A szarkoidózis laboratóriumi értékei
A vér teszt és a laboratóriumi értékek a szokásos eljárás a szarkoidózis. A betegség akut formájában különféle gyulladásos paraméterek, például leukociták, azaz a fehér vér sejtek, vizsgálhatók. Krónikus szarkoidózis, biztos antitestek és a kalcium szintjét is ellenőrzik.
Ha ez utóbbi megemelkedik, ez negatívan befolyásolhatja vese funkcióját és így a prognózist. Krónikus szarkoidózis, bizonyos receptorokat is felmérnek a betegség lefolyásának szabályozása érdekében. A következő cikk ebben a témában szintén érdekes lehet Ön számára: Vérvizsgálat
A tüdő röntgenfelvétele
Valószínűleg a szarkoidózis diagnosztizálásának legismertebb eszköze az Röntgen a tüdő. Ez különösen hangsúlyossá vált, mivel a szarkoidózis krónikus formáját gyakran véletlenszerű diagnózisként diagnosztizálják. Ebben a képalkotásban a nyirok területén található csomópontok tüdő gyökerét mindenekelőtt értékelik.
Ha ezek megnagyobbodnak, ez tipikus jelzés lehet a betegség jelenlétére. A későbbi szakaszokban gyakran kevésbé duzzadnak. Ehelyett a tüdő szövet érintett, amely fibrotikusan átalakulhat, azaz hegesedhet, és mint ilyen látható a Röntgen kép. Érdekesebb ez a téma?
Biopszia szarkoidózis esetén
Ritka esetekben a szcintigráfia használható a a szarkoidózis diagnózisa. Ebben az eljárásban radioaktívan jelölt gallium részecskék kerülnek a szervezetbe a véráramon keresztül. Ezek aztán felhalmozódnak a szöveti területeken, ahol aktív gyulladásos folyamat zajlik le.
Ezeket a szöveti területeket granulomának is nevezik. Ezután az egészet meg lehet mérni a szcintigráfia. Mivel azonban ez a módszer kockázatokkal jár és nagyon drága, manapság ritkán alkalmazzák. A különböző szervek fertőzöttségének ellenőrzése érdekében a tüdő lehet helyette venni. A vizsgálati eljárásról itt olvashat részletesebb információkat: Szcintigráfia
A sorozat összes cikke:
