Meghatározás
A szeretteik, a pénz, a munka, az állatok és sok más dolog elvesztésétől való félelem valószínűleg minden embert érez az élet folyamán. Itt egyértelműen ingadozó intenzitással mutathatja be magát, legalább egy hátsó motívumtól kezdve az egzisztenciális veszteségtől való félelemig. Leggyakrabban a veszteségtől való félelem a kapcsolatok összefüggésében jelentkezik, vagyis a szeretett partner elvesztésétől való félelem.
Az erős veszteségtől való félelmek okai nagyon sokrétűek lehetnek, és a félelmek az élet minden szakaszában jelentkeznek. Mivel mindenki érzi a veszteségtől való félelmet, mindig kérdés, hogy a veszteségtől való félelem mennyiben kóros vagy sem. A veszteségtől való tartósan tartó erős félelmek, különösen a gyermekeknél, jelentősen befolyásolhatják a személyiség fejlődését.
Okok
A veszteségtől való félelem kialakulásához vezető okok ugyanolyan sokfélék, mint a félelem sokféle tárgya (partnerek, állatok, pénz). Gyakran azonban az érintettek számottevő veszteségekről számolnak be, amelyek során gyermekkor vagy később, például egy szeretett személy, például szülők elvesztése halál vagy válás következtében. Erre a kialakuló tapasztalatra reagálva túlzottan fél a további veszteségektől, de ezeknek nem mindig kell kapcsolódniuk az első tapasztalathoz.
A biztonság és a biztonság érzése ekkor már nincs meg a gyermek számára, és ő maga próbálja megteremteni. Így az erős veszteségtől való félelmek ragaszkodnak a dolgokhoz, hogy ne veszítsék el őket. A küszöbön álló veszteséget nem az élet egyszerű részének, mint a veszteségtől való normális félelemnek szokás tekinteni, hanem egzisztenciális veszteségként. Így a veszteségtől való félelem mindig a veszteséget traumatizáló tapasztalatok eredménye.
Diagnózis
A veszteségtől való félelem diagnosztizálásában nincsenek speciális pszichológiai tesztek, amelyek ezt igazolják. Ehelyett a diagnózist egy mélyreható pszichológiai interjú révén hozzák létre, amelyben a túlzott veszteségtől való félelem különféle jelei azonosíthatók, ha jelen vannak. Ide tartozik egyrészt e félelmek közvetlen következménye, a túlzott ragaszkodás olyan dolgokhoz, mint a partner vagy a munka.
A közelgő veszteség itt nem az élet normális részének tekinthető, hanem a saját boldogságát fenyegető egzisztenciális fenyegetésnek. Így azok a személyek, akiknek kifejezett veszteségfélelmük van, túlzott bánattal reagálnak a veszteségekre, ami akár oda is vezethet depresszió. Ezenkívül a veszteségtől való félelem gyakran sok dologgal kapcsolatos alapvető pesszimista hozzáállással társul. Nem ritkán az érintettek kifejezett kényszereket alakítanak ki a veszteség tárgyának ellenőrzésére. A veszteségtől való félelem számos olyan esetét írták le olyan kapcsolatokban, amelyekben az egyik partner maximális irányítást akar elérni a másik felett.
