A csigolyatörés következményei
A csigolya következményei törés nagyon eltérő lehet az érintettek számára. Ezek típusától függenek törés, az ok és az általános feltétel a beteg. A stabil töréseket általában konzervatív módon, azaz műtéti beavatkozás nélkül lehet kezelni.
Ezek szintén nagyon tünetmentesek lehetnek. Például a fájdalom vagy egyáltalán nincs jelen, vagy csak nagyon csekély. Ennek azonban nem kell így lennie, mivel még a stabil törések is súlyos következményeket okozhatnak fájdalom.
A konzervatív terápia akár több hétig is tarthat, és magában foglalja a fizioterápiát, fájdalom gyógyszeres kezelés és támogató intézkedések, például fűző alkalmazása. Az ilyen intézkedések ellenére a betegek olyan fájdalmat tapasztalhatnak, amely nem megfelelő a terápiában, és a legrosszabb esetben krónikussá válhat. Instabil csigolyával rendelkező betegek számára törés, a műtét elkerülhetetlen.
Egy ilyen művelet hosszabb alvásidőt eredményezhet. A műtéti sebet mindenesetre védeni kell, hogy a működtetett csigolya stabilitása ne sérüljön. A legrosszabb esetben a csigolyatörések bénuláshoz vagy érzékeny érzésekhez, vagy akár testrész zsibbadásához vezethetnek, ha a gerincvelő vagy az ideggyökerek megsérültek. Szélsőséges esetben kétoldali bénulás eredményezhet.A súlyos bénulás visszafordíthatatlan lehet még sikeres műtét esetén is, ha a gerincvelő or idegek túl nagy.
A csigolyatörés lokalizációja
A legtöbb esetben az alsó mellkasi gerinc és a felső ágyéki gerinc (ágyéki gerinc) érintett. Az esetek körülbelül 20% -ában több is gerinces test érintett.
Osztályozás
A csigolyatörés: A csigolyatörésnek külön osztályozása van az első két nyaki csigolyán (Atlas és tengely), amelyekről itt nem teszünk említést. A legfontosabb jellemzője a gerinces test törések a stabil és instabil törésekbe sorolás. Míg a stabil csigolyatörések nem jelentenek veszélyt a gerincvelő, instabil gerinces test törések veszélyeztetik a gerincvelőt mozgékony töréstöredékekkel (frakciók).
A sérülés utáni gerincstabilitás kérdését a hátsó gerincstruktúrák sérülési következményei határozzák meg: Magerl (1980) szerint az elsődlegesen stabil gerincsérülések (A) a következők: A csigolya szivacsos csontjának összenyomódása vagy összenyomódása ép szalaggal és ízületi kapcsolatok, és legjobb esetben enyhén sérültek csigolyák. Ez általában a tipikus ékcsigolyát eredményezi. A csigolyatest hátsó falán nincs sérülés.
Az azonnali terhelés és azonnali mozgósítás ellenére nem várható a deformáció növekedése és a törésfragmens elmozdulása. Ezzel szemben három stabilitási elem közül legalább kettő (elülső csigolyatest, hátsó csigolyatest, hátsó gerincszalag-komplex) sérül az elsődleges instabil gerincoszlop-sérüléseknél (B). Itt fennáll annak a veszélye, hogy növekszik a deformáció és a törésfragmens elmozdulása.
- A csigolyatest hátsó széle és a korongfal
- Csigolyaív és ízületi folyamatok
- A hátsó gerincvelői szalag komplex
A sorozat összes cikke:
