Mennyi legyen a sportszünet? | Meniszkusz irritáció

Mennyi legyen a sportszünet?

Meddig a homorú-domború lencse az irritáció tartósan függ a károsodás mértékétől és az érintett személy kezelési intézkedéseitől. Körülbelül 4 hetes sportszünetet mindenképpen be kell tartani, hogy a gyógyulás folyamatát ne akadályozza a további túlterhelés. Ez idő alatt a térdízület általában a lehető legnagyobb mértékben kímélni kell, és kerülni kell a stresszt.

A gyógyulási folyamat felgyorsítható gyógytornásszal végzett manuális terápiával is. Gyógyszeres kezelés fájdalomcsillapítók enyhíti a tüneteket, de általában nem gyorsítja a folyamatot. Ha egy homorú-domború lencse irritáció ismételten előfordul, az osteoarthritis kockázata a térdízület megnövekszik.

Ha a fájdalom a térd és a csípő hosszú ideig enyhítő testhelyzetben marad, a térd és a csípő helyzete is előfordulhat. Ebben az esetben az orvos azt tanácsolja az érintett személynek, hogy váltson egy „térdbarát” sportra, mint pl. úszás vagy kerékpározás. A kímélő szakasz után mindenképpen célszerű bizonyos izomcsoportokat célzottan edzeni a térd és így a homorú-domború lencse. A legjobb azzal kezdeni, hogy szakembertől kap utasításokat alkalmasság edző vagy gyógytornász.

A meniszkusz irritációjának diagnosztizálása

A diagnózis a meniszkusz irritáció mindig illetékes orvosnak kell elvégeznie, nem pedig az érintett személynek. Az orvos már fontos következtetéseket vonhat le a betegből kórtörténet (anamnézis), vagyis egy lehetséges baleset látható elhízottság vagy az előnyben részesített sport. Ezenkívül számos klinikai teszt sikeresnek bizonyult, amelyek során az orvos célzott csavaró és hajlító mozdulatokkal további stresszt vált ki a meniscusban.

Ha a tesztek pozitívak, ez azt jelzi meniszkusz irritáció vagy sérülés. A hagyományos röntgensugarak kezdetben képalkotó diagnosztikaként használhatók. Ez különösen akkor jelenik meg, ha az orvos ki akarja zárni a balesetet követő csontos sérüléseket, vagy fel akarja mérni arthrosis.

A meniszkusz sérüléseinek diagnosztizálásához azonban választott módszer az MRI, amelyben a szerkezetek nagyon pontosan ábrázolhatók. Ritka esetekben, amikor a tünetek továbbra is fennállnak, és a képalkotás nem eredményez eredményt, arthroscopy (közös endoszkópia) egyértelműséget nyújthat.