Élettan
A a szem lencséje rostokon keresztül (zonula rostok) szuszpendálódik a szem úgynevezett csilló testében. A ciliáris test tartalmazza a ciliáris izmot. Ez egy gyűrű alakú izom, amely megfeszülve összehúzódik.
Amikor az izom megfeszül, a zonula rostok ellazulnak, és a lencse kerekebb lesz a benne rejlő rugalmasságnak köszönhetően. Amikor a csillóizom ellazul, a zonula rostjai meghúzódnak, és a lencse laposabbá válik. Ily módon beállítható a lencse fénytörési ereje, és élesen láthatók a közeli és távoli tárgyak.
Ezt a folyamatot szállásnak nevezzük. Közelről látva (pl. Amikor a szem más részein is van bizonyos töréserő, de ez megváltoztathatatlan. A szaruhártya, a vizes humor és az üvegtest merev fénytörő erővel bír.
A szem fénytörő ereje csak a lencse elhajlásával és ellapításával változtatható és állítható be. A szaruhártya törési ereje körülbelül 43 dpt. A lencse fénytörési ereje 19 dpt és.
A szállás szélessége, vagyis a változtatható tartomány 10 - 15 dpt, és az életkortól függ. Gyermekek és fiatal felnőttek általában teljes szálláskínálatot mutatnak. Az életkor előrehaladtával csökken (távollátás).
A lencse a szemkamrákkal és a kamrafolyadékkal együtt felelős a fénytörésért. Ez a folyamat azért fontos, hogy amit a környezetében lát, helyesen ábrázolja a retinán. A fénytörő készülék törésereje a lencse deformálásával állítható be.
Embereknél a lencse mindkét oldalán domború, ami azt jelenti, hogy mindkét oldalon ívelt. A lencsét a lencse kapszuláján lévő zonula szálak feszültsége deformálja. A feltétel a zonula rostoké viszont a csillóizom feszültségétől függ.
Minél jobban összehúzódnak a csillóizmok, annál lazábbak a zonula rostok. Amikor a ciliáris izmok ismét ellazulnak, a zonula rostok feszültség alatt vannak. A megfeszült zonula szálak ezután feszültséget gyakorolnak a lencsekapszulára, ami a lencse deformálódását és laposabbá válását okozza.
Amikor a zonula szálak ellazulnak, a lencsekapszulára nehezedő nyomás csökken, és a lencse saját rugalmassága miatt kerek formába kerül. A lencse lencserostokból és lencsemagból áll. Az életkor előrehaladtával a mag elveszíti a vizet. Ez a veszteség az életkor előrehaladtával csökkenti a lencse rugalmasságát, azaz a alakíthatóságát.
Ha a lencse kerek, akkor a törési teljesítmény nagyobb, azaz a fény erősebben megtörik. A ciliáris izmokat elsősorban a paraszimpatikus látja el idegrendszer, de némelyikük szimpatikus jeleket is fogad. A fénytörési teljesítmény beállításában két fő folyamat vesz részt: közeli és távoli elhelyezés.
A közeli szállás segítségével a fénytörési erőt a szem közelében lévő tárgyakhoz igazítják. Erre a célra a paraszimpatikus idegrendszer megfeszíti a ciliáris izmokat, ezáltal a lencse ellazul és kerek lesz. A lencse görbülete tehát a maximális, és a fény erősebben megtörik.
Távoli szállás esetén pont az ellenkezője történik. A paraszimpatikus beidegződés gátolt és a lencse laposabbá válik. Ha a szimpatikus rendszert ezenkívül aktiválják, a lencse teljesen ellazul, és eléri a legalacsonyabb fénytörési teljesítményt. Mint fentebb említettük, a lencse az életkor előrehaladtával elveszíti rugalmasságát, ezért csökken a maximális töréserő. Ennek eredményeként a közeli pont, az a pont, ahonnan élesen lehet látni, egyre távolabb kerül, és fejlődik távollátás.
