Ujj és hüvelykujj ízület osteoarthritis

Ujj és hüvelykujjízület osteoarthritis (szinonimák: Thumb arthrosis; hüvelykujj ízületi arthrosis; ujj ízületi gyulladás; ujjízület arthrosis; kéz arthrosis; ICD-10-GM M19.-: Egyéb osteoarthritis) ízületi degeneratív elváltozásokkal járó ízületi betegség porcogó, ízületi kapszulaés subchondralis csontja ujj és hüvelykujját ízületek.

Általában a porcogóEgyütt szinoviális folyadék (szinoviális folyadék), védi a ízületek és egyfajta „sokk abszorber ”. Következtében osteoarthritis, ez a funkció már nem garantálható. A betegség az osteoarthritis következő formáira oszlik:

  • Elsődleges formák - pl. A túlzott használat miatt.
  • Másodlagos formák - rendellenességek, betegségek, traumák (sérülések), műtét stb. Miatt

A csuklót leggyakrabban a következők érintik:

  • Distalis interphalangealis ízület (DIP) osteoarthritis.
  • Rhizarthrosis (M18.-: rhizarthrosis [a hüvelykujj-nyeregízület osteoarthritis]) (az összes osteoarthritis 4% -a)
  • Metacarpophalangealis ízület (MCP) osteoarthritis.
  • Proximalis interphalangealis ízület (PIP) -artrózis

Az ujjak osteoarthritisének egyéb formái a következők:

  • Bouchardé arthrosis (Bouchard csomópontjai a PIP ízületnél; az ujj osteoarthritisa medialis ízületek; ICD-10 M15.2: Bouchard csomópontjai (arthropathiával)).
  • Heberden artrózisa (Heberden csomópontjai a DIP ízületnél; az ujjvég ízületének osteoarthritis; ICD-10 M15.1: Heberden csomópontjai (arthropathiával))

Nemi arány: a nők nagyobb valószínűséggel szenvednek osteoarthritisben, mint a férfiak.

Gyakorisági csúcs: a betegség főleg idősebb korban fordul elő; jelentős növekedés következik be az élet 6. évtizedében.

Az osteoarthritis a leggyakoribb ízületi betegség felnőtteknél.

A prevalencia (betegség gyakorisága) a nőknél 30%, a férfiaknál 25% (a 45-65 éves korcsoportban); 60 éves kortól a nők jó fele és a férfiak egyharmada érintett.

Tanfolyam és prognózis: Az ujj és a hüvelykujj ízületének megjelenése arthrosis általában fokozatos. A betegség nem gyógyítható, de a megfelelő kezelések jelentősen enyhíthetik a tüneteket és megakadályozhatják vagy lassíthatják a progressziót (progressziót).