A különválasztási szorongás olyan érzés, amely ronthatja a szenvedőket, partnereiket és családjukat. Ennek a szorongásnak a kezelése az érzelmi folyamatok tudatosítása és az új viselkedési minták elsajátítása.
Mi az elválasztási szorongás?
A szétválasztási szorongás (a legtöbb esetben) tényszerűen megalapozatlan félelem, amelyet gyermekek és felnőttek egyaránt szenvedhetnek. Például a legfontosabb gondozó elvesztésétől való félelem gyakran jelentkezik a gyermekeknél, amikor először kerülnek hozzájuk óvoda és kérte, hogy maradjon ott. Ha azonban a kimutatott félelmek a szokásosnál jóval tovább tartanak, így a társadalmi élet ezáltal döntő mértékben károsodik, akkor a szétválasztási szorongás kóros. Az orvosok az ilyen viselkedést a gyermek- és serdülőkori pszichiátriai diagnózis szerint osztályozzák gyermekkor”Elválasztási szorongással. Az elválasztási szorongás nem ritka ebben az életszakaszban, és a legtöbb esetben gyorsan elmúlik. Vannak azonban olyan esetek, amikor az elválasztási szorongás hosszabb ideig fennáll, és még mindig az iskolai években jelentkezik. Felnőttkorban az interperszonális kapcsolatokban az elválasztási szorongás kérdése is releváns. Különösen nagyon alacsony konfliktusú kapcsolatokban az egyik (vagy akár mindkét) partnert gyakran érinti a különvételi szorongás. Amint a partner jobban akarja magát aktualizálni, a partner nagyobb elválasztási szorongással fenyegetve érzi magát. Még akkor is, ha a hűség vagy a kapcsolat megszakítása nem kérdés, féltékenység és pánik léphet fel.
Okok
A szeparációs szorongás megbízható kiváltó tényezőjének meghatározása nehéz. A környezet és az ember érzelmei közötti összetett kölcsönhatás mindig az alapja szorongási zavar. A nagyon félénk és introvertált gyermekek, illetve felnőttek esetében nagyobb a szorongás kialakulásának kockázata. Nem ritka, hogy a szeparációs szorongással küzdő emberek korán is súlyos „elidegenedést” tapasztaltak gyermekkor. Az elválasztási szorongástól szenvedő gyermekek gyakran attól tartanak, hogy valami történhet szüleikkel távollétük alatt. Ha a szülők nem tudatlanságból oldják meg kompetensen ezeket a helyzeteket, hanem egyszerűen elkerülik a szorongást kiváltó helyzeteket, az utódok nem tanulhatják meg, hogyan kezeljék az egyedülléttől való félelmüket. Természetesen az elutasítás és a tényleges elvesztés tapasztalatai traumatikus hatást is gyakorolhatnak, és így hozzájárulhatnak a szeparációs szorongás kialakulásához. Amikor a felnőttek párkapcsolatában szeparációs szorongás tapasztalható, az oka gyakran az az érzés, hogy nem képes egyedül gondoskodni önmagáról. A a veszteségtől való félelem érzelmi függőség kialakulását okozza.
Tünetek, panaszok és jelek
Amikor a gyerekek szeparációs szorongásban szenvednek, és nem akarnak elmenni óvoda vagy iskolában reggel, valószínűleg nem közlik a szorongásuk valódi okát, hanem pszichoszomatikusak hányinger, fejfájás or gyomor fáj. Sok gyermek a nemtetszés, a sírás és a sikítás nyílt megnyilvánulásával is reagál, amikor a „különválásról” van szó. Az alvástól való félelem az elválasztási szorongás megnyilvánulása is lehet. Az éjszakai drámák elkerülése érdekében a szülő ágyában alvás rövid távú megoldás, de nem éri el a szétválasztási szorongás gyökerét. Ugyanez vonatkozik a felnőttkori kapcsolatokra is, ahol az elválasztási szorongás kérdés. Vagy a szorongást nem mutatják be nyíltan. Ezekben az esetekben a szeparációs szorongásban szenvedő személy megpróbálja elkerülni a konfliktust, hogy mindenáron fenntartsa a kapcsolatokat. A szeparációs szorongás által érintett személy nem ismeri el, hogy nyíltan kiáll saját érzelmei és vágyai mellett. Ha az elválasztási szorongás nyíltan megmutatkozik, az viszont meg is fordulhat vezet olyan jelenetekhez, amelyek nyomást gyakorolnak a másikra, és célja, hogy engedjen. Mindkettő elképzelhető.
A betegség diagnózisa és lefolyása
A szeparációs szorongás felismerhető olyan helyzetekben, amikor (nagyon rövid) elválasztásra van szükség, és a másik személy (gyermek vagy felnőtt) aránytalanul reagál. A félelem intenzív emberi érzelem. A félelem lehetővé teszi számunkra a fenyegetések felismerését és ezáltal a túlélés biztosítását. Az elválasztási szorongás által érintett egyéneknek irracionális szükségük van a biztonságra, amely valójában már biztosított. Ha a segítség most engedésből áll, akkor a viselkedés megszilárdul.
Szövődmények
A kifejezett szétválasztási szorongás nagy terhet jelent az érintett személynek, valamint hozzátartozóinak és barátainak. Az érintett gyermekeknél gyakran jelentkeznek pszichoszomatikus panaszok, mint pl hányinger, fejfájás or hasi fájdalom. Ha a szétválasztási szorongással nem foglalkoznak terápiás úton, gyakran pszichológiai szenvedés alakul ki, amely felnőttkorban is fennmaradhat, és jelentősen korlátozhatja az érintett személy életmódját. Azok a felnőttek, akik szeparációs szorongásban szenvednek feszültség és szorongás a partnerükben. Hosszú távon a partnerség szenved, és újra és újra új konfliktusok merülnek fel, amelyek a legtöbb esetben vezet elválasztásig. Az érintett személy számára az ilyen szakítás traumatikus élmény. Pszichológiai segítség nélkül pszichológiai rendellenességek (például alacsonyabbrendűségi komplexek vagy szociális szorongás) alakulhatnak ki. Egyes esetekben fennáll az öngyilkosság veszélye - nemcsak az érzelmi miatt fájdalom az érintett érzi, de gyakran egyfajta dacos reakcióként is az elválasztásra. A szeparációs szorongás gyógyszeres kezelése rövid távú vagy tartós személyiségváltozásokkal társulhat. Fáradtság és a zsibbadás a jellemző antidepresszánsok mellékhatásai amelyek legalább ideiglenesen jelentősen csökkentik az életminőséget.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A szeretett ember elvesztésétől való félelem természetes érzésnek számít. Ha két ember elválik a költözés, a kapcsolat vége vagy egy lehetséges elmúlás miatt, sokan tehetetlenül néznek szembe a fejlődéssel. A legtöbb esetben az események leküzdése a társadalmi környezet támogatásával érhető el. Orvosra vagy terapeutára nincs szükség. Beszélgetések, a helyzet megértésének és elfogadásának folyamata vezet néhány hét vagy hónap múlva a kellemetlen érzés enyhítésére. Ez egy természetes folyamat, amely nem igényel orvosi ellátást. Ha azonban súlyos kényelmetlenség vagy probléma merül fel, terápiás segítséget kell kérni. Viselkedési rendellenességek, súlyváltozások, elvonási magatartás vagy apátia esetén konzultáció javasolt orvosával. A depressziós viselkedést, a pánikszerű reakciókat vagy a hisztérikus viselkedési tulajdonságokat aggasztónak tekintik. Ha van alvászavar, vegetatív rendellenességek, koncentráció rendellenességek vagy fejfájás, orvoshoz kell fordulni. Ha belső nyugtalanság, hosszan tartó szenvedés vagy végtagok remegése tapasztalható, az érintettnek segítségre van szüksége. Hányinger, hányás, hasmenés vagy egy belső feszültség a jelei Egészség feltétel és orvosával kell megbeszélni. Ha a szokásos feladatokat már nem lehet ellátni, meg kell látogatni az orvost.
Kezelés és terápia
A szeparációs szorongás akkor jelentkezik, amikor félni kell a szétválasztástól. Mivel ezek az elhagyástól való félelmek általában megalapozatlanok, fontos kezelni a kérdést, és ezáltal világossá tenni a diffúz félelmeket. A megadás és az elkerülés nem jó ötlet. Ez igaz mind a gyermekekre, mind az elválasztási szorongás által érintett partnerre. Inkább pozitív új tapasztalatok létrehozásáról van szó az új kondicionálás kifejlesztése érdekében. A szülők megtanulhatnak szükségleteket létrehozni a gyermekek számára, szembenézni a kihívásokkal. Közölhetik a gyermekkel, hogy bíznak benne, hogy foglalkozik az „elválasztással”. Felnőtt kapcsolatokban sok tisztázó beszélgetés is hasznos, ha szétválasztási szorongást észlelnek. Feltéve, hogy a kapcsolat hűségen és őszinteségen alapul, akkor az egyik partner különvételi szorongása nem jelent veszélyt. Nagyon kevés esetben lesz szükség terapeuta szakszerű segítségére. Ha ez a helyzet, akkor terápia megpróbálja elérni a szorongás kiváltó okát.
Megelőzés
Megelőző intézkedések az elkülönülés elkerülése érdekében a szorongás olyan képességek elsajátítása, amelyek célja egy személy függetlensége. Gyerekek számára ez lehet bevásárlás a pékségben vagy az éjszakázás egy barát házában. A felnőtteknek meg kell tanulniuk a saját lábukon állni. A párkapcsolatban minden partnernek meg kell adnia a teret arra, hogy megvalósítsa önmagát és megtapasztalhassa saját tapasztalatait.
Utógondozás
Után terápia az elválasztási szorongás következetes utógondozása fontos a tünetek minél fenntarthatóbb fellángolásának megakadályozásában. Az utógondozás összehangolható a kezelő terapeutával. A támogató csoportban való részvétel szintén nagyon hasznos lehet: Azok az emberek, akiknek ugyanazok a problémái vannak vagy voltak az elválasztási szorongással, támogathatják egymást és hasznos tippeket adhatnak. A partnerrel folytatott megbeszélések gyakran a szeparációs szorongás elleni küzdelem eszközei az utógondozási szakaszban is. A partner hűségével és hűségével kapcsolatos kétségek tehát gyakran elejétől kezdve kezelhetők, még mielőtt az erős elválasztási szorongás kialakulna. A szeparációs szorongásban szenvedők számára fontos két másik szempont, amelyeket különösen integrálni kell az utógondozás oszlopaként. Először is meg kell erősíteni a beteg önbizalmát, hogy az egyedüllét ne ijessze meg őket, és kialakuljon bennük az az érzés, hogy valódi elválás esetén önállóan is jól meg tudnak birkózni. Ez sok esetben csökkenti az elválasztási szorongást. Ugyancsak kulcsfontosságú a társas kapcsolatok fenntartása a partnerségen kívül, és az újbóli aktiválás vagy akár bővítés az utógondozás során. Ilyen módon a hangsúly nem kizárólag a partneren van. A szociális hálóban gondozottnak érezheti magát az elválasztási szorongás megelőzésében is.
Ezt teheti meg maga is
A szeparációs szorongás olyan jelenség, amelyben az érintett személy az önsegítés révén a mindennapi életben gyakran észrevehetően javíthatja helyzetét. Ebben az összefüggésben különösen hasznos a szeparációs szorongás okának ismerete. Ha az ok az önbecsülés hiányában vagy annak érzésében rejlik, hogy nem lehet egyedül, az önbizalmat növelő gyógymódok gyakran hasznosak. A hobbi és a baráti társaságok alkalmasak a társadalmi kapcsolatok széleskörű megalapozására. A partneren való rögzülés, mint az elválasztási szorongás gyakori oka, így csökkenthető. Ha a szétválasztási szorongás oka magában a partnerben gyökerezik, a beszélgetések gyakran helyes útnak számítanak, amikor megválnak az elválasztástól való félelem. A barátok és más bizalmasok is gyakran segítõ beszélgetõpartnerek e nagyon személyes probléma megvitatásában. Ha a probléma nem csak a jelenlegi partnerhez kötődik, hanem a korábbi partnerségekben is előfordult, akkor ezt a rendszert célirányosan megvitathatják a partnerség problémáinak kezelésére szolgáló speciális önsegítő csoportban is. A nyugalom és az alapvető bizalom fontos tényező a szétválasztási szorongás nélküli nyugodt kapcsolatban. Klasszikus kikapcsolódás módszerek, például a PMR (Progresszív izomlazítás Jacobsen szerint) vagy Autogén tréning itt hasznos lehet. Rendszeres gyakorlása jóga szintén segíthet.
