Csigolyatörés diagnózisa
A csigolya diagnózisa törés különféle szempontokat tartalmaz, amelyeket itt röviden bemutatunk. A csigolya diagnózisának első lépései törés a klinikai vizsgálat és a kórtörténet. A vizsgáztató számára elengedhetetlen, hogy tudja, hogyan törés előfordulhatott.
Ezért megkérdezik, hogy történt-e zuhanás, baleset vagy bármilyen más potenciálisan kiváltó esemény. Továbbá a csontrendszert érintő korábbi betegségek, mint pl csontritkulás vagy a csontdaganatok fontosak. Bizonyos gyógyszerek elősegíthetik a csontok, ezért a gyógyszeres előzmények is nagyon fontosak.
Ezenkívül az orvos tisztázza, hogy voltak-e bénulás, zsibbadás érzése vagy vizelési problémák vagy bélmozgás. Ezek utalhatnak a gerincvelő kár. A klinikai vizsgálathoz a gerinc kopogását és nyomását vizsgálják fájdalom.
Ezenkívül az orvos deformitásokat, tapintható csontlépéseket vagy mozgáskorlátozást keres. A beteg motoros képességeit és érzékenységét is megvizsgálják. Ha azonban instabil törés gyanúja merül fel, például baleset után, ez meglehetősen kontraproduktív, így a képdiagnosztika gyorsan átkapcsol.
An röntgen a gerincoszlop két síkban van, amelyekben törési jelek láthatók. Láthatók például csonttöredékek vagy egyéb radiológiai rendellenességek. Baleset esetén, amely valószínűleg más kísérő sérüléssel jár, általában számítógépes tomográfiát (CT) végeznek az életveszélyes sérülések gyors felderítésére. A CT-t a csigolyatörések értékelésére is használják a nyaki gerinc közötti átmeneti régióban. és a mellkasi gerinc, és mindig ideghibák jelenlétében végezzük.
A gerincoszlop MRI mágneses rezonancia képalkotását csak ritkán végezzük, mert túl sokáig tart egy baleseti helyzet. Ez azonban minden bizonnyal hasznos a műtét megtervezéséhez, vagy ha gyanú merül fel a sérülés miatt idegek, vér hajók, szalagok és lágyrész. A zöld az ágyéki gerincet jelöli. A piros LWK 3 a fedőlap összenyomódási törését jelzi. A keresztcsont kék színnel látható.
A sorozat összes cikke:
