rendkívül regeneratívnak. A természetes regenerációs folyamatok során általában egy kicsi sebet benövő sejtekkel takarnak be, a seb szélétől indulva. Amíg a mucosectomia a mélyebb szövetrétegeket sértetlenül hagyja, a seb területe ezért viszonylag gyorsan gyógyul. Hosszú távon tehát az eljárás nem vezet a szervműködés bármilyen károsodásához. A mukoszektómiákat leggyakrabban a gyomor-bél traktusban és a nyelőcsőben vagy a hanghajtás körül hajtják végre. Sokkal kevésbé összetett és általában alacsonyabb kockázatú eljárás, mint a tényleges műtét alternatívája. Időközben a nyálkahártya eltávolítás szinte szokásos eljárássá vált Németországban és különösen Japánban.
Funkció, hatás és célok
Általános szabály, hogy a mucosectomiát egy rosszindulatú daganat gyanúja előzi meg, amely eddig csak felületesen alakult ki. Az eljárás célja a gyanúsnak tűnő nyálkahártya-terület lehető legteljesebb eltávolítása. A szövetet ezután laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá annak megállapítására, hogy rosszindulatú-e. Ebben az összefüggésben a mucosectomia in situ kezelési eljárás olyan korai stádiumú karcinómák számára, amelyek még nem nőttek túl a nyálkahártya. Különösen a nyelőcső daganatait távolítják el mucosectomia révén Németországban. Ezzel szemben az endoszkópos submucosalis disszekció fejlettebb módszerét elsősorban a korai gyomor carcinomáknál alkalmazzák. A mucosectomia-val összehasonlítva lehetőséget kínál a tumor „blokkolt” eltávolítására. Vagyis a növekedést nem kell átvágni. Malignus daganatok esetében ez elismert műtéti követelmény. Valójában, amikor a daganatokat átvágják, az operáló orvos el tudja vinni a daganatos sejteket, amelyek aztán másutt szaporodni kezdenek. Az endoszkópos submucosalis disszekciót főként Japánban alkalmazzák, és a mucosectomiától eltérően Németországban még nem szokásos eljárás. Ez azt jelenti, hogy a német orvosok általában a gyomor-bél traktus korai daganatait is mucosectomián keresztül kezelik. Erre a célra gyomor-bélrendszert végeznek endoszkópia. Ezen eljárás során a beteg egy vizsgálati kanapén fekszik, és a nyugtató injekció, ha szükséges. A beteg pulzusa és oxigén a következõ eljárás során folyamatosan figyeljük a telítettséget. Sós vagy adrenalin oldatot szubmukózusan injektálják a betegbe a gyomor-bélrendszer során endoszkópia. Ez a megoldás megemeli az érintett szövetet. Bizonyos körülmények között a szöveti terület felszívódhat a szubmukózus injekció helyett. Az érintett szövetet egyszálas elektromos csapdával távolítják el, és a vérzés megelőzésére Haemoclips-et használnak. A szívókupakkal a kezelőorvos tiszta képet kap a műtét során. Általános szabály, hogy az eljárás tíz-30 percet vesz igénybe. Az eltávolított szövetet ezután a laboratóriumba küldik, és egy patológus mikroszkóposan kiértékeli. Ily módon felmérhető a daganatos folyamat malignitása és stádiuma.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
A mukoszektómia nem fájdalmas a beteg számára. Ugyanakkor, mint a gyomor-bélrendszer endoszkópia, kényelmetleneknek tekinthetők. Kockázatként ritka esetekben fertőzés, vérzés vagy lyuk van a nyálkahártyában. Olyan következmények esetén, mint pl fájdalom, keringési problémák vagy légszomj, vérzés és láz, a betegnek haladéktalanul orvoshoz kell fordulnia az életveszélyes következmények kizárása érdekében. Általában azonban a mucosectomia során ma már nem fordulnak elő életveszélyes szövődmények. Általánosságban elmondható, hogy a mucosectomia szövődményei viszonylag alacsony gyakorisággal, 1: 1000 és 1: 5000 között fordulnak elő. A legtöbb esetben a szövődmények a igazgatás Egy nyugtató. E nélkül nyugtató igazgatás, az eljárás ennek megfelelően biztonságosabb, mert az érzéstelenítő allergiás reakciókat, légzési nehézségeket vagy keringési problémákat okozhat. Ritka esetekben az orvos a mucosectomia során túl mélyen behatol a szövetbe. Ha ez megtörténik, szükség lehet sürgősségi műtétre. Különösen a gyomor-bél traktus mukoszektómiáihoz lehet szükség kísérő különlegességre diéta amely a következő néhány hét táplálékfelvételével foglalkozik. Bizonyos esetekben a mucosectomiákat többször meg kell ismételni a kívánt eredmény elérése érdekében. A műtétet követő első években a beteg rendszeresen végzi az érintett terület endoszkópos nyomon követését a gyógyulási folyamat figyelemmel kísérése és a daganatos változások megismétlődésének kizárása érdekében. Kezdetben körülbelül három havonta végeznek endoszkópiát erre a célra. Később ez az időszak egyre hosszabbá válik. Ha nyugtatót adtak az eljárás során, akkor a beteg nem vezethet gépeket és járműveket ugyanazon a napon. Ha a következő év során végzett utóvizsgálatok zavart vagy zavaró hegesedéseket tárnak fel, ezt a szövődményt utólagos művelettel kell kompenzálni. Mivel az eljárás egy viszonylag új eljárás, nem lehet túl sokat beszámolni az eljárás eddigi hosszú távú sikeréről.
