Diffúziós teszt (szinonimák: DLCO teszt; diffúziós kapacitás teszt; CO diffúziós kapacitás; szén monoxid-transzfaktorteszt) a pulmonológiában alkalmazott diagnosztikai eljárás (tüdő gyógyszer) a diffúziós kapacitás (DLCO) értékelésére. A diffúz kapacitás meghatározása azonban kisebb szerepet játszik a diagnózisban asztma, mivel maga a diffúz kapacitás normális vagy kissé megnövekedett. Még az egyértelmű megnyilvánulása esetén is bronchiális asztma a „kényszerített egy másodperces kapacitás (FEV1)” meglévő csökkentésével még normális diffúziós kapacitás léphet fel. Az eljárás azonban döntő fontosságú a funkcionális szempontjából megkülönböztető diagnózis között bronchiális asztma, krónikus obstruktív légúti betegség (COPD) és emphysema (a tüdő legkisebb, levegővel töltött struktúráinak (alveolusok, alveolusok) irreverzibilis hiperinflációja), mivel a COPD és az emphysema a DLCO csökkenésével jár.
Jelzések (alkalmazási területek)
- Bronchiális asztma - megkülönböztetni a bronchiális asztmát más krónikusektól tüdő olyan betegségek, mint pl COPD, a diffúziós teszt alkalmazható, mivel ezen az eljárással pontos lehatárolás lehetséges.
- Krónikus obstruktív légúti betegség (COPD) - a diffúziós teszt a COPD standard diagnosztikájának részét képezi. A diffúziós kapacitás szén a monoxid elsősorban emfizéma súlyosságától függően csökken. Így az emfizéma, mint a COPD alkotóeleme jelenti a diffúziós képesség romlásának fő okát. A diffúziós tesztnek azonban figyelembe kell vennie, hogy a COPD egyéb összetevőit, például a légutak krónikus obstrukciójának (szűkületének) jelenlétét sem lehet megfelelően értékelni. Ennek alapján további diagnosztikai eljárásokra van szükség a COPD mértékének meghatározásához.
- Tüdői tüdőtágulás - az emphysema a tüdő alveolusainak (legkisebb levegővel töltött vezikulák) irreverzibilis (irreverzibilis) túlinflációját jelenti. Maga az emfizéma jelenti a különböző krónikus betegségek közös végpontját tüdő betegségek, beleértve a COPD-t is.
- sarcoidosis - a szarkoidózis a kötőszöveti amelyek társulhatnak a tüdő érintettségével és vezet nak nek granuloma képződés (szöveti neoplazma). A tüdő érintettségével járó betegség jelenlétében a diffúziós kapacitás csökkenése jellemzően megfigyelhető.
Ellenjavallatok
A diffúziós teszt elvégzésének nincsenek releváns ellenjavallatai.
A teszt előtt
A tüdő diffúziós kapacitásának mérése a tüdőfunkciók diagnosztizálásának szokásos eljárásainak része. Az eljárás végrehajtása előtt azonban fontos, hogy más diagnosztikai eljárásokat alkalmazzanak az érzékenység (azon beteg betegek százalékos arányának növelése érdekében, akiknél a betegség az eljárás alkalmazásával kimutatható, azaz pozitív eredményt mutat) és a specifitás (annak valószínűsége) valójában egészséges személyeket, akik nem szenvednek a kérdéses betegségben, szintén a diagnózis eljárása alapján egészségesnek ismerik fel. További szokásos tüdőfunkciós diagnosztikai eljárások a spirometria és a test pletizmográfiája.
Az eljárás
Számos módszer áll rendelkezésre az eljárás végrehajtására:
- Állandó állapotú módszer - Ebben a módszerben levegőből és szén a monoxidot a beteg több percen át belélegzi, amíg ki nem áll az egyensúlyi állapot (egyensúly a szén-monoxid bevitel és a kibocsátás között). A légzési térfogatok és a szén-monoxid-koncentrációk együttes mérésével meghatározható a percenkénti szén-monoxid-bevitel. Az értelmes mérési eredmények megszerzéséhez azonban egységesnek kell lennie szellőzés az összes tüdőszekcióból. A módszer hátránya, hogy a megvalósításhoz szükséges idő viszonylag magas.
- Egylégzéses módszer - Az egyensúlyi állapottal ellentétben az egylégzéses módszerben a páciens 0.3% szén-monoxidot és 10% héliumot tartalmazó gázkeveréket inhalál teljes vitális kapacitása mellett. Ezután a betegnek tíz másodpercig visszatartania kell a lélegzetét. Az ezt követő kilégzés során az első 750 ml kilélegzett levegőt el kell dobni a tüdő holt teréből (a légzőrendszer nem érintett része) lévő gázkeverékkel való szennyeződés miatt. a tüdő gázcseréjében, de a belélegzett gázkeverék szállítását szolgálja). A következő 600–900 ml kilégzett levegőt elemezzük. A szén-monoxid és a hélium koncentrációjának meghatározásával a kiindulási szén-monoxid koncentráció az alveoláris térben és kiszámítják a tüdőben elnyelt koncentrációt. Az eredmények minősége többek között a maximális egyéni teljes tüdőkapacitás elérésétől függ.
- Légzésen belüli módszer - Ezt a módszert az jellemzi, hogy csak rövid lélegzetvisszafogási időre van szükség annak elvégzéséhez, ami alkalmassá teszi azokat a betegek számára, akik nem tudnák használni az egylégzéses módszert. A diffúziós kapacitást a belélegzéses módszerrel értékelik a kilélegzett levegőben lévő gázok koncentrációinak többszörös meghatározásával.
A vizsgálat után
Az eljárás végrehajtását követően külön intézkedéseket nem kell végrehajtani.
Lehetséges szövődmények
Szén-monoxid lenyelése ebben koncentráció teljesen biztonságos. Meg kell azonban jegyezni, hogy a szabványos mérési körülményeket fenn kell tartani, hogy elkerülhetők legyenek a mesterséges változások szellőzés/ perfúzió arány.
