Okok
A belső sáv gyakran erősebb és hirtelen terhelések, hirtelen leállások, gyors indulások esetén húzódik meg, például sport közben. Belső szalag nyújtás gyakran akkor fordul elő, amikor a láb rögzül és a térd elfordul, például foci közben. A síelés vagy a kézilabda azonban a nagy megterhelés miatt a magas kockázatú sportok közé tartozik.
A kiterjesztett térdre gyakorolt erőszakos sérülések sérülésekhez is vezethetnek - például egy rúgás a láb a fociban. Ínszalag nyújtásazonban mindennapi tevékenység során is előfordulhat - a figyelmetlenség, a nedves talajon való megcsúszás vagy a láb lecsúszása az élről meghatározó lehet. Belső szalag nyújtás a térdnél az egyik leggyakoribb sport sérülések a fociban.
Ha a beteg helytelenül teljesít, vagy ha egy csapattárs vagy ellenfél hátrányosan megsérül, akkor belső szalagfeszítés lehet az eredmény. A nyújtást az alsó okozza láb túlságosan kifelé nyújtva a comb. Ez akkor fordulhat elő, amikor az alsó láb ellen rúgják alsó láb miközben guggolt.
Az orvosok az ilyen típusú sérüléseket varus stressznek nevezik. Ha a alsó láb rövid idő alatt nagyon túlfeszül, az ínszalag nyújtása a szakadt szalag. Gyakran csak néhány centiméter határozza meg a sérülés mértékét ebben a pillanatban.
Egy könnyet felismerhet a vérömleny. Másrészt a alsó láb kézzel szokatlan mértékben oldalra hajtható. Szalagfeszítés után a betegnek legalább 4 hétig nem szabad fociznia.
Ez az idő fontos a belső szalagszakasz teljes gyógyítására és a súlyos másodlagos sérülések elkerülésére. Ha a fájdalom és a duzzanat 4-6 hétnél tovább tart, orvoshoz kell fordulni a súlyosabb sérülések kizárása érdekében. Általános szabály, hogy a konzervatív terápiát mindig a térd belső szalagjának meghosszabbítására végzik.
A térd stabilizálására gyakran sínt vagy tartókötést használnak. A panaszok súlyosságától függően a térdét is védeni kell, azaz megkönnyebbülni. Például a térd felemelésével. Továbbá a fájdalom kezelni kell fájdalomcsillapítók mint például ibuprofen or diclofenac.
Körülbelül 4 hét pihenés után meg lehet kezdeni a fizioterápiát. Ezt felírhatja ortopéd vagy háziorvos. A sínt körülbelül 6 hétig kell viselni, vagy addig, amíg a belső szalag nyújtása teljesen meg nem gyógyul.
A fizioterápia a 4. héttől kezdve még lassan elkezdhető. A stresszel kapcsolatos képzés és a térdízület általában a 6. héttől kezdhető a térdnél húzódó belső szalag, a kezelőorvos felírhatja a térdkötés.
Ez azonban nem feltétlenül szükséges, és kiegészítő szolgáltatásnak minősül. Ezután a betegnek néhány napig viselnie kell a kötést. Gondoskodni kell arról, hogy a beteg a kötést megfelelően és naponta legfeljebb 8 órán keresztül viselje.
A kötést hosszában lehet nyújtani, de keresztben nem. Ez megakadályozza a varus rossz helyzetét, miközben a normális járás továbbra is lehetséges. A támasz tehát stabilitást biztosít a térdízület amíg a belső ínszalag teljesen képes újra elviselni a súlyt.
A támaszt azonban csak ideiglenes megoldásnak kell tekinteni, mivel a test gyorsan megszokja a kiegészítő támaszt, és hosszú idő után függővé válhat tőle. Ezért a kísérő fizioterápia ajánlott a tartószerkezet megerősítése és a térd lehető leggyorsabb működése érdekében. A szalag egyfajta rugalmas ragasztószalag, amelyet a sportgyógyászatban további stabilizálásra használnak ízületek.
A szalagot ortopédnek, háziorvosnak vagy gyógytornásznak kell felhordania, de maguk a betegek is felvehetik. Ez azonban csak a szalagok kezelésének megfelelő tapasztalatával ajánlott, mivel a rossz helyzetbe történő ragasztás és a túl sok vagy túl kevés szalag használata ellenkező hatást gyakorolhat a térdízület. Kétség esetén ezért mindig szakembernek kell elmagyaráznia a problémát.
A térd esetében ellenőrizze, hogy a szalag nem ragadt-e hosszirányban a térdkalács. A legjobb, ha két tapadó csíkot alkalmazunk a térd belsejében és kívül is. A szalagnak át kell hidalnia az egész térdízületet.
A további stabilitás érdekében keresztirányú ragasztószalagot is be lehet ragasztani a térdkalács. Fontos megjegyezni, hogy önmagában a szalagozás nem jelenti a belső szalag sérülés teljes terápiáját. A választott eszköz gyakran egy stabilizációs sín. A szalagot csak kiegészítő eszköznek tekintik az ínszalag megterhelésének enyhítésére sérülés után.
