Diagnózis
A tipikus tünetek mellett vér tesztek (laboratóriumi értékek) diagnózisra is használják. Gyakran ez egy tipikus kiütésen alapuló tekintet-diagnózis. A kétpólusú láz jelzéseket is ad. Az antitestek ellen a kanyaró vírus a vér az exanthema stádiumtól kezdve. Ezeket a test saját védelmi rendszere alakította ki a betolakodásra reagálva vírusok.
Terápia
Nincs specifikus terápia kanyaró. A betegeknek ágyban kell maradniuk, és sokat kell inniuk. Kanyaró tüneti módon kezelhető.
Így a vírusok nem küzdenek, de a tünetek enyhülnek. Például a láz csökkenthető. Ha szövődmények vannak, például további bakteriális fertőzés (tüdőgyulladás), antibiotikumok beadható. A kanyaró betegeket el kell különíteni, amíg a bőrkiütés megszűnik.
Szövődmények
Különböző szövődményeket okozhat a kanyaró vírus, amely egyébként csak az emberben patogén. A tüdő, a hasüreg szervei és még a agy hatással lehet. Ha a tüdő érintett, általában hörghuruthoz, ill tüdőgyulladás.
A fejlődő országokban ez a kanyaró betegek mintegy negyedének halálozási oka. A nyirok a peritoneális üreg csomópontjai jelentősen megduzzadhatnak és súlyosakat okozhatnak fájdalom. A függelék a kanyarófertőzés alatt is gyulladhat.
A kanyaró legféltettebb szövődménye az agy gyulladása (agyvelőgyulladás). Az esetek körülbelül 0.1% -ában tör ki. Három-tíz nappal az exanthema megjelenése után következik be, és azáltal nyilvánul meg görcsök, epilepsziás rohamok és tudatzavarok.
Néhány esetben maradandó károsodás marad. Ezek előfordulhatnak bénulás, de mentális retardáció formájában is. A kanyaró halálozási aránya - agyvelőgyulladás viszonylag magas, 25 százalék. A szubakut szklerotizáló panencephalitis viszont olyan szövődmény, amely csak 2-10 évvel a kanyaró betegség után jelentkezik.
Ez az egész gyulladása agy és az esetek 100% -ában végzetes. Továbbá szövődmények is felmerülhetnek bakteriális szuperfertőzésekkel, azaz további fertőzésekkel baktériumok. A legtöbb esetben a gumik, a szem és a fül érintett.
Ha a szem érintett, a legrosszabb esetben ez vezethet vakság, a fülben a gyulladás a középfül. Ezeket a szövődményeket azonban antibiotikumos kezeléssel gyorsan lehet kordában tartani. Jelzés egy további fertőzésről baktériumok egy harmadik láz növekedés az exanthema stádium után.
Komplikációk is előfordulhatnak, ha a immunrendszer már meggyengült. A fejlődő országokban a betegek elsősorban a következők miatt gyengülnek alultápláltság és így megfelelő gazdaszervezetet biztosítanak a parazitáknak vagy a tuberkulózis baktériumok. A kanyaró megelőzésére védőoltás áll rendelkezésre.
A csecsemőket 12 és 15 hónapos kor között oltják a kanyaró ellen. Leginkább azzal kombinálva mumpsz és a rubeola. Az oltást két részben végezzük.
Az oltott gyermekek semmilyen körülmények között nem fertőzőek, még akkor sem, ha a kanyaróhoz hasonló kiütés jelentkezik. Az oltás vírusok nem kerülnek továbbításra. Élő és elhalt oltások egyaránt rendelkezésre állnak.
Általános szabályként az élő vakcinát használják aktív immunizálásra. A gyermekek mellett a veszélyeztetett személyeket (pl. A gyermekkórházak alkalmazottai vagy a praxisok) is így védik. Még akkor is, ha egy be nem oltott személy kapcsolatba került egy beteggel, az oltást a következő három napon belül sikeresen meg lehet ismételni - feltéve, hogy az oltandó személy immunológiailag egészséges, azaz elég erős ahhoz, hogy megvédje magát.
A halálos oltást általában csak gyengített betegek esetében alkalmazzák immunrendszer. A vakcina itt is sikeresen újraoltható akár három nappal a betegséggel való érintkezés után. Akár egy oltott, akár már kanyaró alatt lévő anya csecsemői az élet első hat hónapjában anyjuk tején keresztül élvezik az immunitást.
A kanyaró elleni oltást az NDK-ban 1970-ben, az NSZK-ban pedig 1973-ban vezették be. A STIKO (állandó oltási bizottság) kombinált oltásként javasolja. mumpsz-Maser-Röteln az élet első és második évében. Elvileg a kanyaró oltás egyetlen vakcinaként is kapható, de mivel a kombinált oltás ugyanolyan tolerálható, mint az egyszeri oltás, szinte kizárólag vakcinával kombinálva kínálják mumpsz és a rubeola.
A kanyarót összesen kétszer kell beoltani. Ideális esetben a gyermekek az első oltást az élet 11. és 14. hónapja között kapják meg, a másodikat pedig a 15. és 23. hónap között. Míg az első oltás biztosítja az alapimmunizálást, a második oltás csak frissítésként szolgál, mert az első oltás után már 95% -os védettség van.
Ennek ellenére a második oltásra az egész életen át tartó, biztonságos védelem érdekében van szükség. Ha az emlékeztető oltást elmulasztják, azt a lehető leghamarabb pótolni kell. Ha egy nem oltott személy kanyaróba fertőződik, fennáll a passzív immunizálás, az úgynevezett expozíciós profilaxis lehetősége a fertőzést követő első hat napban.
Itt, antitestek a vírus ellen közvetlenül injekciózzák, ami megakadályozhatja vagy legalább enyhítheti a kanyaró kitörését. Mivel azonban a antitestek nem maga a test termeli, csak három-négy hétig van védelem, mivel nem emlékezet sejtek képződnek az ilyen típusú oltás során. Ugyancsak nehéz időben felismerni a betegséget.
Ezt a fajta oltást csak gyengített emberek kapják immunrendszer akinek a élő oltás túl veszélyes. Ezenkívül a lehető legtöbb ember oltása előnyös, mert a kanyaró vírus pusztán emberi kórokozó. Ez azt jelenti, hogy csak az embereket fertőzi meg. Ha elegendő ember oltást kap, a vírus felszámolható. Ezenkívül egymillió embernél csak 1 eset fordulhat elő, vagy másképp mondják, hogy 95% -os oltási aránynak kell lennie.
