Az elektroglottográfia egy noninvazív gége hanghajtási diagnosztikai eljárás, amelyet különösen a gége hanghajtásának sikerességének monitorozására használnak. terápia. A két elektróda felületesen kapcsolódott a pajzsmirigyhez porcogó szárnyak határozzák meg a megváltozott elektroimpedanciákat rezgés esetén vokális redők és grafikusan ábrázolja a hang használatát egy úgynevezett elektroglottogramon. Ennek az elektroglottogramnak az értékelése során ellenőrizzük a hangránc rezgésének rögzített Lx hullámformáját olyan rendellenességek, például hiányos rezgések szempontjából, amelyek lehetővé teszik az orvos számára a diszfónia és a hangprodukciós rendellenességek további osztályozását.
Mi az elektroglottográfia?
A fül-orr-gégész orvos elektroglottográfiával diagnosztizálja a gégét vokális redők. Erre a célra egy vizsgálat után a beteg két elektródát kap a pajzsmirigyre porcogó lebenyek és így a hang használata grafikusan megjeleníthető. Az elektroglottográfia a vokális redők és a gége normál és károsodott beszéd és énekelés közben gégész segítségével. Az eljárás nem invazív mérési módszer, amely elsősorban két felületesen csatlakoztatott elektródon keresztül működik. Ezért EGG-nek is nevezhető, és különösen regisztrálja a rezgő hanghajtások megváltozott elektromos impedanciáit. A gégész felvételeit elektroglottogramoknak hívják, és információkat nyújtanak a hanghajtás rezgésének minőségéről és mennyiségéről. Ez végső soron szemlélteti a hang nyelvi használatát. Eredetileg az elektroglottográfiát hallási rendellenességekre tervezték. Az eljárás azonban klinikailag is fontos a vizuális visszacsatolás szempontjából terápia. Fabre már 1957-ben leírta a mérési eljárás alapjait. E kezdeti elképzelés után az elektroglottográfiát addig módosították és finomították, amíg meg nem felelt a ma általánosan használtaknak.
Funkció, hatás és célok
Az alkalmazott elektroglottográfiát főként a gége hanghajtásának kezelésére vagy a hangterápiákra használják. Különösen a terápia a szerves rendellenességek esetén az eljárással szinte ideálisan értékelhető. Néha az elektroglottográfiát a gége-hang-ajak diagnosztika. Például az EEG eljárás alkalmazható a diszfónia diagnosztikájában. Két elektródát helyezünk szimmetrikusan a pajzsmirigy szárnyaira porcogó a mérés előkészítése során. Beszéd, ének vagy hangzás közben a gége végül megméri a két elektróda közötti váltakozó áramú ellenállást. A készülék méréseit Lx hullámforma formájában rögzíti, ahol Lx a rögzített gégeogramot jelenti. A hullámforma pozitív tartományban mozog, amikor az ének redők bezárulnak. A hullám minden csúcsa a két vokális redő maximális érintkezését jelöli. A hullám fő éle információt nyújt az egyes zárási szakaszok kezdetéről. Ezzel szemben az elektroglottogram nem nyújt végleges információt a glottisok nyitási szélességéről. A gége hangráncainak vízszintes nyitási és zárási mozgásai a középvonaltól és a középvonalig viszont könnyen megfigyelhetők, ezért a gége hullámformájának fő alkotóelemei. A rezgésciklus függőleges összetevőit azonban alig lehet leírni. A rögzített hullámformát a mérés után orvosilag értékeljük. A kóros hullámformák fizikai rendellenességekkel fordulnak elő és így vezet az orvos, hogy gyanítsa orvosilag okozott hangzavart. Egy ilyen rendellenesség például állandóan szabálytalan vagy akár részben hiányos rezgésekben nyilvánulhat meg. Az ilyen zavart rezgések még rövidebb szakaszai is jelezhetik a hangzavarokat. A szabálytalan rezgések, mint a hangzavarok jelzései, a fő hangmagasság változásaiban és a veláris mássalhangzók artikulációjában követhetők legvilágosabban. A kóros jelenségek azonban az elektroglottogramon is kifejezhetők a légáramlás aerodinamikai zavarain keresztül, a diszimmetrikus hanghajtási rezgések mellett.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Mivel az elektroglottográfia nem invazív eljárás, alkalmazása nem jár semmilyen mellékhatással vagy a beteg számára jelentett kockázattal. A fekvőbeteg-tartózkodás nem szükséges. Az elektroglottográfia mellett vannak eljárások a gége hanghajtásának diagnosztizálására. Az elektroglottográfiát vagy egy alternatív eljárást jelez-e ezért a kezelőorvos az egyes esetekben dönt. Az egyik legismertebb alternatív eljárás a klasszikus indirekt laryngoscopia. Ebben a vizuális eljárásban az orvos tükröt vagy nagyító endoszkópot helyez be a torokba. Ha a geg reflex erős, helyi érzéstelenítés a garat falának jelzése lehet. Ehhez az eljáráshoz képest az elektroglottográfia sokkal kényelmesebb és könnyebb a beteg, valamint az orvos számára. A közvetlen laryngoszkópia alternatív eljárásában az orvos ismét behelyez egy tartó géget és egy endoszkópot, amelyek szintén általában mikroszkóppal vannak összekötve. Ez lehetővé teszi a nyálkahártya a gége meg kell nézni. A változásokat és a betéteket is így lehet láthatóvá tenni. A bénulás, valamint a karcinómák vagy más ilyen jellegű változások diagnosztizálásakor ez az eljárás értelmesebb lehet, mint a tiszta elektroglottográfia. A harmadik alternatív eljárás az úgynevezett laryngostroboscopy, amelyben rövid fényvillanásokat generálnak és szinkronizálnak a hangráncok rezgéseivel egy gégemikrofon. Ezután az orvos megváltoztatja a villanások gyakoriságát, esetleg láthatóvá teszi a lelassult rezgést. Az elektroglottográfiához hasonlóan ez az eljárás sem a rezgések függőleges összetevőjét vizualizálja, hanem a hanghajtás felületére összpontosít. Az elektroglotográfia valamivel megelőzi az összes fent említett módszert, mert a nem invazív eljárás nem igényli az akusztikus jelek komplex értékelését a beszéd során, és nem is kényszeríti az orvost beavatkozni magába a beszéd folyamatába. Ezen okokból kifolyólag az elektroglottográfia különösen népszerű a gége-vokális redő diagnózisában, a lehetséges alternatív eljárások ellenére. Daganatos változások esetén azonban az eljárás kombinálható közvetlen laryngoscopiával.
Tipikus és gyakori gége betegségek
- Gégehurut
- Gégrák
- A gége bénulása
- Epiglottitis (epiglottis gyulladása)
